Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

2. szám - Dr. Molnár Béla–M. Murvai Ilona: A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi szikes tavainak kialakulása és földtani története

72 Hidrológiai Közlöny 1976. 2. sz. Dr. Molnár B.—M. Murvai I.: A Kiskunsági Nemzeti Park A fülöpházi Szappanosszék-tó vize ós Mintavétel helye Kémiai jellemzők Szappanosszék vize [mg/l] Than-f. egyen­érték [%] Kondor-tó 1. sz. f. [mg/l] Than-f. egyen­érték [%] Kondór-tó 2. sz. f. [mg/l] Than-f. egyen­érték [%] Kondor-tó 6. sz. f. [mg/l] Than-f. egyen­érték [%] Nátrium Na + Kálium K+ Kalcium Ca+ + Magnézium Mg + + Vas Fe+ + Ammónium NH" Klorid Cl" Hidrogénkarbonát IiCO~ . . Karbonát C0~ Szulfát sor- . .rTT. 4 Metakovasav H 2Si0 3 Összes oldott anyag Lúgosság Összes keménység N°-ban Karbonátkeménység N°-baii Kémhatás fenolftaleinre . . . 5 689,2 184,0 nyom 29,6 gyenge nyom gyenge nyom 1 631,7 3 282,7 4 059,6 934,0 3,1 15 813,9 97,19 1,85 0,96 18,08 21,13 53,15 7,64 100,00 189,10 6,80 Lúgos 140,2 9,0 53,1 14,6 gyenge nyom 74,2 427,1 52,4 17,9 788,5 59,92 2,26 26,03 11,79 20,55 68,73 10,71 99,99 7,00 10,78 Savas 108,9 8,3 160,7 53,1 27,32 1,22 46,26 25,19 67,2 499,1 348,8 19,7 1265,8 10,93 47,17 41,89 99,99 8,18 34,71 22,90 Savas 22,3 0,8 98,9 39,5 10,58 0,22 53,79 35,40 3,2 528,4 20,6 22,9 736,6 0,98 94,34 4,68 100,00 8,66 ­22,92 Savas teszi ki (0,3—0,4 m-es), de még ugyanazon lenesé­ben is igen változik. A korábban vizsgált egyéb Duna—Tisza közi szikes tavakban ez a vastagság egyes esetekben nagyobb volt pl. a bugaci Kerek-tó fenekén elérte a 0,6—0,8 m-t is (Molnár B.— Szónoky M. 1974). A lefelé szivárgó karbonátos oldat a tófenék fi­nom vagy aprószemű homokját, a Szappanosszék­ben a löszt itatta át. A kivált karbonátanyag első­sorban a homok pórusait töltötte ki. Felfelé éles határ nélkül megy át a következő középső részbe. Az alsó rész karbonáttartalma igen változó, általá­ban 25—50%, és erősen függ a lefelé és oldalra szi­várgó víz mennyiségétől, amelyet a mindenkori morfológia befolyásol. A középső résztől elválik az­zal is, hogy sósavban oldhatatlan része is több. Old­hatatlan maradéka főleg finom és aprószemű ho­mok, a Szappanosszékben löszfrakciójú. b) A karbonátiszap középső része az egész karbo­nátiszap vastagságának 50—60%-a, tehát 0,6—08 m. Ez a karbonátkiválás már olyan mértékű, hogy az eredeti kőzetvázat egészen megváltoztatta, ez­zel különálló geológiai képződmény jött létre, gyak­ran 70—80%-os karbonáttartalommal. A karbo­náttartalom ugyan nem mindig éri el ezt a hánya­dot, legtöbbször azonban mégis 50%-nál több. Oldhatatlan maradékának szemcseösszetétele a ré­teg aljáéhoz hasonló, csak jóval kevesebb. Ez az erősen karbonátos képződmény szárazon fehér, szür­kés fehér, laza. Részletesebb összetételét és tulaj­donságait, meg a Duna—Tisza közi elterjedését már­ismerjük (Miháltz l.—M. Faragó M. 1946, Mucsi M. 1963, Molnár B.—Szónoky M. 1974). Kriván P. (1953) felhasználva Nemecz E. röntgendiffrak­ciós méréseit, a Duna—Tisza közi karbonátiszapo­kat mész és dolomit összetétel űeknek határozta meg. A karbonátiszap puhatestűeket csak ritkán tartalmaz, akkor is mindössze egy-két fajt. c) A karbonátiszap szint felső része a teljes vas­tagságának 10—15%-a (0,1—0,2 m). Karbonáttar­talma kevesebb a középső részénél, azaz az alsó részéhez hasonló (25—50%). A szikes tavak vízzel legtovább borított részében rakódott le. A karbo­nátiszap szint teteje az alsó és középső részétől első­sorban abban különbözik, hogy oldhatatlan mara­dékában több az agyag, ezért kiszáradás után 20 cm mélységig is megrepedezik. A földtani szelvényekben a karbonátiszap szintet nem részleteztük (3—4. ábra). A szelvények szerint a karbonátiszap túlterjed a tavak mai határain. Sőt vannak olyan eltemetett karbonátiszap lencsék is, amelyek összeköttetésben sincsenek a mai tavak karbonátiszap jávai (4. ábra 18. fúrás). Ez azt je-

Next

/
Thumbnails
Contents