Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

2. szám - Dr. Molnár Béla–M. Murvai Ilona: A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi szikes tavainak kialakulása és földtani története

74 Hidrológiai Közlöny 1976. 2. sz. Dr. Molnár B.—M. Murvai I.: A Kiskunsági Nemzeti Park része és a Hattyússzék már a holocén elején meg­volt. Ezekben a karbonátiszap ni. közvetlenül a löszös finom homokra, vagy finom homokos löszre települt. Máskor mint pl. a Kondor-tó DK-i része valószínűleg később, a mogyoró szakaszban már meglevő mélyedés helyén, a csapadékosabb tölgy szakasz első felében keletkezett. A Kondor-tó két része közötti különbség oka az, hogy a tó mai alakját két, vagy három egymással párhuzamos mélyedés egyesülésének az eredménye. Ez a 2. ábrán is jól látható. Ehhez hasonló úgyneve­zett H alakú tavak kialakulásáról Bugac környé­kén már Smaroglay F. is említést tesz (Smaroglay F. 1939). Ilyenkor a két mélyedés közötti buckasor szakad át. Ennél a tótípusnál az egymással párhu­zamos laposok, tehát különböző időben és körül­mények között jönnek létre, ennek megfelelően alj­zatuk is különbözhet egymástól. A tavi karbonátiszap-lerakódás és kiválás mecha­nizmusának megértését nagyban segítik Horváth A. (1955), Kriván P. (1953), Nógrádi T. (1956), Dvihally Zs. (1970), Szépfalusi J. (1970) és llich­novszky A. (1970) ide vonatkozó korábbi vizsgála­tai. Eredményeiket kiegészítve, a földtani folya­matokat is figyelembe véve a karbonátiszap kelet­kezését a következőképpen magyarázhatjuk. A tavak csapadékvízből és helyi mélyedés felé áramló talajvízből táplálkoznak. Különösen az utóbbi jelentős. A Duna—Tisza közi tavakba hulló csapadék és a felszínről a tóba jutó víz kevesebb, mint az évi párolgás. A többlet víz tehát csak a ta­lajvízből származhat (Andó M. 1964). A tavak mélyedésében levő és a Dunából szár­mazó homokban, valamint a löszben is jelentős a CaC0 3. A talajképződés közben a tavak felé szi­várgó talajvíz kioldja a Ca + + -ot és a Mg + + -ot is'és a tavakba szállítja. , Néhány fúrás talajvízmintájának kémiai összeté­telét megvizsgáltuk ( 7. táblázat). A tavak környeze­tében a talajvíz jelentős 700—4 000 mg/l mennyi­ségben tartalmaz oldott sókat. Ebből a Ca + + 16—160 mg/l, a Mg++ pedig 8—150 mg/1. Ugyan­csak fontos a Na +, a HCO-, a H 2Si0 3 és bizonyos esetekben a CO~— tartalmuk is. A tavak felé tehát már jelentős mennyiségű sót visz a szivárgó talaj­víz. A tóba jutó víz változatos vegyi összetételű. Ez főleg a terület éghajlati viszonyainak következ­ménye. A Duna—Tisza közén az évi 500—600 mm csapadék időben nem egyenletesen oszlik meg. A júliusi középhőméréklet 22 °C-nál több, az 50 éves maximális átlaghőmérséklet pedig a 25 °C-ot is meghaladja. Néha magas hőmérsékletű több he­tes aszály is előfordul. A fülöpházi sekély tavaknak víztömegükhöz képest igen nagy a felületük és ezért nagy a párolgásuk. A tavak vize erősen lúgos, pH értékük nyáron 9-nél több, gyakran eléri a 10, sőt még all pH-t is. A tó vizének hőmérséklete rövid szakaszos in­gadozású, még napszakonként is igen jelentős. Ezért a vízben évszakonként, de még napszakon­ként is nagy a kémiai