Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

3. szám - Csath Béla: Szemelvények a Békés megyei vízkutatás és feltárás fejlődéséről a századfordulóig

Csath B.: Szemelvények a Békés megyei vízkutatásról Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. 143 Seidl Gyula verseci lakossal kötött szerződést az artézi kút készítésére. Békés megye főispánja 254/1892. kb. sz. alatt új felhívást ad ki, hogy a fent nevezett községeken kívül a többiekben is fejtsenek ki propagandát az artézi kutak készíttetése érdekében és rámutatott, hogy a községek ilynemű törekvéseinek támogatására a kultúrmérnökség is igénybe vehető [6]. Itt rövid pillantást kell vetnünk a m. kir. kultúrmérnöki intézmény kialakulására, mivel jelentékeny szerepet játszott az artézi kutak létesítésében és a vízjogi engedélyek kiadásában is. A Kvassay Jenó javaslatára 1879-ben létrehozott kultúrmérnöki intézmény kerületeinek száma 1881-ig már nyolcra szaporodott, élükön egy-egy kerületi kultúrmérnökkel. A vízjogi törvény 1886. január 1-i életbe léptetése új fejezetet nyitott a kultúrmérnöki intézmény történetében. Annál inkább, mert ennek keretében szervezték meg 1890-ben a városi és községi vízvezetéki és csatornázási ügyek ellátására a közegészségügyi mérnöki szolgálatot. Az intézmény, mint az Országos Vízépítési Igazgatóság osztálya, Farkas Kálmán műszaki tanácsos osztályvezetővel az élen, hét mérnökkel működött. Ehhez az osztályhoz tartoztak az artézi kutak létesítésével kapcsolatos ügyek is. Az új szakág fejlesztése érdekében a földinívelésügyi miniszter 1891-ben Farkas Kálmán kultúrmérnököt bízta meg mind a hazai, mind a Rajna vidékén használatos és más fúrási rendszerek alapján készült artézi kutak és létesítésükkel kapcsolatos eljárás tanulmányozásával, hogy a tanulmányút befejezése után az érdekelteknek az artézi kutak fúrása körül is útbaigazítással és lényeges segítséggel szolgálhasson. Ezzel megvalósult 54 év után id. Derczeni Dercsényi János — k. tanácsos, a mező-gazdasági társaság tagja — azon gondolata, amelyről az „Az artézi kutakról, honunkra alkalmaztatva" című 1836-ban megjelent könyvében így írt: a városok s közönségek pedig mérnökjeiket oda küldhetik, (itt Bécsre utal) mivel hozzánk hozatni fúrómestereket nehéz és felesleges kívánságaik nem valának teljesíthetők" [9], A főispáni felhívásra Jancsovics Pál alispán utasította a járási főszolgabírákat (7861/1892. sz.) és Gyula város polgármesterét (8921/1892. sz.), hogy hívják fel a figyelmet az artézi kutak létesítésére és „személyesen is hassanak oda, hogy a községek a rendkívül fontos kérdés horderejét megértve, annak megoldását el ne odázzák." Öt község még 1892-ben, vagy az 1893-as évben tervezte a kút fúratást, sőt a gyomai képviselőtestület már szerződést is kötött az 1892-ben történő kivitelezésre Hungerleider hódmezővásárhelyi vállalkozóval. Nem érdektelen azonban az artézi kút fúratását lemondó községek nyilatkozataiból, véleményeiből egy-kettőt felemlíteni. A körösladány'mk szerint: „minthogy a község azon kedvező helyzetben van, hogy a Sebes-Körös közvetlen a község alatt foly, s ivó szükségletét mindenki általában onnan szerzi be, miután a folyó víz kellő egészséges és jó ivóvizet szolgáltat. . . nagymennyiségű költséges úton beszerzendő víz előállításának szüksége fent nem forog, artézi kút készíttetését jelen viszonyában szükségesnek nem találja s az iránt nem intézkedik." A gyulavári jegyzőkönyv idevágó részlete: „bár az artézi kutaknak egészségügyi tekintetben való hasznosságáról meg van győződve a képviselőtestület, mégis, mivel a község közvetlen közelében folyó Fehér-Körös az egészségre szintén hasznos vizet szolgáltat, a közlakosságunk általában ezt használja ivó vizül. . .", így artézi kút készíttetése nem válik szükségessé. Több község anyagi erejét más, fontos feladatok megoldása kötötte le (pl. Doboz körgátat építtetett, Vésztő vasutat), másokban elegendőnek találták a meglevő ásott kutakat (Csorvás, Pusztaföldvár), de volt, ahol eleve leszavazták a kút fúrásának kérdését. Békés község a Konkoly-féle javaslatra az artézi kút fúrás ügyét a szeptemberi közgyűlésen újból tárgyalta, de végül is megállapították, hogy „nem lehet azt előlegesen kiszámítani, mennyibe kerülhet egy artézi kút építése, mert bizonytalan a kisebb méretű kútnak a fúrása. Miután nagyobb méretű kutak fúrása nem sikerült mindenütt, ez idő szerint nem pártolhatják az artézi kút költségeihez való hozzájárulás iránt tett indítványt", amelyet 22 : 9 arányban leszavaztak. Konkoly Jenő fellebbezését a megyei törvényhatósági bizottsági ülés elutasította, mondván, hogy „létesíttessék artézi kút, vagy sem, az a község belügyét képezi." Kétegyháza községi képviselő-testületének 1892. évi szeptember hó 6-án tartott gyűlésén felvett jegyzőkönyvében az artézi kút létesítésére vonatkozó felhívás tárgyában az alábbiak olvashatók: „Hajlandó-e a községi képviselő-testület 7000 frt. erejéig egy artézi kutat fúratni a község belterületén? Kik szavaznak a kérdés mellett és kik az ellen? A kijelentett szavazatok megszámlálása után a tervbe vett artézi kút létesítése 6 szótöbbség mellett elvettetett." Tótkomlós a következő indokokkal utasította el a kútfúratás tervét: ,,... községünk egészséges ivóvízzel való ellátását akként óhajtjuk biztosítani, . . . hogy a községi gőzmalom udvarán úgyis nélkülözhetetlen kutat fúratunk, s ekként a község geológiai viszonyait kikémlelve, kedvező eredmény esetén a község több pontján is rendezünk be kutakat." Az ivóvízellátás megjavítására azonban egymagában nem volt elég a közegészségügyi mérnöki szolgálat osztogatta jótanács, és a szolgálat erős támogatása. 1892-ben gr. Bethlen András m. kir. földinívelésügyi miniszter, szem előtt tartván a vízre való fúrások általános fontosságát előbb egy, majd három fúróberendezést szerzett be, és fúrómestereket is alkalmazott. A fúrások körül megkívántató geológiai tanulmányok végzésére a minisztériumhoz tartozó földtani intézetet utasította és az intézet kebelében erre a célra külön állást rendszeresített. A miniszter 1892. november 27-én kiadott, a megyei törvényhatósághoz intézett 58. 943(V-16)1892. sz. FM rendeletében úgy intézkedett, hogy a jó ivóvizet nélkülöző községek érdekében „úgy geológiai, mint műszaki közegeimet szaktanács adása végett az érdekeltek rendelkezésére kívánom bocsátani", sőt „fúróberendezést is díjtalanul bocsátok rendelkezésre a közegészségügyi szolgálattal megbízott kultúrmérnök utasítása mellett és felügyelete alatt."