Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

6-7. szám - Csuka József–Károlyi Zoltán: Vízgazdálkodási döntés rendszerszemlélettel

Csuka J.—Károlyi Z.: Vízgazdálkodási döntés Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 285 1. ábra. A vízgazdálkodási létesítményrendszer vázlata Fig. 1. Scheme of water resources project system A vízgazdálkodási döntés azonban nemcsak a tudományágak közötti kapcsolatok szintetizálásán alapul, hanem a létesítmények funkcionális kapcsolatainak komplex elemzésén is. A vízigények kielégítése érdekében tett műszaki beavatkozások, az intenzív vízkészletgazdálkodási megoldások (vízforgatás, sorbakacsolt vízhasználat stb.) ugyanis az egyes létesítményelemek között kölcsönös kapcsolatokat hoznak létre (1. ábra). A lefolyás szabályozásától az elosztásig, a használt vizek összegyűjtéséig, vagy azok újra elosztásáig és a befogadóba való visszavezetésig közvetlenül, vagy a vízrendszeren keresztül egymáshoz szorosan kapcsolódó folyamat megy végbe. Az eddig nagyrészt különálló létesítményelemek egységes rendszerré fonódnak össze és közöttük kölcsönös kapcsolatok jönnek létre. Miután az egymástól függő és egymással kapcsolatban álló elemek száma nő, az egyes vízigények kielégítése érdekében kialakítható műszaki változatok száma is nő. Tekintsük például a szennyvíztisztítás problémáját. A szennyvíztisztítás a befogadó vízminőségét, a vízkészlet hasznosíthatóságát alapvetően befolyásolja, így a szennyvíztisztítás hatásfokát a környezetvédelmi igényeken túl, különösen ha a szennyvízbevezetés alatt vízhasználat van, a vízhasználatok figyelembevételével kell megállapítani. A tisztítás hatásfokát és a szükséges kapacitást a terhelés határozza meg. Tehát ha üzemen belül ismételt vízhasználat van, csökken a szennyvízkibocsátás, a tisztító kapacitással szembeni igény. így az üzemen belüli vízgazdálkodás a szennyvíztisztítás egyik helyettesítő változata lesz és egyben a térségi vízgazdálkodás részévé is válik. Olyan vízrendszerben, ahol tározók létesültek, a tározóból lebocsátott hígítóvíz helyettesítheti, vagy mérsékelheti a szennyvíztisztítást. Ekkor a szennyvíztisztítás, vagy az üzemen belül sorbakapcsolt (részben tisztított vagy tisztítatlan) szennyvízhasználat, a hígítóvizet lebocsátó tározók helyettesíthetik egymást, illetve alkalmazásuk megfelelő arányának, meghatározásával állunk szemben. Ezen túlmenően reálisan mérlegelhető a hígított szennyvíz befogadóba bocsátása és a természetes öntisztulás figyelembevételével a használat előtti vízkezelés is. Ebből is kitűnik, hogy a létesítmények egymás közötti kapcsolatai ós a vízrendszeren keresztüli kapcsolatok következtében a szennyvíztisztítás gazdasági, környezetvédelmi, vízkészletgazdálkodási szempontból indokolt hatásfoka az egyes szennyvíztisztító létesítmények vízrendszerben való elhelyezésének a természeti környezet (öntisztulás), az újrahasznosítás, a vízpótlási lehetőségek együttes és kölcsönös hatásának, mint egységes rendszernek figyelembevételével állapítható meg. A teljes rendszerrel szemben támasztott követelmény a vízhasználat ós a környezetvédelem, számára kedvező vízminőségi állapot biztosítása. Vízgazdálkodási rendszerré összefonódó létesítmény elemek funkcióit nem lehet elszigetelten, önmagukban vizsgálva meghatározni, hanem a teljes rendszerrel szemben támasztott követelményekből kiindulva, az igényelt funkciók legteljesebb kielégítésére kell törekedni a gazdaságilag legkedvezőbb feltételek és körülmények között. Ehhez nyújt segítséget a rendszerszemléletű problémakezelés, amely az igényelt funkciók legteljesebb kielégítésére alkalmas konzisztens struktúra kialakítására törekszik. Ez azonban csak úgy érhető el, ha mindig az egész rendszert tartjuk szem előtt és minden ismert célt tekintetbe veszünk, az előnyök és hátrányok viszonyát különféle helyzetekben a célok összcsége szempontjából vizsgáljuk meg. Példaként tekintsünk ismét egy tározót, amely vízhasznosítási ós vízkárelhárítási célt is szolgálhat. A vízhasznosító a leghatékonyabb megoldás keresése Rorán a lebocsátható vízre, az igény kielégítésére, a vízminőséggel foglalkozó a tartózkodási időre, míg a vízkárelhárító az árvízi lefolyásból visszatartható víztömegre koncentrál. A területtel gazdálkodó a legkisebb hasznos terület felhasználása szempontjából vizsgálja a tározót. Különböző szempontjukból ered, hogy érdekeik a fejlesztés tekintetében ütköznek. A vízhasznosítás szempontjából előnyös magas tározási szint hátrányos a vízkárelhárítás szempontjából ós ugyancsak hátrányos a