Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
6-7. szám - Dr. Pónyi Jenő–Dr. Dévai István: A Fertő területének rákjai
268 Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. Dr. Ponyi J.—Dr. Dévai I.: A Fertő 7. táblázat A Crustacea-fajok %-os megoszlása a nyíltvíz-liínár-nádas keresztszelvény menten (1960. július 12.) Table 7. Percentage composition of Crustacea species along the open water — seaweed — reed stand profile (July, 1960 ) Gyűjtőhely típusa fajok I gy. h. No. Nyílt viz Nyíltvízi hínár Nyíltvíz és nyíltvízi hínár együtt Kákás nádszegély 4/a Kákabevonat 4/b Nádas Utriculariával Acanthocyclops vernalis .. Diaphanosorna brachyurum Bosinina longirostris Chydorus sphaericus Aretodiaptoinus spinosus . Alona rectangula Nitocra hibernica Asellus aquatieus Ceriodaphnia reticulata . . Thermocyclops crassus . . . Ceriodaphnia quadrangula Oxyurella tenuicaudis .... Moina micrura Daphnia curvirostris Simocephalus expinosus ... Scapholerbcris aut'ita I 'leuroxus aduncus Cypris pubera Eucyclops serrulatus Notodromas monacha .... 56,2 30,2 8,9 4,7 2,4 2,4 0,8 1,6 89,4 2,4 0,8 43,1 19,7 19,4 6,5 4,2 0,6 5,1 1,1 0,3 70,8 12,3 7,0 1,7 5,3 1,2 1,7 35,5 54,8 9,7 0,2 1,7 26,6 63,2 2,5 2,2 1,5 1,2 0,8 0,2 ott kimutatott 16 faj — 2-3 kivételével — megegyezik a nyíltvízben találtakkal, azonban az előfordulási arányuk eltérőek (4. táblázat). Ez az élőhely típus a következő rákegyüttessel jellemezhető: Alona rectangula—Acanthocyclops vernalisDiaphanosoma brachyurum—Bosmina longirostris. A csatornák vízinövényeit csak két alkalommal tudtuk vizsgálni. Úgy látszik, hogy ezekre az élőhelyekre a Simocephalus vetulus lesz a jellemző rák faj. A Fertő és a Balaton azonos időszakában gyűjtött nyíltvízi plankton rákjainak összetétele azt mutatja (5. táblázat), hogy mindkét sekély tóban igen fontos szerepet tölt be a Diaphanosorna, mivel a meleg időszakban a rákegyüttesek jelentős százalékát képezi (Fertő: 11—45%; Balaton: 17—33%). További hasonlatosság, hogy mindkét tóban, nyáron három rákfaj alkotja a plankton rák együttes 70—90%-át. Közülük egy faj közös a két tóban, a másik faj mindkét esetben egy-egy Diaptomus (Eu-, ill. Arctodiaptomus ), a harmadik faj az Acanthocyclops vernalis, ill. Bosmina longirostris, amely a Balaton eutrófabb területein szintén megtalálható. Bár a két tó között kémiai vonatkozásban (pl. Na +, összsótartalom) nagy különbségek vannak, egyes vonatkozásokban (pl. sekélység, szélhatások okozta vízfelkavarodás) sok hasonlóság is. A Crustacea együttesek analízise — a nyíltvizek vonatkozásában — az utóbbit erősíti meg. A nádassal fedett víz rákjai Két típusú nádas Crustacea faunuláját vizsgáltuk, melyek közül egyik az a Scripeto-Phragmitetum. Ez a nádas zóna erőteljes növekedésű és sűrű zárt állománnyal rendelkezik. A másik az Utricularia vulgaris tömegvegetációjával jellemezhető Scripeto-Phragmitetum utriculariosum [25]. Ez utóbbinak van egy olyan változata, melyet a Drepancocladus aduncus var. Icneiffii tömegvegetációja jellemez. Ott fordul elő, ahol a nádas alól kezd eltűnni a víz és az Utricularia pusztulásnak indul. A nádassal borított vízterületről 35 fajt és 1 varietászt mutattunk ki. Ha az előfordulási gyakoriság és %-os összetétel alapján összehasonlítjuk a két nádas típus Crustacea együtteseit, (6. táblázat) különbséget találunk. Míg a Sc.-Ph. utriculariosum nádas típusra a Chydorus sphaericus—Plauroxus aduncus—Acanthocyclops viridis— Ceriodaphnia laticaudata, addig a Sc-Ph, phragmitetosum nádas típusra a Ceriodaphnia reticulata—Chydorus sphaericus—Acanthocyclops viridis—Daphnia curvirostris együttesek előfordulása a jellemző. Külön érdekességnek számított, hogy a Se.-Pb. phragmitetosum néhány m 2-es kis „tisztásain", ahol aljnövényzet nem fejlődött ki, a Heterocypris sálina és Potamocypris unicaudata nevű Ostracoda fajokat is megtaláltuk. A vizsgálatok során csupán egyetlen alkalommal nyílt lehetőség arra, hogy egy teljes keresztszelvény (nyíltvíz-hínáros-nádas) mentén egyidőben tanulmányozzuk a Crustacea-k faji összetételét (7. táblázat). Ez a vizsgálat is elégséges volt annak bizonyítására, hogy a Fertő nádasaiban is kialakulhat egy sajátságos „zonáció", amely eltér a balatoni nádasokban megfigyelt viszonyoktól [17]. Ha összehasonlítjuk a Fertő és Balaton nádasaiban talált Cladocera, Copepoda és Ostracoda fajok számát, akkor azt találjuk, hogy a 35, ill. 45 fajból csupán 14 a közös. Ez is utal a két tó nádasának eltérő voltára.
