Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
8. szám - Papp Vilmos: Öntözési előrejelzések a Kisalföld öntözőfürtjeiben
Papp V.: Öntözési előrejelzések Hidrológiai. Közlöny 1977. 8. sz. 341 tünk. Egyben közöltük a talaj 100 cm-es aktív termőrétegében tározódé és a transzspirációban hasznosítható vizet; valamint a talaj nedvességtartalom és telítettség mértékét — saját adataink és az Országos Meteorológiai Szolgálat kiadványai alapján. Egyes kutatók (Sulyok—Schulek és Bácsi) szerint a téli csapadék értékesülése nagyobb és az aktív gyökérzónában hasznosan tárolódó ún. „redukált csapadék" is több; annak ellenére, hogy mennyiségileg általában a nyári félévi összegek magasabbak. A csapadékredukciós tényezőknek a csapadékból származó „talajnedvesség" számításához öszszeállított nomogramjából kiemelve pl. a júliusi csapadék hatásfoka 25%; ugyanakkor a januári csapadéké 100%. Öntözési előrejelzéseink módszerét a bemutatott nyomtatvány alapján ismertetem (1. táblázat). A tényleges nedvességtartalomból — a holtvíz kivonásával — számítható a növények számára ténylegesen hasznosítható víz. A tényleges hasznos vízből a DV kapacitást kivonva olyan számértéket kapunk, mely a rendelkezésre álló, relatíve hasznosítható vízmennyiséget mutatja negatív, vagy pozitív előjellel (értelemszerűen a hiányt vagy a többletet). Ez az általában negatív szám (mely csak közvetlenül az öntözés, vagy jelentősebb csapadék után vett talajmintáknál — átmenetileg — lehet pozitív) hozzávetőlegesen tájékoztat a viszszapótlandó öntözővíz mennyiségéről. Ennek megállapításához azonban még a telítettségi viszonyszámokat is felhasználjuk (Fíí%-ban és DVkap%ban kifejezve), melyeket a „Megjegyzés" rovatban közlünk. Különösen jól hasznosítható aD V ka p% (mely a tényleges DV a DV%-& ban kifejezve), ha tudjuk, hogy a növények számára megfelelő (optimális) vízellátottság a DV ka p% 30—100 között van. Amennyiben a talajnedvességtartalom a 30%-os határérték alá esik az öntözést „azonnal" meg kell kezdeni. 100% felett a túlöntözés veszélye miatt „öntözni nem szabad"; sőt, ha ez az állapot tartós (amit az elmúlt években gyakran regisztráltunk) — a növények tűrőképességének megfelelő sorrendben — a belvizek elvezetése válik szükségessé. A DVk ap% 30—50 értéknél az öntözés időpontjának meghatározásához felhasználjuk az adott kultúrára vonatkozó evapotranszspirációs értékeket is a következők szerint: a talaj tényleges hasznos víztartalma \mm\ ...... . ,„ ,.,. , , „ , - — = az ontozes ídopontjaig eltelő napok száma várható napi evapotranszspiráoió [mm/nap] A képlettel számított napokat a talaj nedvességmérés időpontjához hozzáadva megkapjuk a következő öntözés idejét; természetesen csak akkor, ha közben csapadék nem volt. Itt jegyzem meg, hogy tájékoztatóinkban rendszeresen közöljük a vizsgált időszakra vonatkozó csapadék összegeket, úgy, hogy ezeket összeadva a szaktanácsolt időszak összes csapadékát kapjuk. Ezek az adatok azonban csak Kapuvár térségére, illetve közvetlen környezetére vonatkoztathatók, mivel itteni meteorológiai állomásunkon mértük azokat. Öntözési előrejelzéseink esetleges korrekciója érdekében (mely a talaj nedvességmérés időpontja és tájékoztatóink kézhezvétele között eltelt idő miatt szükségessé válhat) célszerű lenne, ha valamennyi érdekelt gazdaságban, illetve üzemegységben legalább egy helyen csapadékmérést végeznének. Az ehhez szükséges berendezések (Hellmann rendszerű esőmérő és hozzávaló „mm" beosztású mérőhenger) minimális beruházást jelent ahhoz képest, hogy általuk milyen jelentős megtakarítás érhető el. Véleményem szerint a napi kétszeri (7 és 19 órás), de legalább az egyszeri (reggel 7 órás) észlelés — amikor nemzetközi megegyezés szerint az előző napi csapadékösszeget mérjük — mindenhol megoldható. Külön felhívom a figyelmet, hogy a hiánytalan adatsor eléréséhez esetleges helyettesítésről is gondoskodni kell. A gazdaságoknak — a csapadékadatok mellett— ugyancsak érdeke a tényöntözések rendszeres és pontos regisztrálása; a táblánkénti vízháztartási könyvelés végrehajtása érdekében. Öntözési tájékoztatóink ugyanis az üzemek öntözést irányító szakembereinek lehetőséget adnak a pillanatnyi talajnedvességtartalom közelítő pontosságú meghatározására — mérések nélkül. A táblánkénti vízháztartási könyveléshez felhasználható az öntözési idény kezdetén, illetőleg az öntözendő növényállomány kelése időszakában közölt első, vagy a tenyészidőben történő bármelyik általunk meghatározott D V érték. Ennek, valamint az időszak vízfogyasztásának (evapotranszspirációjának) ismeretében; illetőleg a csapadék és tényöntözések — előzőkben ismertetett — regisztrálásával az öntözési idény bármely időpontjára vonatkozólag a talajok nedvességtartalma számítható, a következő leszűkített vízháztartási egyenlet segítségével: n n n w P=wi-f 2 2 C s~ 2 E T' íii ahol: W p az öntözendő terület talajának pillanatnyi hasznosítható nedvességtartalma, W 1 az öntözendő terület induló, vagy a meghatározás időpontjában rendelkezésre álló hasznosítható nedvességtartalma, Ö az idényben, vagy a meghatározás időpontjától kiadagolt öntözővíz mennyisége, Gs az idény kezdete, vagy a meghatározás időpontja óta leesett csapadék, ET az evapotranszspiráció tényleges halmozott értéke. Hangsúlyozni szeretném, hogy a bemutatott egyenlet elvi összefüggést; illetve közelítő pontosságú eredményt ad, amely azonban a gyakorlat szempontjából az esetek többségében megfelelő.
