Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

2. szám - Dr. Hegedűs János–Kollár György: Felszínivíz tisztításával kapcsolatos zoológiai vizsgálatok jelentősége

84 Hidrológiai Közlöny 1976. 2. sz. Dr. Hegedűs J.—Kollár Gy.: Felszínivíz tisztítása TisztiloU víz 3. kéj). Carchesium polypinum, nyeles csillós Fig. 3. Carchesium polypinum Az ostorosok is elég nagy fajszámmal vesznek részt a Zooplankton összetételének kialakításában. A leggyakrabban előforduló faj az Oicomonas termo Ehrenberg. A planktonikus ízeltlábúak közül (Arthropoda) az alsórendű rákok (Entomostraoa) alosztályába tartozó evezőlábú rákok (Copepoda) és Nauplius lárváik gyakran megtalálhatók (4. kép). A valódi planktontagokon kívül, majdnem minden vizsgálatnál megtalálhatók a héjfis állatkák — fő képviselőjük az Arcella vulgaris Ehrenberg-, ritkábban változó állatkák — Amoeba Umax Dujardin, Amoeba, radiosa Kirrenberg- és a nyári hóna-, pókban napállatkák, Actinophris sol Ehrenberg Ezenkívül többször azonosítottunk a Ciliophora törzs Suctoria osztályába, a Nemathelminthes, Annelida — Stylaria lacustris lÄnnaeus — és Achipodiata törzsbe tartozó fajokat és különféle szúnyoglárvákat [2, 4, 5, 6, 12], (5. és 6. kép). A nyersvizel derítéssel és gyorsszűréssel liszlíló mű tisztítási folyamidnak leghatékonyabb folyamata a derítés. Ez akkor kielégítő, ha a fitoplankton mellett a Zooplankton tagok is elpusztult állapotban kerülnek a derítőkbe. Az élve maradó Zooplankton szervezetek aktív mozgásukkal a képződött alumíniumhidroxid pelylieket szétroncsolják és a bennük kötődött algákat stb. kiszabadítják. A Zooplankton tagjai a tisztítóműben gyártott ivóvízben csak kis-számban találhatók meg. Legtöbbször csak több liter ivóvíz tartalmaz egy darab elpusztult állatot. Minthogy a tisztítómű nagyjából azonos biológiai hatásosságú, ha a nyersvízben növekszik a Zooplankton szervezetek száma, a tisztítottvíz is több állatot tartalmaza. A nyersvízben előforduló szervezetek közül sohasem találtunk az ivóvízben ostorosokat, változó- és napállatkákat, szívókásokat, gyűrűsférgeket és medveállatokat. Az ostoros, változó, nap és szívókás állatok kiküszöbölödésében lényeges szerepet játszik felületük vékony, külső rétege, mely nem védi meg az állatokat a klór roncsoló hatásától Ilyen tényező a gyűrűsférgek és medveállatok esetében nincsen, de a test nagy mérete következtében jobban deríthetők és szűrhetők. A vizsgálatok kis százalékában szúnyoglárvák, 10,7%, evezőlábú rákok, 14,2% és héjas állatkák, 19,3% fordultak elő. A minták nagyobb százalékában találtunk csillós, 32,1% fonalféreg, 35,7% és Nauplius lárva, 35,7% szervezeteket. Vizsgálataink alkalmával 100%-os gyakorisággal csak a kerekesféreg fajokat figyeltünk meg. Az állatoknak az ivóvízben való előfordulása — ind/l értékek alapján — kedvező képet mutat, mégis meg kell említenünk, hogy többször azonosítottuk élő állapotú egyedeiket. Minden vizsgálat alkalmával — így ezekben az esetekben is — a tisztított víz szabad klór tartalma megfelelt a bakteriológiai szempontból megkövetelt szintnek. Az állattörzsek közül jelentős a Nemathelminthes törzs, melyből a fonalférgeket előfordulásuk 60,0%-ban élő állapotban találtuk meg. Igen kis százalékos gyakorisággal, de élő állapotban azonosítottunk az 4. kép. Cyclops sp., evezőlábú rák Fig. 4. Cyclops sp. 5. kép. Trichophrya sp., szivókás véglény Fig. 5. Trichophyra sp. berg és Carchesium fajok és az egyforma csillósok (Holotricha) rendjébe tartozó Paramaetium caudatum Ehrenberg, Lacrimaria olor 0. F. Müller, Dileptus anser 0. F. Müller, Litonotus fasciola Ehrenberg, Stylonychia mytilus Ehrenberg, Colpidium colpoda Ehrenberg, Chilodenella cucullus 0. F. Müller és a Coleps hirlus Nitzsch fajok a leggyakoribbak (3. kép).