Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

3. szám - Dr. Salamin Pál:A vízrendezés jelentősebb elvi és gyakorlati kérdései

Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. 109 Az üzemi vízrendezés jelentősebb elvi és gyakorlati kérdései* Dr. SAIJMIH PÁL*» egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa 1. Bevezető A MTA Agrártudományok Osztályúnak felkérésére vállaltuk tt mezőgazdasági üzemi vízrendezés fontosabb elvi és gyakorlati kérdéseinek felvetését és vitára bocsátását. Természetesen ebben a feltevésben az adott terjedelem miatt számos kérdést csak vázlatosan vizsgálunk ós számos problémára csak utalunk. A részletesebben vizsgált kérdések olyanok, amelyeknél a Mezőgazdasági Üzemi Vízgazdálkodási Bizottság állásfoglalása feltétlenül hasznosnak látszik. Külön kiemeljük, hogy az üzemi vízrendezés vizsgálatakor természetesen figyelemmel voltunk a nagytérségi ós az átmeneti területi vízrendezési feladatokhoz való kapcsolódásra is. 2. Alapfogalmak Az üzemi vízrendezés elvi ós gyakorlati kérdéseinek felvetéséhez egy-kót alapfogalmat határoztunk meg bevezetőnkben. Ezek a meghatározások nem jelentenek vitafelvetést, csak megadják, hogy hogyan értelmezzük összeállításunkban az alapfogalmakat. 2.1 Mezőgazdasági vízgazdálkodás A mezőgazdasági vagy másképpen területi vízgazdálkodás fogalma a káros vizek elleni védekezésnek, a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvező vízgazdálkodási (vízháztartási) helyzet természetes (pl. a csapadékvizek visszatartása sáncolással) és mesterséges (pl. az öntözés) kialakításának egységss szemléletét és gyakorlatát jelenti. A mezőgazdasági vízgazdálkodás a mezőgazdasági vízrendezésből és vízhasznosításból felépítettnek tekinthető. A mezőgazdasági vízgazdálkodás fogalmához tartozónak elsősorban a vízépítő beavatkozásait fogadjuk el, de szervesen ide tartozónak tekintjük a mezőgazda kifejezetten vízgazdálkodási célú munkáit (pl. a vakonddrénezést) is. Mindazokat a mezőgazdasági tevékenységeket, amelyek részben vízgazdálkodási célúak is (pl. a talajjavítás), a mezőgazdasági vízgazdálkodás szemszögéből nézve, az azt elősegítő mezőgazdasági tevékenységnek tekintjük. 2.2 Mezőgazdasági vízrendezés A mezőgazdasági vízrendezés a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvező vízgazdálkodási helyzetnek a természetes hidrológiai körülmények között való kialakításából és a kialakításhoz szükséges lehetőségek megteremtéséből, valamint g. káros vizek elleni védekezésből tevődik össze. Ide tartozó vízépítő résztevékenységek a következőek: a síkvidéki felületi vízrendezés, a domb- és hegyvidéki felületi vízrendezés, a talajok lecsapolása (drénezés), a mezőgazdasági települések és üzemek belső vízrendezése, a vízgyűjtőterület belső vízkészletével való tározógazdálkodás. * A szerző 1974 novemberében az MTA Mezőgazdasági Üzemi Vízgazdálkodási Bizottságában elhangzott vitaanyagának rövidített átdolgozása. ** Budapesti Műszaki Egyetem. 2.3 Mezőgazdasági vízhasznosítás A mezőgazdasági vízhasznosítás a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvező vízgazdálkodási helyzetnek belső és külső vízforrások alapján való mesterséges kialakításából áll. Ide tartozó részműveletek az öntözés, a halastógazdálkodás és a hasznosításhoz szükséges vízkészletek biztosítása. A vízhasznosítások következtében szükségessé váló fokozottabb és magasabb szintű vízrendezési műveletek a mezőgazdasági vízrendezés (2.2 fejezet) fogalomköréhez tartoznak, a műveletek tervezésénél azonban természetesen a vízrendezés és a vízhasznosítás kérdéseit együttesen kell vizsgálni. 2.4 Melioráció Idézet a Mezőgazdasági Üzemi Vízgazdálkodási Bizottság egy előző vitaanyagából: „A melioráció szűkebb értelemben a talajra gyakorolt olyan hatás (beavatkozás, eljárás, módszer stb.) vagy különböző hatások rendszere, amelynek célja a talaj termékenységének fokozása. Tehát a melioráció fontos kritériumai a termékenység fokozása és az eredményeknek több vegetációs időszakra kiható tartóssága. A melioráció még tágabb értelemben minden olyan beavatkozást, eljárást egybefoglal, amelyek a növénytermesztés feltételeit tartósan javítják (pl. még az üzemi útépítést is)." 2.5 Hidromelioráció Idézet a 2.4 alatt említett anyagból: „A hidromelioráció a talajra gyakorolt olyan hatás vagy hatások rendszere, amelynek célja a talaj termékenysége szempontjából jelentős vízháztartási tulajdonságoknak tartós javítása. Ebbe a fogalomkörbe tartoznak azok az eljárások is, amelyeknél a tartós hatású beavatkozások eszköze a víz (pl. a talajkimosás). A hidromelioráció része amezőgazdasági vízgazdálkodásnak is, de ilyen értelemben csak egyetlen lehatárolt térrészre, a növénytermesztési tér egyik zónájára (a talajtérre) terjed ki. Tehát minden hidromeliorációs beavatkozás egyben mezőgazdasági vízgazdálkodás (1. a 2.1 alatti meghatározást), de nem minden vízgazdálkodási beavatkozás egyben hidromelioráció (pl. a fagy védelmi öntözés). A hidromelioráció természetesen része a melioráció egészének." A hidromelioráció — másképpen — minden olyan beavatkozás is, amely a növénytermesztés vízgazdálkodási feltételeit javítja. 3. A vitaanyag feladatköre A vitaanyag — mint Bevezetőnkben láttuk — a mezőgazdasági üzemi vízrendezés jelentősebb elvi és gyakorlati kérdéseit veti fel. A továbbiakban írjuk le a vizsgálat domborzati és területi kereteit, s részletezzük a fő célokat.