Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

4. szám - Dr. Erdelics Barnabás–Dr. Andrik Péter–Dr. Nagy Sándor–Iván György: A nyírségi sekélyvízű tározók kémiai és biológiai vizsgálata. III. Nagyréti tározó

Dr. Erdelics B. és mtsai: A nyírségi sekélyvizű tározók IHidrológiai Közlöny 1977. 4. sz. 171 Ásványianyag-tartalom mutatóinak változása: A 2. ábra szemlélteti a tápvizek és a két tározó domináns kationjai és anionjai szerinti összetételét Maucha szerint. Az ábrán láthatjuk, hogy az Oláhréti tározóban a víztömeg minőségi jellege — abiotikus és biotikus tényezők hatására — megváltozott a tápvízhez, vagyis a VITI-as sz. főfolyás vízéhez képest és a Ca-ion helyett a Mg-ion lett domináns. Karbonát-ion még nem volt kimutatható. Az anionok közül dominált a hidrogénkarbonát-ion. A Nagyréti tározót így az 1974175-ös behatározási időszakban Mg-Na-Hidrogénkarbonátos, közepesen kemény (17,3 nk°) víz töltötte fel. A 2. ábrán látható, hogy a Nagyréti tározó vize a feltöltési időszak végére minőségileg csak annyiban változott meg az Oláhréti tározó, vagyis a tápvízhez képest, hogy megjelent a karbonát-ion. A karbonát-ion megjelenése a víztérben biotikus tényezőkre volt visszavezethető. Az üzemelési időszakból a 2. ábrán az első algatúlprodukció idejében (május 15), nyár derekán (július 15) és nyár végén (szeptember 17) mért értékeket mutatjuk be. Megállapíthatjuk, hogy a tározóban levő víztömeg anionok és kationok szerinti összetételében a betározási időszak végére kialakult víztípushoz ( Mg-Na-Hidrogénkarbonátos) viszonyítva voltak kisebb mennyiségi ingadozások, ez azonban jelentős minőségi eltéréshez, a víztípus jellegének megváltozásához nem vezetett. A Nagyréti tározó vízének típusa a feltöltési és üzemelési időszakban gyakorlatilag megegyezik a tápvízével (Mg-Na-Hidrogénkarbonátos)', vagyis az Oláhréti tározóban a feltöltés időszakában összegyűlt víztömeg domináns kationok és anionok szerinti összetételével. Különleges mutatók változása: A vízügyi gyakorlatban használatos KGST kritériumok, normák és osztályozási elvek [6] szerint a ,,C" csoportba a különleges mutatók tartoznak. Az e csoportban szereplő mutatók vizsgálati eredményeit az 1. táblázatban foglaltuk össze. Megállapíthatjuk, hogy a különleges mutatók közül a tározó vízében nem fordult elő fenolos jellegű vegyület. Az oldott vas mennyisége 0,02 és 0,47 mg/l között váltakozott. Mennyisége a betározási időszak egyes időpontjaiban (február, április) és a nyár második felében, a tartós algatúlprodukció időszakában volt magasabb. A mangán-ion inkább a feltöltés (betározás) és a nyár első időszakában fordult elő, míg a nyár második felében (algaprodukció) nem volt kimutatható. A nitrogénháztartás összetevői közül a szennyezettséget leginkább az ammónium-ion indikálja. A magasabb értékek előfordultak a betározási és üzemelési időszakban egyaránt, azonban az üzemelési időszakban mindig vízvirágzás idején. A nitrát-ion csökkent mennyisége, olykor hiánya, az algák anyagcsere folyamataival lehet összefüggésben. A foszfát-ion rendszerint olyan nagy mennyiségben fordult elő a vízben, hogy az (minimumfaktor) sohasem korlátozhatta az algák szaporodását. AN A detergenst a vízből, ha kis mennyiségben is, márciusban, nyár elején és végén tudtunk kimutatni. 3. A magasabbrendű vízinövények elterjedése A makrovegetáció kialakulását, fejlődését nagy mértékben meghatározza a tó intenzív halászati hasznosítása, mely évek óta folyik. A tó kezdeti feltöltése után — a partszegélyben — nádas, gyékény, valamint káka vegetációval rendelkezett. Különösen jelentős volt a nád megjelenése a tó északi végén, ahol a feltöltést követő egy-két év alatt több kat. h-t kitevő részben összefüggő nádas volt. Erősen megindult a tó más sekélyebb részein is a vízparti vegetáció kialakulása. Unnék a kialakuló makrovegetációnak vetett véget a betelepített amur állomány. 1975-ben a makrovegetáció vizsgálata idejében (május 15.) (június 10., július 15.) a már említett nádasnak és a kialakuló záródó káka és gyékénytársulásnak hírmondója sem volt. A betelepített amur tökéletes munkát végzett. Sem a partszegélyben, sem a sekélyvizű részeken, nem maradt egy szál nád, sem gyékény, sem káka. Az 1975. június 10-i vizsgálat alkalmával megfigyelhető volt, hogy a víz felszínén három-hat cm-es darabkákból álló nád és más vízinövény gyökér, valamint .gyöktörzs úszkált. A kitépett, darabokra szaggatott gyökérdarabkák mennyisége elég jelentős volt a víz felszínén, de lerakódva, megrekedve a partszegélyben is. Leírt tények miatt a makrovegetáció felmérése és értékelése 1975-ben nem volt lehetséges. 4. A vízi gerinctelen állatok (mezofauna) elterjedése A vízi gerinctelen faunából a következő csoportokat vizsgáltuk: Nemat helminth es, Annelida, Mollusca, Arthropoda. Amit a makrovegetációval kapcsolatban elmondottunk, az nagy részben érvényes a mezofaunára is. Az intenzív haltenyésztés ebben a vonatkozásban is meghatározó. A mezofauna kialakulása is erősen korlátozott. Csak azok a fajok tudtak valamelyest elszaporodni, melyek nem jelentettek a halaknak közvetlen táplálékot. Érthető, hogy hiányoznak, vagy csak igen elvétve találhatók meg a gerinctelen állatok közül azok, melyek a halak táplálékát képezik. így elsősorban keveset lehetett gyűjteni a különböző ízeltlábú állatok lárváiból és & férgek egy része is csak szórványosan fordult elő. A puhatestűek (

Mollusca) közül is a csigák (Gastropoda) száma alacsony, feltehetően a szaporodásukban vannak gátolva. A vizsgálat időpontjaiban talált taxonokat a 3. táblázatban foglaltuk össze. 5. A tározóban észlelt nagymérvű biológiai produkció okai Az okok azonosak az Oláhréti tározónál feltárt okokkal [2]. További vízminőségrontó hatásként jelentkezik a halak mesterséges etetése, mely a víz trofitási fokát emeli. A vízbe juttatott szerves tápanyagok mineralizálódnak, s az ekoszisztéma élelmi lánc rendszerébe épülve forgalomban maradnak és egyre dúsulnak [10]. Ebből következik, hogy a halak mesterséges etetése a tó eutrófizálódását segíti elő. A makrovegetáció növényevő