Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

5. szám - Erdős László: A csupáasz talaj vízkészlet változásai

Erdős L.: A csupasz talaj vízkészlet-változásai Hidrológiai Közlöny 1977. 5. sz. 215 Különböző talajrétegek átlagos vízkészletei [mmj Erdőhát, 1951—1370 2. táblázat Réteg [cm] I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 0— 25 78 79 71 62 59 57 53 50 51 56 67 74 25— 50 59 60 60 55 53 50 49 46 46 45 52 57 0— 50 137 139 131 117 112 107 103 96 96 102 119 130 50—100 90 93 97 89 86 83 79 73 73 71 78 86 100—150 68 73 76 68 67 67 65 58 58 56 61 62 150—200 66 70 65 67 65 61 63 57 56 54 56 59 0—100 227 232 228 206 198 190 182 169 169 173 199 216 0—200 365 376 369 339 330 317 310 286 284 285 316 337 1. ábra. A talaj évi közepes viszonylagos víztelítettsége Erdőhát, 1951—70 Puc. 1. CpedHHR omHocumeAbuaa eodoHacbitifeHHOcmb. Haőji. cm. Spdixam, 1951—70 Abb. 1. Ii

clative mittlere jährliche Wassersättigung des Bodens. Erdőhát, 1951 — 70 A talajrétegek évi közepes vízkészletének 20 éves átlagai időtől független mélység függvényt képeznek, amelyet w'(z)-ve 1 jelölünk. Láttuk, hogy a talaj vízkészletének mélységbeli eloszlása mindig csökkenő és nem lineáris (2. táblázat). Ez természetesen a w'(z) függvényre is érvényes. A közepes vízkészlet átlagos évi mélységbeli viszonylagos eloszlását a vízkapacitással összehasonlítva jellemezhetjük. A W

k (z) sem lineáris függvény, viszont a W

k— w' különbségek mélységbeli változása szoros lineáris kapcsolatot mutat. Rétegenként az átlagos Wic —ív' különbség megközelíti a 4 mm-t (3,7 mm). A két változó relatív különbségeinek a mélység függvénye azonban jóval differenciáltabb összefüggést ábrázol (1. ábra). A relatív különbségek és ezek változásai igen kicsik, az értékek szóródása elég nagy, mégis érdekes törvényszerűséget lehet felismerni. Évi átlagban a talaj relatív (víz) telítettsége bizonyos mélységig nő, majd csökken. A teljes réteg szétválasztható egy viszonylag telítettebb zónára, amely 70—80 cm-ig terjed (ahol a relatív különbségek 20% alatt maradnak), és egy viszonylag telítetlenebb zónára (70 cm-től kezdve), amelyben a relatív különbségek 20%-nál nagyobbak és a „telítési hiány" a mélységgel növekszik. A talaj viszonylagos telítettsége 40—50 cm körül a legnagyobb és legalul (200 cm körül) a legkisebb. Természetesen ez a relatív telítettség évszakonként más és más mélységbeli eloszlást követ. Például a téli félévben a relatív különbségek mélység függvénye a teljes rétegben monoton növekedő, vagyis a felszín közelében a talaj gyakorlatilag telített, míg lefelé a telítési hiány folyamatosan nő, bár abszolút értékben kicsi marad. A nyári félévben a relatív különbségek mélység görbéje kb. 60 cm-ig igen határozottan csökkenő, lejjebb gyakorlatilag konstans marad. Ezek tekintetbevételével az 1. ábra görbéjének szinte paradox értelmezést adhatunk: a felső szakaszán (ahol a telítési hiány kisebb) a nyári típust és az alsó szakaszán (ahol a telítési hiány nagyobb) a téli típust képviseli. A talaj átlagos közép-vízkészletének évi ingása (w'max — M^min) a mélységgel csökken. Ha duplázott (és egymásba foglalt) talajrétegek sorozatát veszszük, pl. 0—25, 0—50, 0—100, 0—200 cm, akkor az átlagos évi ingás (az amplitúdó) értékei rendre: 29, 43, 63, 92 mm. Egyszerűen in visu felismerhető a következő szabályosság: ha a talajréteg vastagsága megduplázódik, a vízkészlet átlagos évi ingása csak másfélszeresére növekszik. Az összegezett (halmozott) dm-es réteg adatokból [A(z)~\ könnyen megrajzolható ennek az összefüggésnek az empirikus összeggörbéje (empirikus függvénye). Ezt látjuk a 2. ábrán. 0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 2 [dm] 2. ábra. A talajréteg vízkészletek átlagos évi amplitúdóinak az empirikus összeggörbéje. Erdőhát, 1051—70 Puc. 2. SMnupuiecKa.i unmeepaAbHan tcpuean zodoeux aMriAumyd eodo3anacoe nouebi. HaöA. cm. Spdlxam, 1951—70 Abb. 2. Empirische Summengruppe der durchschnittlichen Jahresamplituden des Wasservorrats in der Bodenschicht. Erdőhát, 1951 — 70