változás. Ez megmutatkozik mind az oldott sók mennyiségében, mind pedig az ionok egymáshoz való arányában. A tóvíz általános jellemvonása mégis a nagy ösz­szes oldott sótartalom. A tóból ugyanakkor vet­tünk vízmintát (1972 júliusában) amikor a fúrá­sokból (1. táblázat). Látható, hogy a tó vizének összes oldott sótartalma meghaladja a 15 ezer mg/l-t. Dvihally Zs. (1970) és Szépfalusi J. (1970) szerint azonban szélsőséges esetekben elérheti a 25 ezer mg/l-t is. A legtöbb Duna—Tisza közi tó, így a fülöpházi tavak is télen elvesztik sziksós jellegüket, ilyenkor karbonátot tartalmaznak, pH értékük és lúgossá­guk is nagyon lecsökken. Télen a növények asszi­milációjának hiánya és a disszimiláció túlsúlya, de az őszi és téli csapadék miatt is annyi CO, dúsul fel a vízben, hogy ez a kivált CaC0 3-ot fokozatosan csökkenti és a következő egyenlet szerint kalcium­hidrokarbonáttá alakítja át: CaC0 3 + H 2C0 3-Ca(HC0 3) 2 Télen a szabad C0 2 gyarapodása miatt a tóba jutó és a talajvízből származó Ca + + oldatban marad, meg a tófenéken korábban lerakódott karbonát­iszap egy része is feloldódik, így a Ca + + mennyisége a nyárinak tízszeresére is növekedhet. Nyáron a legtöbb víz karbonát és hidrokarbonát tartalma szinte a Na + mennyiségével egyenértékű. Télen a hidrokarbonát jelentős része a Ca + + -hoz kötődik. Tavasszal az asszimiláció növekszik, fgv először a szabad, majd pedig az egyensúlyi C0 2 használódik fel és ezzel megbomlik a télen kialakult kémiai egyensúly. A felmelegedéssel fokozódik a víz párol­gása is, amely sókoncentrációt, ezzel együtt a Ca + + és Mg + + tartalmat is növeli, anélkül azonban, hogy a Ca + + és Mg + + oldhatósági szorzatának értéke arányosan növekednék. Ez a folyamat egyben a C0 2 oldhatóságát is csökkenti. A C0 2 fogyásával és a sókon centráció növekedésével a pH nagyobb lesz ezért a tó vizéből fokozatosan kiválik a CaC0 3 és a CaMg(C0 3) 2, a víz Ca + + és Mg++ tartalma tehát csökken. A szabad és az egyensúlyi C0 9 elfogyása után a növények a NaHC0 3 félig kötött CO, készle­tét használják' fel, így a tó vizében megjelenik, majd egyre nő a kivált karbonát mennyisége, ugyanakkor a Ca + + és Mg + + tartalom csökken, a pH és a lúgosság megnő. Nyáron a fény olyan erős, liogy optimálison túli növekedése miatt a disszi­miláció jut túlsúlyba. Tlyenkor az egész folyamat visszafelé fordul. Kriván P. (1953) szerint a tavak vizeinek kémiai folyamatait az elmondottakon kívül még egyéb fi­zikai tényező (nyomáscsökkenés és hullámzás), meg a tavak medrének és partjainak morfológiája is befolyásolja. A karbonátiszap lúgos közegben való kiválását jelzi igen szegényes csiga-faunája. Csupán néhány lúgosságra kevésbé érzékeny faj, nagyon kevés egyedszámmal jellemzi (Horváth A. 1950, Mucsi M 1963, Richnovszky A. 1970). Az egész folyamatnak földtani eredménye az, hogy a talajvízzel évenként a tóba jutó Ca + + és Mg+ + , CaCÓ 3 és CaMg(C0 3) 2-ként ismételten kivá­lik, majd a tó fenekén karbonátiszapként lerakódik. A fülöpházi karbonátiszapréteg, mint láttuk ke­letkezés és összetétel alapján három részre bont­ható. A középső több karbonátot tartalmazó szint

Next

/
Thumbnails
Contents