Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

8. szám - Dr. Dobos Irma: Nagyátmérőjű kutak szerepe a vízellátásban

Dobos I.: Nagyátmérőjű kutak Hidrológiai Közlöny 1977. 8. sz. 359 [,mg/l, nk] 10 20 30 40 50 [m] 20 40 60 80 100 120 140 160 180 200 220 140 8. ábra. A debreceni pleisztocén rétegvizek minőségi változása a mélység függvényében Abb. 8. Qualitative Änderung der pleistozänen Schichtenwässer in Debrecen in Funktion der Tiefe Fig. 8. Changes in the quality of ground waters in the Pleistocene formations in the Debrecen area, as a function of depth mg/i, r,k° 0 10 20 30 40 [m] 20 406080100120140160 180— 200— 220240 — 9. ábra. A zalaegerszegi rétegvizek minőségi változása a mélység függvényében Abb. 9. Qualitative Änderung der Schichtenwässer in Zalaegerszeg in Funktion der Tiefe Fig. 9. Qhanges in the quality of ground waters at Zalaegerszeg, as a function of depth vetkeztetésre kell jutnunk, hogy az észlelt 170 és 250 mg/l-es kloridmennyiség felszíni szennyeződésből vagy a kútkiképzés révén kerülhetett a rétegvízbe. A feltételezés helyességét többszöri vizsgálattal ellenőrizhetjük. Zalaegerszegen sem a szelvény mentén (7. ábra), sem a mélység függvényében különösen nagy kloridtartalmat nem észleltünk (9. ábra). Az összes keménység viszonylag nagyobb értéket (25 nk°) az alsópleisztocén felső szintjében ér el (8. ábra). Zalaegerszegen ugyanez 210 m körül jelentkezik (9. ábra). A rétegvizek szulfáttartalmára legutóbb a debreceni vízszintmegfigyelő kutak létesítésekor figyeltünk fel, s már akkor kerestük e jelenség okát. Először úgy tűnt, hogy a rétegek túlzott igénybevétele okozza a szulfát növekedését. Vizsgálatunk azt bizonyította, hogy amikor még viszonylag kevés kút tárta fel Debrecenben az alsópleisztocén rétegeket, már akkor is jelentkezett néhány kútban a nagyobb szulfáttartalom (80—100 mg/l). Ebből az valószínűsíthető, hogy a jelenség lokális földtani okokra vezethető vissza. A felsőpleisztocén rétegvíz szulfáttartalma a város bel- és külterületén egyaránt gyakorlatilag 0 mg/I (5., 6. ábra). Ezzel szemben az alsópleisztocénben hirtelen 25—30 mg/l-re emelkedik (8. ábra), de ez a jelenlegi feltárásoknál nem mindenütt volt észlelhető. Hasonló jelenséggel találkoztunk Zalaegerszegen is. A négy nagy átmérőjű kút közül (7. ábra) a V-19-ben 31, a V-16-ban pedig 18 mg/l, a másik két kútban pedig nulla a szulfát értéke. Mivel a kutak azonos kivitelűek és a vízadó rétegeket is azonos szinten csapolták meg, így a szulfáttartalom csakis a fekü agyakrétegen keresztül történő szivárgásra vezethető vissza, figyelembe véve, hogy a két kút (V-19, V-16) szűrője kissé „belelóg" az agyagba. A többi zalaegerszegi kútnál pedig a látszólag egynemű homokrétegen belüli nagyon vékony — karotázs szelvényen ki sem mutatható — agyagos szennyeződésből (kioldódással) származtatható a szulfáttartalom. Megvizsgáltuk ezenkívül a korábbi vízkémiai adatokat is a mélység függvényében. Kiderült, hogy a legkedvezőbb vízadó rétegekben (20—40, 60—80 és 120 m alatt) általában a szulfát 20—30 mg/l mennyiséget is elér. Az 1950-es évek elején és még korábban a Válicka völgyben létesített több 40 m-en belüli mélységű próbafúrásban úgyszólván kivétel nélkül igen nagy (200, néhol 600 mg/l) volt a szulfáttartalom. A 9. ábrán ezt a feltűnően nagy értéket ábrázoltuk. A mélyebb rétegekben ugyan kisebb mennyiségben és a kitermelt vízmennyiségtől függetlenül, nagyon gyakran jelentkezett a szulfát. Összefoglalás Az országban ma már széleskörűen elterjedt korszerű nagy átmérőjű fúrt kutak figyelemre méltó eredményt hoztak települések, ipari létesítmények vízellátásának megoldásában vagy megjavításában, s nem utolsósorban egyes terület részletesebb földtani és vízföldtani megismerésében. A legtöbb kút Debrecenben és Zalaegerszegen létesült, ezért e két területet választottuk ki részletes vizsgálatra. Kiderült, hogy a korábbi állásponttal szemben a debreceni felsőpleisztocén vízadó rétegek nem finomhomokosak, hanem apró- és közép-, néhol durvaszemcséjűek és így alkalmasak kutak telepítésére. Ezt különösen a nagy átmérőjű kutak fajlagos és a maximálisan kitermelhető víz-