Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
9. szám - Lorberer Árpád: Hidrológiai adatok a mélységi vizek mozgásviszonyainak ismeretéhez
394 Hidrológiai Közlöny 1977. 9. sz. Lorberer A.: Hidrológiai adatok 1. táblázat A barcsi hévízkút rétegvizsgálati adatai Az egyes rétegpróbák terepszint alatti mélysége [m] 230—240 315—325 680—698 680—698 715—722 680—698 715—725 680—698 715—727 722—727 Nyugalmi vízszint [ni] —3,5 —2,5 + ? + 6,0 + 6,15 + ? + 4,45 Üzemi vízszint [m] —47,0 —14,2 + 0,5 + 0,5 + 1,0 + 0,5 + 1,0 Vízhozam [l/p] 40,0 1100,0 300,0 200,0 300,0 150,0 24,0 Kifolyó víz hőmérséklete [ °C] 10° 23° 37° 38° 34° 38° 36° Látszólagos geotermikus mélységlépcső [m/°C] . . . 27,90 25,75 26,2 26,1 30,6 26,2 28,4 Ca++ [mg/1] 62,83 — — — 48,55 — — Mg++ [mg/l] 20,83 — — — 15,62 — — Fe + + [mg/l] 0,6 0,4 — — 1,66 — 1,70 Cl" [mg/l] 4,0 4,0 — — 4,0 — 6,0 SO," - [mg/l] 0 nyom — — 0 — 0 NŐJ [mg/l] 0 0 — — 0 — 0 Összes oldott só [mg/l] 323,5 — — — 350,0 — — Önfogyasztás [mh/1] 2,5 — — — 1,7 — ' — Lúgosság (m) [mval/1] 5,3 5,6 — — 5,8 — • 5,4 Összes keménység [nk°] 13,6 14,25 — — 10,4 — 11,2 a vízvezetőképességi jellemzők, a vízkémiai adatok és a helyi geotermikus anomáliák figyelembevételével következtethetünk. Almássy E. (1962) a rétegvizek nyomásának mélységi változásait még egy-egy település összes kútjának adatai alapján elemezte a térszint átlagos tengerszint feletti magasságához viszonyítva. A vizsgált drávavölgyi szelvényben két olyan fúrás is található, amelyeknél a rétegpróbák adatai alapján a nyomásanomáliák a hőmérsékleti- és vízkémiai változásokkal, illetve a kőzettani felépítéssel együttesen azonos függélyben tanulmányozhatók. A 4ja. ábrán látható csokonyavisontai vízműkút kiemelt pannon rögbe mélyült. A víznyomás a mélység felé haladva a hidrosztatikusnál kisebb mértékben növekedik: a piezometrikus gradiens függőleges komponense negatív értékű és a mélyebb iszapos rétegek fokozódó hidraulikai ellenállásának megfelelően kismértékű folytonos növekedést mutat. A leszivárgás közbeni fokozódó kioldást bizonyítja az ásványi sók mennyiségének és az öszszes keménységnek a fokozatos növekedése. Különösen figyelemreméltó a látszólagos geotermikus mélységlépcső viszonylag magas értéke és lefelé való csökkenése 29, 80; 26, 20 és 21, 70 m/°C értékekkel, amelyek a hideg felszínközeli vizek lefelé fokozatosan csökkenő hűtőhatását bizonyítják, Ez a hűtőhatás az aktív leszivárgási zónákra korlátozódik, mert a G. 2. jelű csokonyavisontai hévízkút adatai alapján már 20,0 m/°C-os látszólagos mélységlépcső számítható. A barcsi hévízkút vizsgálati eredményeit a 4jb. ábra és a 1. táblázat mutatja. Ebben az esetben a víz fajsúlyváltozása már nem hanyagolható el, így az egyes rétegpróbák során észlelt piezometrikus szinteket a kőzet hőmérséklete alapján 1,0 g/cm 3 fajsúlyú vízre kellett redukálni, a hidrosztatikus nyomásállapothoz tartozó értékeket pedig a tényleges hőmérsékleteloszlásnak és vegyi összetételnek megfelelően figyelembevenni. A mélységi hőmérsékleteket a vízhozamok alapján becsléssel határoztuk meg a kifolyóvíz-hőmérsékletből. Megállapítható, hogy a barcsi süllyedékben a rétegvíz nyomása a hidrosztatikusnál nagyobb mértékben, közel lineárisan növekedik. A piezometrikus gradiens pozitív értékű függőleges komponense tehát konstansnak tekinthető, ami összhangban áll a helyi kőzettani viszonyokkal. A pannon rétegek porozitása ugyan csökken a mélységgel, de a hőmérséklet növekedésével csökken a víz viszkozitása is, ezért a rétegek hidraulikai ellenállása csak elenyésző mértékben változik. A látszólagos geotermikus mélységlépcső-értékek változása azért nem teljesen ellenkező értelmű a csokonyavisontai kútban észlelt tendenciával, mert a kifolyóvíz-hőmérsékleteket igen különböző vízhozamok mellett mérték (1. táblázat). Azonos áramlási sebesség esetén a „lehűlési gradiensek" závaró hatása kiküszöbölhető és egyértelmű növekedés tapasztalható, amely a felfelé szivárgó melegvíz fűtőhatását bizonyítja. A rendelkezésre álló vízkémiai adatok szerint lényeges minőségi eltérés a rétegpróbák között nem tapasztalható, a különböző korú rétegekben azonos kémiai összetételű, egységes víztömeg mozog. Az 5. ábra a felszínközeli „pliopleisztocén törmelékes összlet" nyomásviszonyait ábrázolja
