Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
2. szám - Dr. Molnár Béla–M. Murvai Ilona: A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi szikes tavainak kialakulása és földtani története
72 Hidrológiai Közlöny 1976. 2. sz. Dr. Molnár B.—M. Murvai I.: A Kiskunsági Nemzeti Park A fülöpházi Szappanosszék-tó vize ós Mintavétel helye Kémiai jellemzők Szappanosszék vize [mg/l] Than-f. egyenérték [%] Kondor-tó 1. sz. f. [mg/l] Than-f. egyenérték [%] Kondór-tó 2. sz. f. [mg/l] Than-f. egyenérték [%] Kondor-tó 6. sz. f. [mg/l] Than-f. egyenérték [%] Nátrium Na + Kálium K+ Kalcium Ca+ + Magnézium Mg + + Vas Fe+ + Ammónium NH" Klorid Cl" Hidrogénkarbonát IiCO~ . . Karbonát C0~ Szulfát sor- . .rTT. 4 Metakovasav H 2Si0 3 Összes oldott anyag Lúgosság Összes keménység N°-ban Karbonátkeménység N°-baii Kémhatás fenolftaleinre . . . 5 689,2 184,0 nyom 29,6 gyenge nyom gyenge nyom 1 631,7 3 282,7 4 059,6 934,0 3,1 15 813,9 97,19 1,85 0,96 18,08 21,13 53,15 7,64 100,00 189,10 6,80 Lúgos 140,2 9,0 53,1 14,6 gyenge nyom 74,2 427,1 52,4 17,9 788,5 59,92 2,26 26,03 11,79 20,55 68,73 10,71 99,99 7,00 10,78 Savas 108,9 8,3 160,7 53,1 27,32 1,22 46,26 25,19 67,2 499,1 348,8 19,7 1265,8 10,93 47,17 41,89 99,99 8,18 34,71 22,90 Savas 22,3 0,8 98,9 39,5 10,58 0,22 53,79 35,40 3,2 528,4 20,6 22,9 736,6 0,98 94,34 4,68 100,00 8,66 22,92 Savas teszi ki (0,3—0,4 m-es), de még ugyanazon lenesében is igen változik. A korábban vizsgált egyéb Duna—Tisza közi szikes tavakban ez a vastagság egyes esetekben nagyobb volt pl. a bugaci Kerek-tó fenekén elérte a 0,6—0,8 m-t is (Molnár B.— Szónoky M. 1974). A lefelé szivárgó karbonátos oldat a tófenék finom vagy aprószemű homokját, a Szappanosszékben a löszt itatta át. A kivált karbonátanyag elsősorban a homok pórusait töltötte ki. Felfelé éles határ nélkül megy át a következő középső részbe. Az alsó rész karbonáttartalma igen változó, általában 25—50%, és erősen függ a lefelé és oldalra szivárgó víz mennyiségétől, amelyet a mindenkori morfológia befolyásol. A középső résztől elválik azzal is, hogy sósavban oldhatatlan része is több. Oldhatatlan maradéka főleg finom és aprószemű homok, a Szappanosszékben löszfrakciójú. b) A karbonátiszap középső része az egész karbonátiszap vastagságának 50—60%-a, tehát 0,6—08 m. Ez a karbonátkiválás már olyan mértékű, hogy az eredeti kőzetvázat egészen megváltoztatta, ezzel különálló geológiai képződmény jött létre, gyakran 70—80%-os karbonáttartalommal. A karbonáttartalom ugyan nem mindig éri el ezt a hányadot, legtöbbször azonban mégis 50%-nál több. Oldhatatlan maradékának szemcseösszetétele a réteg aljáéhoz hasonló, csak jóval kevesebb. Ez az erősen karbonátos képződmény szárazon fehér, szürkés fehér, laza. Részletesebb összetételét és tulajdonságait, meg a Duna—Tisza közi elterjedését márismerjük (Miháltz l.—M. Faragó M. 1946, Mucsi M. 1963, Molnár B.—Szónoky M. 1974). Kriván P. (1953) felhasználva Nemecz E. röntgendiffrakciós méréseit, a Duna—Tisza közi karbonátiszapokat mész és dolomit összetétel űeknek határozta meg. A karbonátiszap puhatestűeket csak ritkán tartalmaz, akkor is mindössze egy-két fajt. c) A karbonátiszap szint felső része a teljes vastagságának 10—15%-a (0,1—0,2 m). Karbonáttartalma kevesebb a középső részénél, azaz az alsó részéhez hasonló (25—50%). A szikes tavak vízzel legtovább borított részében rakódott le. A karbonátiszap szint teteje az alsó és középső részétől elsősorban abban különbözik, hogy oldhatatlan maradékában több az agyag, ezért kiszáradás után 20 cm mélységig is megrepedezik. A földtani szelvényekben a karbonátiszap szintet nem részleteztük (3—4. ábra). A szelvények szerint a karbonátiszap túlterjed a tavak mai határain. Sőt vannak olyan eltemetett karbonátiszap lencsék is, amelyek összeköttetésben sincsenek a mai tavak karbonátiszap jávai (4. ábra 18. fúrás). Ez azt je-