Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
2. szám - Dr. Petrasovits Imre: Az öntözővíznormák fontosabb elvi és módszertani kérdéseiről
Dr. Petrasovits I.: Az öntözővíznormák Hidrológiai Közlöny 1976. 2. sz. 63 3.5.1. Lehetséges és szükséges-e mindezeket szám szerű kombinációkkal a normarendelet tervezetben szerepeltetni ? Az itt felsorolt jellemzőket figyelembe venni és mint tervezett értékeket megadni — a termőhelyi differenciáltság miatt is komplikált, de gyakorlatilag, a normarendelet célját tekintve — nem is szükséges. Elhanyagolhatók a tenyészidő előtti el- és ráfolyási viszonyok hatása és a termesztett növények életkorának figyelembevétele a gyökerezési mélység szempontjából. A normarendelet esetében feltételezzük, hogy öntözött területeken (ahol az előző évben is öntöztek ha szükséges volt), a téli, tavaszi csapadék a mértékadó 1—1,5 m-es talajréteget (2.4.2) általában telíti. Ahol és amikor ez nem érvényes, ott és akkor szükséges a helyi korrekció. Nem hanyagolhatók el azonban a norma megállapításnál a hasznos víztartalmi értékeknek a talaj fizikai tulajdonságaitól függő figyelembevétele, amikor is 3 kategóriát vettünk alapul. Az 1 m talajszelvényben a T4 számszerű értékeit a vonatkozó irodalom figyelembevételével a következő értékekkel vettük fel: kis hasznos víztartó képességű talajon a könnyen felvehető víz: 80 mm/m; közepes hasznos víztartó képességű talajon a könnyen felvehető víz: 100 mm/m; jó hasznos víztartó képességű talajon a könnyen felvehető víz: 130 mm/m. Ezeknek az értékeknek a konkrét beazonosítása a meglevő talajtérképek alapján — a normát alkalmazó felek — a gazdaság és a vízügyi szolgálat feladata. E munka során az adott gazdaság öntözött tábláit talajtani szempontból e három kategória valamelyikébe sorolják. Ennél részletesebb talajkategória beosztásra — a beteg talajokat öntözésre eleve figyelmen kívül hagyva — a talajok által a tenyészidő elején tározott vízmennyiségnek a becslése szempontjából — sem a nagytérségi tervezéshez, sem a vízdíj számításhoz az esetek többségében nincs szükség. 3.6. Az állomány éghajlati vízhiány számításnak is van talaj feltétele, amely a csapadékhasznosulás tervezési módszerét érinti. Eső és öntözés esetében egyaránt. Milyen hatásfokkal vegyék figyelembe a vízbevételeket ? A tenyészidő alatti csapadék (természetes és mesterséges) mennyiségének akár teljes, akár csökkentett összegű figyelembevételét behatárolhatja a talaj pillanatnyi vízbefogadó és víztartó képessége, másrészt a lefolyást — ráfolyást befolyásoló domborzat és vízrendezettség. Ha a talaj vízbefogadó képességénél tartósan nagyobb a csapadék intenzitása, ha a csapadék összes mennyisége több, mint a talaj víztartó képessége a mértékadó zónában, az esetben olyan rossz lehet a csapadék és az öntözővíz hatásfoka, bogy a javasolt norma nagy része elveszhet és így nem vízmérleg szerinti szerepet tölt be. 3.7. A csapadék hatásfok lehetséges eltéréseinek figyelembevétele a normáknál nem, a tábla, illetve üzemi méretű pontosabb vízháztartási számításoknál azonban legtöbbször indokolt. Számos esetben a vegetáció alatti napi 5 mm-nél kisebb csapadékmennyiség egy pentád alatti egyszeri teljes figyelmen kívül hagyása vagy az egy pentád alatt a talajtól függően is 30—60 mm-nél nagyobb csapadékmennyiségének egy részét mint feltételezhető lefolyást — ugyancsak indokolt lehet a vízbevételnél számításon kívül hagyni. Az országos normák megállapításánál azonban nem látunk módot ilyen differenciálásra. E téren még számos kutatási és gyakorlati probléma vár megoldásra. 3.8. A talajvízből történő vízfelvétel és annak talajtani vonatkozásait is szükséges érinteni. Általában az a kívánatos, hogy a talajvíz szintje ne legyen közelebb a felszínhez 2,5 m-nél. De már ilyen mélységből is — talajféleségtől és a termesztett kultúrától függően — lényeges vízfelvétel lehetséges. Ez a vízigénynek 20—40%-át is elérheti. Más esetekben viszont ennek értéke zérus is lehet (pl. kötött altalaj esetén). Ez a probléma elvileg nagyobb figyelmet érdemel. Ma még azonban ennek a számszerű figyelemvevétele és értékek közlése a normarendeletből mellőzhető. 4. Öntözővízigény tervezése — öntözővíznorma Az elmondott elvi és módszertani problémák vázolása után azok figyelembevételi lehetőségének és az öntözővíznormák számszerű nagyságrendjének példakénti bemutatására konkrét adatokat számítottunk. A számításkor a növényfajokat a 2.4.5. alattiaknak megfelelően úgy választottuk meg, hogy az öntözővízigényesség mindhárom fő kategóriáját képviseljék. 4.1. A számítás alapösszefüggései a már előzőekből ismertek. Vi=ET 0. áÉ h = Vi—Cs öi = áÉh—Ti Az öntözési idénynorma értékének a példaszerű számítását cukorrépa, kukorica és búza növényállományra, Tiszafüred, Mosonmagyaróvár és Szeged klimatikus körzetére végeztük el. Az állomány éghajlati vízhiány átlagértékeit, 28 év adatsorából, az ET-t Petrasovits I. alapképletével számítva, Gáspár Zoltán dolgozatából vettük át (1973). 4.2. Cukorrépa: Tenyészidő: IV. 1.—IX. 30. ökológiai nedvességigénye: 2. sz. kategória, ami nagy vízigényességet (Vi = ET 0 P) és közepes gyökerezési mélységet, 100 cm mértékadó talajréteget jelent. áÉ h átlag értéke : Szeged 379 mm Tiszafüred 346 mm Mosonmagyaróvár 237 mm
