Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

8. szám - Papp Vilmos: Öntözési előrejelzések a Kisalföld öntözőfürtjeiben

342 Hidrológiai Közlöny 1977. 8. Sé. Papp V.: Öntözési előrejelzések Feltételezi ugyanis a leesett csapadék teljes hasznosulását; tehát abból sem jelentős felületi elfolyás, sem mélybeszivárgás nem következik be; illetve a talajvízből kapilláris úton sem jut nagyobb vízmennyiség a termőrétegbe. Az evapotranszspiráció megfelelő időszakra vonatkozó tényeleges halmozott és várható napi értékeit a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet rendelkezésünkre bocsátott adatai és E. T. állomásunk mérései szerint közöltük — szaktanácsadásunk keretében. Megjegyzem, hogy a szakirodalomból igen sok E. T. számítási módszer ismeretes, melyek a gyakorlatban jól használhatók. Az országos evapotranszspirációs mérőállomás-hálózat — mely 1965-től Petrasovits, Balogh és Antal munkássága révén nyert kialakítást — segítségével lehetőség nyílt az öntözött növényállományok öntözővíz igényének, az öntözési normáknak tudományos alapokon történő meghatározására. Az E. T. állomások adatainak feldolgozása során a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben módszert dolgoztak ki az öntözött növényállományok vízfogyasztásának grafikus előrebecslésére is. A Kapuvári E. T. állomás az országban működő 18 állomás egyike, mely egyedüli a Kisalföldön. Adatainkat 20 napos dekádidőszakonként táviratilag jelentjük a VITUKI-nak, mely a szakmai koordinációt végzi; illetve azokat feldolgozás után a szaktanácsadási szolgálat rendelkezésére bocsátja. Az E. T. állomás gyakorlati jelentősége az öntöző gazdálkodás szempontjából igen nagy. Adataink az elvi összefüggések kontrolljaként is felhasználhatók. Véleményem szerint általában az E. T. hálózat és konkrétan a Kapuvári E. T. állomásunk jelentősége az öntöző gazdálkodás területi növekedésével; illetve az öntözőfürtök újabb részeinek üzembelépésével tovább nő. Érdemes lenne — az E. T. adatokon túl — egyéb adatszolgáltatást is megszervezni a térség üzemei számára. Ennek jelentőségét — úgy gondolom — nem kell különösebben hangsúlyozni, de mégis kiemelném pl. az őszi vagy tavaszi vetések idején a talajhőmérsékletek ismeretének fontosságát. További előrelépés lenne, ha a környező gazdaságok — közvetítésünkkel — legalább néhány napos meteorológiai prognózist kapnának. 3. Kísérleti tenzióméteres talajnedvességmérések tapasztalatai A műszeres talajnedvességmérésen alapuló szaktanácsadás bevezetése érdekében az 1975. évi öntözési idényben ( május 8-tól augusztus 8-ig) területünkön kísérleti jellegű tenzióméteres méréseket végeztünk (18" és 24" nagyságú) ,,R" modellű IRROMETER-rel. Talajnedvességméréseink közvetlen céljai a következők voltak: tapasztalatot szerezni a talajnedvességmérő műszer kezelését, öntözési előrejelzésekhez való használhatóságát illetően és számszerű összefüggést keresni a leolvasott IRROMETER érték és a vizsgált talajok tényleges nedvességtartalma (térfogat %) között. A későbbiek megértéséhez — úgy gondolom — szükséges röviden ismertetni a tenzióméterek működési elvét. ,A tenzióméter (így az IRROMETER is) természetes viszonyok között közvetlenül méri azt az energiát, amit a gyökereknek ki kell fejteni ahhoz, hogy a talajból a nedvességet kivonják. A talaj bármely nedvességtartalma jól jellemezhető azzal a szívóerővel, amely éppen egyensúlyt tart a vizet a talajhoz kötő erővel. A kötőerő kifejezhető a vele egyensúlyban levő nyomóerővel atmoszférában (millibárban, Hgmm-ben); vagy az ennek megfelelő cm-ben kifejezett vízoszlop magasság (kapilláris potenciál) 10-es alapú logaritmusának ellenkező előjellel vett értékével, az ún. pF értékkel (Shofield javaslata alapján). A talaj legjellemzőbb nedvességállapotainak kifejezésére — nemzetközi megegyezés alapján — jól definiált pF értékeket vezettek be a gyakorlatba. A teljesen száraz talaj pF értéke 7; a hygroszkóposságnak (hy) 6,2; a hervadáspont nedvességtartalmának 4,2; a természetes vízkapacitásnak általában 2,5—2,8 (0,3—0,6 atm) — agyagtalajoknál 1,8 pF érték — felel meg. Termesztett növényeink 1,8—4,2 pF érték között (ami megfelel 0,06—15 atm.-nak) vesznek fel vizet a talajból; tehát ez a számukra hasznos, vagy diszponibilis víz. A vízellátottság megfelelő, ha a pF érték 1,8—2,9 között van, ami — talajtípustól függően — általában a DV 30—100%-a. Az IRROMETER elméleti méréshatára 0—3 pF (0—1,0 atm.) intervallumban van, ami a műszer manométerén 0—100 skálaértéknek felel meg. A gyakorlatban a talaj típusától függő maximális vízkapacitáshoz tartozó alsó értéktől 2,9 pFig (0,8 atmoszféra = 588 Hgmm) jelez, ami 80 skálaérték. Kétségtelen — és ezt a szakirodalomban, sőt az eredeti prospektusban is megemlítik —, hogy az IRROMETER méréshatára más műszeres talajnedvességmérő módszerekhez (pl. gipszblokkos, radioizotópos) képest kicsi, az öntözéses gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemekben azonban — véleményem szerint — mégis jól használható. Az öntözésnél ugyanis az optimális vízellátottságra törekszünk és mivel az IRROMETER mérési tartománya — vizsgálataink szerint — a DV 30—100%-a között van; öntözési előrejelzésre alkalmas. 3.1. IRROMETER diagramok szerkesztése és f elhasználása öntözési javaslatok készítéséhez Ahhoz, hogy a talaj nedvességtartalmát a kívánt (optimális) határértékek között tartsuk, ismerni kell annak pillanatnyi értékét; illetve változásának irányát. Erre a célra legegyszerűbb módszert az IRROMETER vonaldiagramok (vagy grafikonok) jelentik, melyek tulajdonképpen az IRROMETER adatsor változását koordinátarendszerben ábrázoló görbék. A vízszintes tengelyen az öntözési idény napjait, a függőleges tengelyen a műszer skálájának leolvasásait (1/100 atm.-ban) feltüntetve; illetve ezeket összekötve kapjuk az adott szelvénymélységben elhelyezett IRROMETER dia-