Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

3. szám - Kovács Dezső: A folyószabályozás feladatai Magyarországon

Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. 1.27 A folyószabályozás feladatai Magyarországon KOVÁCS DEZSŐ* Hővezetés A vízgazdálkodás fejlődése Magyarországon, különösen az utóbbi évtizedben jelentős mértékben meggyorsult. Ez a fejlődés új feladatok elé állította a folyószabályozást is. A folyószabályozásnak a klasszikus célkitűzések mellett — azok változatlan érvényességét fenntartva — a különböző vízhasznosítási igényeket is figyelembe kell vennie. Biztosítania kell a különböző hasznosító ágazatok — a kommunális és ipari vízellátás, a mezőgazdasági vízhasznosítás, a vízerőhasznosítás, a hajózás stb. — számára a vízkivételt, és a létesítmények üzemelésének lehetőségeit is. Ezek ugyanis csak akkor működhetnek üzembiztosan és zavartalanul, ha az érintett folyószakasz megfelelően szabályozott, illetve a folyó csatornázott. Folyóinkat a vízkészletek oldaláról vizsgálva azt találjuk, hogy az ország vízkészletének döntő részét jelenleg és a jövőben is folyóink biztosítják, tehát az aktív vízgazdálkodás érrendszerét, vázát képezik, ezért szükségszerűen ehhez kapcsolódnak túlnyomó többségükben a különböző hasznosítások létesítményei. Várható tehát, hogy mind több vízgazdálkodási létesítmény, és különböző népgazdasági ágazatot szolgáló ipari üzem települ folyóink környezetére, illetve a folyókon is olyan jelentős műtárgyak épülnek, melyeknek védelme fokozott gondosságot igényel. Folyamatosan nő a védett területek értéke, a rajtuk levő népgazdasági vagyon, így fokozni kell a védelmi biztonságot is. A folyószabályozásnál és a folyókhoz kapcsolódó vízgazdálkodási létesítményeknél számolni kell az érintett környezet megváltozásával. Ezek a változások elősegíthetik, de kedvezőtlenül is befolyásolhatják a környezetvédelmet. Folyóink tisztaságának, környezetének megóvása, szakmai és emberi kötelességünk. Ezért ma már a folyószabályozás céljai között kell, hogy szerepeljen a környezetvédelem elősegítése is. Az előzőket figyelembe véve tehát napjainkban a folyószabályozás alatt komplex, többcélú tevékenységet értünk, ahol az árvízvédelem, a mederszabályozás, a jég elleni védekezés, a hajózási viszonyok javítása, a vízhasznosítás és környezetvédelem szoros kapcsolatban van egymással. Természeti és gazdasági feltételek szabályozzák, hogy a fenti célok közül mikor, melyik kerül előtérbe és melyik a döntő jelentőségű a szabályozás szempontjából. A folyószabályozás célja a természeti feltételek és gazdasági célkitűzések közötti összhang kialakítása. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ma is változatlanul érvényesek és megvalósítandók a folyószabá* Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. A Magyar Hidrológiai Társaság Árvízvédelmi ós Belvízvédelmi Szakosztályának 1976. január 23-i ülésén elhangzott előadás. lyozás klasszikus célkitűzései. Elismeréssel kell szólnunk elődeink munkáinak eredményeiről, melyek megbecsülést szereztek nemzetközi vonatkozásban is. Előrelátásukat igazolja, hogy koncepciójuk általában ma is érvényes, de a megváltozott viszonyok miatt nem elégséges, kiegészítésre, bővítésre szorul. Feladatunk, hogy tapasztalataikat, eredményeiket hasznosítva — a mai követelményekhez igazodva — olyan korszerű folyószabályozási elveket, módszereket dolgozzunk ki, amelyek alapján az általános vízgazdálkodási célkitűzéstszem előtt tartva folyóink szabályozását a jövőben eredményesen folytatható. A feladatok meghatározásához ismerni kell a korábbi szabályozások részletes célkitűzéseit, eredményeit és hatását, továbbá azokat az okokat, amelyek a fejlesztést az új módszerek bevezetését és alkalmazását szükségessé tették. Az előadás ezért, a teljesség igénye nélkül rövid áttekintést ad a múltban végzett szabályozásokról és azok hatásáról, majd összefoglalja azokat a tényezőket, melyek az 1950-es évek végén, a 60-as évek elején szükségessé tették a Magyarországon korábban végzett szabályozások felülvizsgálatát, értékelését, és az új szabályozási koncepciók, módok kialakítását. Áttekinti az e téren elért eredményeket, a szakágazat jelenlegi helyzetét és ismerteti a főbb célkitűzéseket, valamint az ebből eredő fontosabb feladatokat az 1985-ig terjedő időszakra. A magyarországi folyókon végzett szabályozási munkák jellemzése és értékelése Magyarországon a folyószabályozás köztudottan már a középkorban megkezdődött. A 18. században már átfogó szabályozási terveket készítettek. A 19. században indultak meg a nagyarányú szabályozások és tartottak a 20. század elejéig. Altalános folyószabályozási koncepció foglalta össze a vizek kártétel nélküli levezetésére, a jégveszély elhárítására, esetenként a szükséges hajóút biztosítására vonatkozó elveket. A századfordulót követően ezekhez a koncepciókhoz igazodva végezték a szükséges munkálatokat, melyek a középvízi szabályozás kiegészítése ós a művek fenntartása mellett elsősorban kisvízi szabályozási művek építésére szorítkoztak. 10 területen kiemelkedő eredmények születtek a Dunán, annak is a Rajka—Gönyü közötti szakaszán, továbbá helyenként a Tiszán, tehát ott, ahol a hajózás is mint a hasznosítás egyik ága jelentősebb szerepet játszott. Az első világháború megtörte a magyarországi folyószabályozások lendületét és a felszabadulásig lényeges szabályozási munkálatokat nem végeztek. A szabályozási és fenntartási munkák hiánya miatt a művek jelentős része tönkrement, hatékonyságuk számottevően csökkent, részben meg is szűnt. Az ismétlődő nagyvizek a partokat megrongálták, megváltozott a folyók vonalozása, a tervezett ritmus felbomlott, káros mederváltozások álltak elő. Ennek következtében nőtt a jeges árvizek kialakulásának lehetősége és helyenként romlottak a hajózási viszonyok is. Ilyen helyzet alakult ki a Dunán, a Bábán, a Tiszán és mellékfolyóinak ogyes szakaszain. így például elvesztették hatékonyságukat a felső-dunai szabályozási művek is. A mederemelkedós folytatódott, a művök