Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

6-7. szám - Csuka József–Károlyi Zoltán: Vízgazdálkodási döntés rendszerszemlélettel

Csuka J.—Károlyi Z.: Vízgazdálkodási döntés Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 289 — egyezőségi index számítása, — értékelési küszöbök meghatározása, — különbözőségi index számítása, — relációs gráfok megrajzolása és értékelése, — teljes rangsorolás elkészítése. 2.21. A kritériumok súlyozása Egy döntéshozó esete Az egyes kritériumok, melyek szerint az összehasonlítást végezzük — mint ahogy az előzők rámutattak — nem azonos fontosságúak a döntésthozó számára. Ezért minden kritériumot ellátunk egy súlyszámmal (3. táblázat), amelyek a következőket jelentik: 1 = átlagos szempont. 2 = lényeges szempont. 3 = nagyon fontos szempont. 4 = kiugróan fontos szempont. A súlyértékek differenciált alkalmazásával az eljárást finomítani lehet. Egy döntéshozó „kényelmes" helyzetben van, mert egyéni érzése, preferenciái szerint határozhatja meg a kritériumok egymás közötti fontosságát. A döntés azonban így is kvázi objektív, mivel a vizsgálatok több lépcsőben, egymástól nem befolyásolva függetlenül végezhetők, pl. a kritériumokat felállítjuk és azok relatív fontosságát megállapítjuk anélkül, hogy a konkrét összehasonlításra kerülő változatokat figyelembe vennénk. Ily módon a tényleges döntést befolyásoló, valamiféle szubjektív, „pártos" állásfoglalás nem érvényesíthető, s döntésünk ovjektív volta — legalábbis az értékrend és a kritériumok tekintetében — biztosított. Az objektivitás növelésének több módja ismert. Erre a célra L. Engels egy közelítő módszert ajánl [7], Javaslata szerint minden kritériumot egyenként az összes többivel szembe kell állítani. Amelyik fontosabb a másiknál, annak a jelét be kell íri>i a párosításnak megfelelő mezőbe a 4. táblázatnak megfelelően. Végül soronként össze kell számolni, hogy egy-egy kritériumot hányszor minősítettünk fontosabbnak más kritériumoknál. Ily módon a gyakoriság oszlopban megkapjuk a keresett rangszámot (súlyszámot). 4. táblázat Itungszám megállapítás L. Engels szerint Table 4. Determination of the ranking number according to L. Engels Kritériumok 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Gyakoriság Rangszám 1 + + + + 4 2 2 — + + 2 1 3 — + + + + 4 2 4 + + + — + + + + + 8 4 5 + + + — + + + 6 3 6 + + + — + + + 6 3 7 — 0 1 8 + — + 2 1 9 + + 2 1 Összesen 18 Több döntésthozó esete Az egyéni döntésnél mindig objektívebb a kollektív döntés. Arra az esetre, amikor több döntésthozó van, és mindegyikük eltérően állapítja meg a rangsort, Kindler József javasolt egy módszert [7] az ún. Kendall-féle egyetértési együttható (5. táblázat ) alkalmazását. A keresett rangsort az Iij rangszámösszeg értékek adják meg. Az így kialakított sorrend helyességének, realitásának valószínűségét az ún. Kendall-féle egyetértési (konkordancia) együtthatóval (W) ellenőrizhetjük. ... S 12S S — az értékelések szórása, számítása: S = Z(Rj- Rj)

2, Rj — az ún. rangszámösszeg, Rj — a rangszámok számtani átlaga n ERj n(k+1) j = ~k~

Z

= 2 k — a kritériumok száma, n — az értékelést végzők száma, S

m — a lehetséges maximális szórás _n*(k

3-k) hm- ig , A W egyetértési együttható értéke 0 és 1 között van és minél jobban megközelíti a W = \ értéket, annál valószínűbb a felállított rangsor helyessége. A rangsorolás reális (nem véletlenszerű) voltát a W szignifikancia vizsgálatával állapíthatjuk meg. Ennek számítására a következő egyszerűsített képlet szolgálhat: Q = n{k-\)W , Ha az így kiszámított érték egy általunk előre felvett kockázati szinthez tartozó, az n és k függvényében táblázatban megadott [7] kritikus küszöbszámnál nagyobb, akkor szignifikáns egyetértési együtthatóról van szó, és ezért az Rj szerinti rangsort elfogadhatjuk. 5. táblázat Kendall-Iéle egyetértési együttható Table 5. Kendall's agreement coefficient Kritériumok Értékelést K

2 «3 «5 K« végzők (k) (n) 1 6 3 2 5 4 1 5 4 3 6 2 3 4 5 2 6 1 Ä, 5 15 12 7 17 7 Rangsor V II III IV I IV 2.22 Szóbeli kritériumok léptéktartományának meghatározása Az értékelés alapja — mint a korábbiak utaltak rá — az egyes változatok előnyéinek és hátrányai-