Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

2. szám - Dr. Andrik Péter–Dr. Takács Sándor–Cseh Péter: Higiénés vízvizsgálatok hazánk legnagyobb ivófízhasznosítású tározóján, a lázbérci tavon, I. Víztározó a Bán patak völgyében, Bakteriológiai vizsgálatok

Dr. Andrik P.—

dr. Takács S.—Cseh P.: Higiénés vízvizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1977. 2. sz. 95' 1972-ben a patakok vizének gyors elszennyeződése indult meg, ez 1973, és 1974. években fokozódott. Megemelkedett a coliform és a baktérium szám, jelentős a Str. faecalis szám értéke. A vízminősítési javaslatok alapján mindkét tápvíz ma III—IV. osztályú felszíni víz. A szennyeződések döntően fekáliás eredetét igazolták a nagy százalékban előforduló faecal coliformok és az 1972-ben megjelenő Salmonella baktériumok. Ezzel a patakok higiénés célokra történő felhasználása kérdésessé vált, egyben a vízfolyásokkal szoros kontaktusban élő lakosság járványveszélye is felmerült. A patakok terhelése tavasszal, hóolvadás után a legnagyobb, a kórokozók inkább kisvíz idején (télen, nyár végén) gyakoriak. Korábban (Andrik és mtsai 1975) felhívtuk a figyelmet a téli sertésvágások vízszennyező hatására is. A tápvizek hossz-szelvényében végzett bakteriológiai vizsgálatok azt bizonnyítják, hogv a szennyezések zöme a víztározóhoz közeli településeken kerül a vízfolyásokba. Ilyen község Nagyvisnyó és Dédestapolcsány, illetve Nekézseny, Uppony és Borsodbóta. E falvakban a korábban rendezett part elhanyagolt, szemetes, dús növényzetű, a lakosok háztartási hulladékot, emberi fekáliát juttatnak a vízbe, benne szárnyasállatokat tartanak, nyáron a gyermekek fürdenek a patakokban. Mindez az ivóvíztározótól 1—2 km-re történik. Ez a folyamat 1972-re ért el olyan méretet, mely a vízminőséget jelentősen károsította. A jelenlegi állapotokat figyelembevéve, a szennyeződési szint továbbra is megmaradhat, súlyos következményeket előidézve a tározó vízminőségét illetően. 2. A víztározó A tározó feltöltése után, 1970-ben és 1971-ben a tóvízből igen kedvező bakteriológiai paramétereket határoztunk meg. A vizet alacsony coliform, baktérium és Clostridium szám jellemezte, kórokozó baktériumokat a víz nem tartalmazott (Andrik 1973). A lázbérci víztisztító műben jó minőségű nyersvíz került feldolgozásra. A tápvizek elszennyeződésével egyidőben, 1972ben leromlott a tó bakteriológiai állapota is. A vízminőség-károsodás a két tápláló vízfolyás felőli ágban kezdődött, a tó egyéb területein a víz szenynveződése csak 1973-ban lett észlelhető. Emelkedett a coliform és a Clostridium szám, míg a baktérium szám — egyes kiugró értékektől eltekintve — alacsony maradt. 1974-ben a coliform szám csak a tápvizek felőli ágakban nőtt, másutt csökkent, a baktérium szám ezzel ellentétesen változott. A Clostridiumok magas értéke jelzi, hogy e baktérium csoport az állóvízben kedvező életfeltételeket talál. Bár a fekáliás szennyezettség indexei nem jelentősek, a tóból kitenyésztett enterális kórokozó baktériumok a víz székleteredetű szennyeződését igazolják. Míg a tóágakba bizonyíthatóan a tápvizekből kerül kórokozó, nem mondható el ez a gát előtti térségről, ahonnan 1974-ben szintén kimutattuk e baktériumokat, sőt, az üzemi nyersvízből is. Mindhárom tóágból kitenyésztettünk E. coli dvspepsiae törzseket is. A víz szennyeződése évszakosan tavasszal és ősz elején növekszik meg, ez egybeesik részben a tápvizek terhelésének megváltozásával, részben pedig a fitoplankton tömegének növekedésével (Id. a sorozat további részeit és Andrik és mtsai 1974-es közleményét). Télen, jégfedettségkor bakteriológiai szempontból jó minőségű a tó vize. Az elmondottakból látható, hogy a lázbérci tározó — egész víztömegét tekintve — ivóvíznyerésre alkalmas, jó minőségű vizet tárol. Az elszennyeződés jelei a három tóág végén mutatkoznak, de míg a tápvizek felőli ágak vízminőségromlása a befolyó patakok által hordott szennyanyagok megnövekedett mennyiségével jól magyarázható, addig a gát előtti víztest károsodása feltétlenül szecunder hatások eredménye. Itt nemcsak a tó felszíne, de mélyebb rétegei is vízidegen baktériumok nemkívánatos mennyiségét tartalmazza, veszélyeztetve ezzel a biztonságos ivóvíztisztítást. A gát melletti víztér rosszabb minősége az itt összegyűlt uszadékkal, növényi maradványokkal és nem utolsósorban a gát látogatottságával (és ennek eredményeivel) magyarázható. így a tó vízminőségvédelme kettős irányú; a tápvizek szennyeződéstől való megóvása (tóágak védelme) és a gát eddiginél hatékonyabb elzárása a külső behatások elől (vízkivétel védelme). összefoglalás A higiénés vízbakteriológiai vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a lázbérci tározót tápláló két kisvízfolyás az utóbbi 3 évben erősen elszenynyeződött. Erre mutat minden vizsgált bakteriológiai paraméter romlása és kórokozó baktériumok megjelenése a patakokban. Bebizonyosodott, hogy a szennyező anyagok többsége a tározóhoz közeli községekben kerül a Bán és a Csernely patakba. A tápvizek vízminőségének károsodása a víztározóban is éreztette hatását, a két befolyás felőli tóágban nőtt a bakteriális szennyezettség. Ugyanakkor a vízkivételi műtárgy melletti víztér szenvnyeződési jeleit is észleltük, mint másodlagos külső behatások eredményét. A vízminőség romlása a nyersvízre is kiterjedt. A tó egyéb területei jó minőségűnek bizonyultak. Mivel a tóvíz bakteriális állapotának meghatározó szerepe van az ivóvíztisztításban, a víztározó szennyeződésektől való megóvása sürgető feladat. A leghatásosabb védelem az érintett települések csatornázásának és szemételhelyezésének megoldása volna, ez a jelentős költségek miatt ma még nem kivitelezhető. így a víztározó védőterületére vonatkozó rendszabályok szigorú betartása és ellenőrzése szükséges, a lehetőségekhez mérten távol kell tartani minden szennyező anyagot és tevékenységet a tápvizektől és a víztározótól. Vonatkozik ez a tározó látogatottságára, erdőgazdasági és vízügyi műveletekre, horgászatra is. Feltétlenül meg kell tisztítani a tápvizek partját a dús növényzettől, szeméttől, szükséges volna újabb partvédelem a községi szakaszokon. Hordalék-