Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

3. szám - Dr. Salamin Pál:A vízrendezés jelentősebb elvi és gyakorlati kérdései

112 Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. Dr. Salamin P.: A vízrendezés közül 65 esetben 10 j)erc alatt a teljes órai csapadék 33,4—50,0%-a lehullott, s volt olyan 12 eset, amikor a 10 perc alatt a csapadéknak több mint 83,4%-a esett le ; egyenletes eső esetében 10 perc alatt az órai csapadéknak 16,7%-a kellett volna, hogy leesék.) A hosszú időtartamok és nagy vízmennyiségeket adó esői esetében a csapadékmagasság a döntő jellemző, de zavart okozhat vízrendezési szempontból az időtartam maga is. A nagy csapadékmagasság a talajon belüli telítődés útján okozhat felületi vizet, az időtartam, a nedves időszak elhúzódása a talaj felszíni rétegének eliszapolása útján nagy mértékben csökkentheti a beszivárgási sebességet. A kapcsolatos csapadéktörvények nagy mélységben ismertek. A talajfagy, a talaj nedvessétartalmától függően a beszivárgási sebességet befolyásolja. A talajfagyra vonatkozóan ismerünk hazai feldolgozásokat, ha a vízrendezések szempontjából még nem is teljesen feltárt ez a terület. 4.2 Általános talajtani kérdések A vízrendezések szempontjából jelentős annak az eldöntése, hogy mi is legyen talajtani szempontból a végső cél: a nedves vagy száraz állapot fenntartása, illetőleg kialakítása? A cél általában az ún. háromfázisú rendszer (talaj-víz-levegő) optimális körülményeinek fenntartása. A vízrendező szempontjából ezt úgyis fogalmazhatjuk, hogy ezt az optimális helyzetet megbontó fölösleges vizet a talajfelületen vagy a talajvíztartó tér felé sürgősen el kell vezetni (az utóbbi elvezetés azonban nem jöhet szóba, ha a talajvízszint magas). Talán azt is kimondhatjuk, hogy a talajok szempontjából általában az ún. „száraz" helyzet kedvezőbb fejlődést biztosít, mint a „nedves" helyzet (a száraz helyzet itt természetesen nem az arid vagy a félarid állapotot jelenti, hanem az említett optimális nedvességi körülmények kialakulását vagy kialakítását. A vízrendező tevékenysége olyan kell legyen, hogy elejét vegye minden kedvezőtlen talajátalakulásnak (pl. a szikesedésnek, láposodásnak, egyes esetekben az elporosodásnak stb.). 4.3 A felületi víz keletkezése A levezetendő felszíni víz mennyiségének számításánál az eddigiekben tapasztalati adatokból indultunk ki, a fajlagos lefolyási értékeket vagy az ún. lefolyási tényezőt becsültük. Az öntözési szabvány ajánlása szerint, öntözött táblák és telepek vízrendezési tervének készítésénél, 10—4 év visszatérési idejű egy órás esőből adódó, s becsült lefolyási tényező által meghatározható felszíni vízmennyiséget kellett 24 óra alatti levezetés feltételezésével figyelembe venni. Ez a lényegében előírásszerű érték csak határértéket jelenthet. Az ettől való eltérés megengedhető, ha gondos hidrológiai elemzéssel igazoljuk az eltérő érték helyességét. Az elemzés alapulhat az 1. ábrán vázolt fizikai modell részletes vizsgálatán. A fizikai részfolyamatokat jelképező betűk jelentése a következő : 0 Cs l.ábra. A felszíni víz keletkezési folyamatánál figyelembeveendő fizikai részfolyamatok és helyzetjellemzők Puc. 7. <Pu3WiecKue npoifeccbi u (ßaKmopu cocmomwn, nodAeMcaiifue yiemy npu paccMampbieanuu (ßopMupoeanun noeepxHocmHozo cmona Fig. 7. The physical processes involved in the development of surface water and the characteristic positions of water in the soil növényzeten és Cs — esőzés vagy hóolvadás jele Ö — öntözés Cx — kicsapódás a talajfelszínen, talajban — beszivárgás a talajba a felszínről, esetleg talajfelszíni vízfoltokból — kiszivárgás a talajtestből lefelé — a talaj kapilláris vízfelvétele a talajvízből — párolgás a talajból (evaporáció) — párologtatás a növények útján (transzspiráció) 1'NT — az együttesen jelentkező párolgás a talajról cs a növények útján (evapotranszspiráció) — párolgás a talajfelszíni vízfoltokból — lefolyás a talajfelszínen (folyamatos szabad vagy fékezett lefolyás, vízfolt, vízvisszatartás) — a lefolyó vagy elvezetendő felszíni víz keletkezése A'Í, Ke Kk PT PN A fizikai modell felállításánál figyelembe veendő helyzet-jel lemzők jelentése az alábbi: Tf — a talajfelszín mikrodomborzati helyzete / — a talajfelszín esése T

t — a talaj hidraulikai szerkezeti helyzete V

0 — a talaj nedvességtartalma a folyamat kezdetén ff „ — a talajvíszin helyzete a folyamat, kezdetén Kje —- a kapilláris tér felső határoló síkjának helyzete. Az ábrán vázolt elvi fizikai modellek világosan mutatják, hogy a felszíni víz mennyiségének vizsgálata eléggé leegyszerűsíthető. Az esetek túlnyomó többségében a felszíni víz keletkezésének vizsgálatakor egyszerűen a csapadék jelenségét (esőzés-olvadás) állítjuk szembe a talajba szivárgás folyamatával, s ezen az úton határozzuk meg a felszíni víz mennyiségét. 4.4 A felszíni víz lefolyása A mezőgazdasági táblán belül a fölösleges víz levezetéséről a mezőgazda gondoskodik. A lefolyás hidraulikai felmérése természetesen már a vízépítő feladata lehet. A tábláról való lefolyás egy egysze-