Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

6-7. szám - Csuka József–Károlyi Zoltán: Vízgazdálkodási döntés rendszerszemlélettel

288 Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. Csuka J.—Károlyi Z.: Vízgazdálkodási döntés 3. láblázat Változatok minősítése és a kritériumok súlycrtckei Table 3. Classification of alternatives and the weighting numbers of criteria Változatok Kritérium Lépték I. II. III. IV. V. VI. súly tartomány 1. Teljes beruházási költség nr i nj nj nj r 2 16 2. Fajlagos beruházási költség nr 1 ni ni n; r 1 12 3. Fajlagos üzemelési költség nr 1 ni n1 ni 1 2 16 4. Hatásfok w) 1 k r nr ni k 4 20 5. Vízhasználatokra gyakorolt hatás . .. nj nj i k r ni k 3 20 6. Ismételt vízfelhasználhatóság ni 1 1 k k nr 3 20 7. Területigény 1 1 ni nj ni nr 1 12 S. Korszerűség, komplexitás ni 1 k r r k 1 12 9. Terhelésre való érzékenység k k 1 nj ni k 1 12 összesen 18 — tisztítási hatásfok (a telepek által a vízgyűjtőterület egészén átlagosan biztosított tisztítás mértékét jelzi); — vízhasználatokra gyakorolt csökkentő hatás és az ismételt vízfelhasználás lehetősége (szubjektív kritériumok, nehezen számszerűsíthetők, értékítélettel jellemezhető); — az egyes változatok létesítményeinek terület igénye (a már megépült hasonló kapacitású létesítmények alapján számszerűsített); — változatok létesítményeinek korszerűsége és a komplexitás elveinek kielégítése, valamint a váratlan terhelésekre való érzékenysége (nem számszerűsíthető szubjektív kritériumok). A változatoknak az egyes kritériumok szerinti minősítését a 2. táblázat mutatja be. További probléma, hogy az egyes kritériumok a döntés szempontjából nem azonos jelentőségűek, s így következő lépés a döntéshozó értékrendje, adottságai, feltételei között az értékelési tényezők szerepének meghatározása. Ezt számokkal az értékelési tényezőnként megállapított súlyszámokkal lehet kifejezni. A súlyszámok ismeretében az egyes változatok összehasonlítása az ELECTRE eljárással [5] történhet. 2.2. ELECTRE eljárás Az ELECTRE értékelési módszer a változatokat páronként hasonlítja össze, mintegy „körmérkőzéses" alapon. Ez azért szükséges, mert különböző szempontok szerint úgynevezett több dimenziós ítéleteket kell hozni és egyidejűleg több szempont szerint rangsorolni valamilyen halmaz elemeit szinte megoldhatatlan. Ezen túlmenően jól ismert tény, hogy két dolog közvetlen összehasonlítása sokkal érzékenyebb és precízebb, mint valamilyen értékskálán való méregetés. A többdimenziós ítéletek problémáját is páros összehasonlításokkal jobban meg lehet közelíteni, mint egyszerű rangsorolással. Ami a „körmérkőzés" rangsorolási elvét illeti, megjegyzendő, hogy az összehasonlítás technikájából eredően a változatok közötti kapcsolatra nem tranzitív összefüggésrendszer adódik. Kapcsolatok rendszerét Vágás, I. [10] meghatározását követve tranzitívnek nevezzük, ha az egyes elemok között ismert összefüggéseket ellentmondásmentes következtetésekkel további, minden láncolati elemre vonatkozó, helyes, tehát a leírt jelenség által igazolható összefüggésekbe vihetjük át. Ha az „ismert" összefüggések alapján tett ellentmondásmentes formális logikai következtetéseknek akár csak két láncolati elem valóságos kapcsolata is ellent mondana, az átvitel már nem lehet maradéktalan: a kapcsolati láncolat egészét nem tranzitívnek kell ebben az esetben nyilvánítanunk. Sportból vett analógiát alkalmazva a nem tranzitív rendszer lényege a következő módon szemléltethető. Ha a sportbéli körmérkőzés rendszere „következetes" tranzitív eredményeket hozna, úgy az első helyezettnek minden ellenfelét le kellene győznie, s minden további helyezettnek minden utána következőt. Az esetek többségében a döntetlenek ós a „körbeverések" miatt az ellenkező nem tranzitív összefüggés-rendszer adódik. Az összehasonlított változatokra vonatkozóan ez azt jelenti, hogy az eredményként legjobbnak adódó változat nem az összes változatnál jobb, hanem viszonylag a legtöbb változatnál bizonyul jobbnak. A számítás megkezdése előtt a 2. táblázatban megadott értékeket át kell alakítani szubjektív szóbeli értékítéletté. Ezáltal a szubjektív és számszerű kritériumok egyöntetűvé válnak és a két változat közötti rangsorolás gyorsabban, könnyebben végezhető, különösen ha több résztvevő döntéseire támaszkodunk. Ekkor a résztvevők könynyen és gyorsan asszociálják és elfogadják az értékelés lényegét. Általában öt szóbeli fokozatot használunk: nagyon jó, jó, közepes, rossz, nagyon rossz. Az átalakítás interpolálással végezhető el. A beruházási költségnél például úgy, hogy a legolcsóbb változat kapja a nagyon jó megítélést, a legdrágább a nagyon rosszat, a többit a megfelelő helyre lineárisan interpoláljuk. Az összehasonlított változatok értékelési tényezők (kritériumok) szerinti — ily módon kapott — minősítését a 3. táblázat foglalja össze. Az ELECTRE eljárás szerinti vizsgálat kézzel és számológéppel egyaránt elvégezhető. (A számítógépi program az OVH Vízgazdálkodási Intézetében rendelkezésre áll.) Erre való tekintettel a számítást a számítógépi program menetének megfelelően mutatjuk be. Az ELECTRE eljárás lépései a következők: — kritériumok súlyozása, — szóbeli kritériumok léptéktartományának meghatározása,