Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

6-7. szám - Dr. Bulkai Lajos–Juhász József: Üzemi kísérleti tapasztalatok ráiszapoló szűrőkkel

Dr. Bulkai L.—Juhász J.: Üzemi kísérleti tapasztalatok Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 309 beruházási költsége átlagosan 40%-kal magasabb, mint az azonos teljesítményű ráiszapoló szűrőé mind ivóvíz, mind fürdővíz szűrése esetén (Dicalite 1972, Penguin—Poolguip 1969). A szerzők elismerik ugyan, hogy az üzemelési és fenntartási költségek nagyobbak a ráiszapoló szűrésnél, de további előnyként említik, hogy lényegesen kisebb alapterületet igényel ez a szűrési mód és a szűrtvíz minősége is sokkal jobb. G. U. Bell amerikai szerző arra az eredményre jutott, bogy a derítés és homokszűrés termelési költségei közel azonosak az előtisztítás nélküli ráiszapoló szűrőkkel szűrt víz költségeivel (Vostrcil, 1971). Az alapterület-szükséglettel kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, bogy a ráiszapoló szűrők negyed-, ötöd akkora területet igényelnek csak, mint a homokszűrők. Ez különösen meglevő telepek, vagy gyárak víztisztító berendezéseinek bővítésekor lehet jelentős. Utalásokat találtunk arra nézve is, hogy e szűrők szabadtéren is üzemeltethetők, tehát az építési költségek részben megtakaríthatók. A segédanyagok beszerzési árai jelentősen különböznek egymástól. Amíg a hazai perlitkészítmények árai: 200—500 Ftjq közöttiek, addig ugyanaz a mennyiség Dicalite-perliteknél 1000—1200 Ft, a ('elite 560-as kovaföldnél pedig 3300 Ft. A kapott kísérleti eredmények ismeretében már pusztán ezek alapján is eldönthető, hogy csak hazai segédanyagok használata gazdaságos. A hazai perlitkészítmények térfogat-súlyai is kedvezőbbek az import segédanyagokénál, ami további költségmegtakarítást jelent, mivel azonos lepény-vastagság előállításához kisebb súlyú anyag kell. A beruházási költségek összehasonlítása csak az esetben reális, ha hazai gyártású ráiszapoló szűrőberendezést veszünk alapul. A hazai szűrőgyártásról el kell mondanunk, hogy a 60-as évek elején Szombathelyen, a 60-as évek végén pedig a Budapesti Vegyipari Gépgyárban gyártottak ráiszapoló szűrőket a cukoripar részére. Értesülésünk szerint a Vegyigép Tervező és Fővállalkozó Vállalat munkatársai nemrégiben szabadalmaztattak egy — a korábbi szűrőkhöz képest módosított — berendezést. (A szabadalmaztatott kamrás szűrő ESNK 50 elnevezésű, de tudomásunk szerint nem gyártják.) A Vízgépészeti Vállalat a 70-es évek elején az osztrák ARWAG céggel együttműködve gyártott néhány víztisztító szűrőt s a holland VEKAMAF cég is hajlandó lenne együttműködésre. A beruházási és üzemeltetési költségekkel kapcsolatosan összehasonlító számítást végeztünk 5000, 10 000 és 20 000 m

3/nap teljesítményű szűrőüzemre mind ráiszapoló, mind pedig homokszűrő megoldással. A számítások alapjául 60 Ft/kg vasárat vettünk, munkabérként pedig átlagosan 2000 Ft/hó/főt. A ráiszapoló szűrőknél a rozsdamentes acélkeretek, illetve a kereteket borító ugyancsak rozsdamentes szitaszövet magas ára miatt a szűrőlapok árát közel azonos költséggel számítottuk, mint magát a magyar gyártmányú szűrőtartályt. Szűrési-segédanyagként durva szűrőperi itet használva 500 Ft/q árral számoltuk. Számításaink végeredményét a mellékelt 2. táblázatban adjuk. Látható, hogy a beruházási költségek tekintetében a ráiszapoló szűrőüzem 60%-kal olcsóbb a homokszűrésnél. Egész éves üzem esetén viszont a ráiszapolós rendszer jelenti a nagyobb üzemköltséget (70%-kal több). Ugyanakkor a negyedéves, tehát időszakos, csúcsüzem önköltsége nagyjából azonos mind a két megoldásnál. Alkalmazási javaslatok Mindezek alapján a ráiszapoló szűrés hazai alkalmazhatóságáról a következőket mondhatjuk. Alapfeltétel, hogy a szűrőre jutó víz maximálisan 20 mg/l lebegőanyagot tartalmazzon, de lehetőleg ez alatti mennyiséget. Csak ebben az esetben biztosítható a megfelelő üzemidő és a szűrt víz kifogástalan minősége. Ivóvízművekben szezonális jellegű, un. csúcsvízművek céljára feltétlenül előnyösek — pl. a Balaton környékén, a Dunakanyarban. Ekkor általában egyszerű derítés szükséges, hogy megelőzze a szűrést, mivel a nyers víz lebegőanyag tartalma rendszerint 20 mg/l-nél nagyobi). A szezonális üzem esetében a beruházási költségek megtakarítása ad nagy előnyt. Szintén előnyös alkalmazási terület a hegyi tározók viszonylag tiszta vizére telepített vízmű. Az ilyen nyersvizek lebegőanyag tartalma csak néhány mg/l s főként planktonból áll, mely a kis hézagméretű szűrőlepényen jól visszatartható. Ebben az esetben elmaradhat a viszonylag drága derítés 2. táblázat A beruházási és üzemeltetési költségek összehasonlítása (1975-ös árakon) Table 2. Comparison of initial and operating costs (prices of 1975) Ráiszapoló szűrés Homok-szűrés Kapacitás [m

3/nap] 5,000 10,000 20,000 5,000 10,000 20,000 Beruházási költség [mFt] 977 2,060 2,936 2,394 4,543 8,554 Üzemeltetési költség, mFt 3 hónapra 340 678 1,179 375 614 1,109 Üzemeltetési költség, mFt 1 évre 1,050 2,038 3,641 754 1,093 1,955 Átszűrt vízmennyiség, 1000 m

3 1 évre 1,888 3,737 7,618 2,137 3,746 7,481 Öblítővíz igény, 1000 m

3 3 hónapra 0,47 0,93 1,90 26,71 46,83 93,51 1 évre 1,89 3,7 7,61 106,87 187,3 374,05 Termelt tisztított vízmennyiség, 1000 m

3 . . 3 hónapra 471 930 1,902 507 889 1,776 1 évre 1,886 3,723 7,610 2,030 3,559 7,106 Termelési önköltség, Ft/m

3 3 hónapra 0,72 0,73 0,62 0,74 0,69 0,62 1 évre 0,55 0,55 0,48 0,37 0,31 0,28 Megjegyzés: öblítővíz igény ráiszapoló szűrőnél : 0,1 %, homokszűrőnél : 5,0 %.