Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
2. szám - Dr. Molnár Béla–M. Murvai Ilona: A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi szikes tavainak kialakulása és földtani története
Dr. Molnár B.— M. Murvai 1 .: A Kiskunsági Nemzeti Park Hidrológiai Közlöny 1976. 2. sz. 75 A fiilöpházi Szappanosszék-tó viz« és a tavak környéki talajvíz kémiai jellemzői Mintavétel helye Szappanosszék 11. sz. f. Szívósszék 13. sz. f. Hattyússzék 17. sz. f. Hattyússzék 1 6. sz. f. Kémiai jellemzők [mg/l] Than-f. egyenérték [%] [mg/l] Than-f. egyenérték [%] [mg/l] Than-f. egyenérték [%] ['•'g/l] Than-f. egyenérték [%] Nátrium Na + Kálium K + Kalcium Ca + + Magnézium Mg ++ Vas Fe + + 3421,3 120,0 nyom 7,8 97,56 2,01 0,42 252.7 1,6 124.8 69,9 47,76 0,18 27,07 24,98 1080,2 31,3 16,0 54,2 88,58 1,51 1,50 8,40 256,5 4,5 54,0 27,5 nyom 68,75 0,71 16,60 13,93 Ammónium NH~ nyom — — — nyom — — — Klorid Cl" Hidrogénkarbonát HCO™ Karbonát CO~~ Szulfát sor " 4 Metakovasav H 2Si0 3 Összes oldott anyag 975,2 2092,9 2400,4 514,0 9531,6 18,03 22,48 52,46 7,02 99,99 150,6 646,8 392,0 17,9 1656,3 18.46 46,06 35.47 99,99 368,2 2262,5 268,0 22,9 4103,3 19,58 69,89 10,52 99,99 92,8 818,8 9,4 14,5 1278,0 16,13 82,66 1,20 99,99 Lúgosság Összes keménység N°-ban Karbonátkeinónység N°-ban Kémhatás fenolftaloinre 114,30 1,79 Lúgos 10,60 33,54 29,68 Savas 37,08 14,70 Savas 13,42 13,88 Savas M. Faragó M. (1966, 1969) szerint a holocén száraz mogyoró szakaszának vegén és a tölgy szakasz első felében rakódott le. Ez a szint vízzáró, kivéve ha a felszínen van és száradáskor esetleg megrepedezik. A felső karbonátos, de agyagosabb szint a következő szakaszban, tehát a tölgy második felétől a mai biikk szakaszig rakódott le. A kevesebb karbonátot és több agyagot — a tölgy szakaszhoz viszonyított — mai viszonylag csapadékosabb éghajlat okozta. A mai éghajlaton ni. — a mogyoró szakaszhoz viszonyítva — csak kevesebb karbonát válhat ki. A karbonátiszap alsó szintje a két felső szint lerakódása után „bemosott" karbonátban erősen feldúsulva alakult ki. A karbonátiszap-szint teteje nagy karbonátiszap tartalma (25—50%) és 0,005 mm-nél kisebb agyagtartalma (45—50%) miatt a legjobban vízzáró. Természetesen kiszáradva és megrepedezve ez a réteg is átereszti a vizet, így pl. nyári aszályban a kiszáradt tófenékre hulló nagyobb zápor, azonnal el nem párolgó vizét is. Ez a tulajdonsága nagyon fontos tehát víztározás szempontjából. A karbonátiszap alja is gyakorlatilag vízzáró, főleg mert ritkán szárad ki. Homokhátságok karbonátiszapos tómedreinek tározásra való felhasználását tehát részletes földtani szelvényezéssel kell megállapítani. A fúrásnak el kell érnie a vízáteresztő feküt. A szelvényeknek ki kell futniuk a tómedrek partjára is az esetleges homokkal eltakart vízzáró réteg felderítésére és meg kell vizsgálni a tavak közötti homokgátak altalaját is. Csak így állapíthatók meg azok a helyek ahol a tavak talajvízutánpótlást kaphatnak, vagy éppen elszivárgás veszélye áll fenn (3—4. ábra). A karbonátiszap dolomit tartalma jelentős, ezért vizsgálata szükséges, főleg mert a talajvíz minőségét erősen befolyásolja. A karbonátiszap dolomitja részben szindiagenetikus csapadékképződéssel keletkezik, azaz színszedi men tációs üledék. Általában a Föld sivatagos zónájában a nagy sókoncentrációjú lúgos kémhatású tengerekben és a nátron tartalmú tavak vizében képződik hasonló módon. Bár Müller G. (1969) a Balaton jóval kisebb sókoncentrációjú vizéből lerakódva már a tófenék alatt egy méter mélységben is kimutatott dolomitot. A dolomit ilyen keletkezésével Usdowski, H. E. (1967, 1968) foglalkozott részletesen. Szerinte a mészkarbonát dolomittá alakulását a Ca + +-nak Mg + +-al történő szingenetikus helyettesítése is segítheti és okozhatja. Ez az úgynevezett korai diagenetikus dolomitosodás, amelyet a még nem teljesen konszolidálódott rétegek felszínre kerülése is
