Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
2. szám - Dr. Petrasovits Imre: Az öntözővíznormák fontosabb elvi és módszertani kérdéseiről
62 Hidrológiai Közlöny 1976. 2. sz. Dr. Petrasovits I.: Az öntözővíznormák Vízfelvevő képesség (a gyökerezési mélység alapján) sekély közepes mély 1 2 3 4 5 6 7 8 9 nagy talajnedvesség igényű közepes talajnedvesség igényű kis talajnedvesség igényű 2.4.4. A fontosabb növényfajokat — megfigyeléseink és az irodalmi adatok figyelembevételével — ökológiai nedvességigényük alapján - a következő 10 kategóriába csoportosíthatjuk: 1. kategória: 2. kategória 3. kategória 4. kategória 5. kategória 6. kategória 7. kategória 8. kategória 9. kategória 10. kategória vöröshere, füveshere, intenzív gyep, alexandriai here, nagy vízigényű zöldség; : cukorrépa, kender, káposzta; : lucerna, nyárfás; : közepes vízigényű zöldség; : kukorica, napraforgó, szója, dohány, burgonya, kis vízigényű zöldség; : szőlő, gyümölcs; : köles, len, borsó, hagyma; : búza,árpa; : komló; : rizs, nád, gyékény. Ez a kategorizálás ma még nem veheti figyelembe a fajon belül lehetséges lényeges fajta differenciákat. Ilyen további alkategórizálás azonban szükséges lesz. 2.4.5. A rizs, a nád és a gyékény mint speciális higrofita ökotípushoz tartozó kultúra külön ökológiai nedvességigényű kategóriát alkotnak (10. sz. kategória). 2.4.6. Az ún. másodvetésű kultúrákat általában indokolt a közepes talajnedvességű és közepes vízfelvevő képességű kategóriába sorolni (5 kategória) Módosításra akkor lehet leginkább szükség, ha a — főnövény nem volt öntözött. 2.5. A további egyszerűsítés és általánosíthatóság érdekében az öntözővízigényük szempontjából az alábbi 3 fő csoport képezhető: II I. nagy öntözővíz-igényű kultúrák; 1,2, 4 és 10. kategória; a közepes öntözővíz-igényű kultúrák; 3,5 , 6, és 7 kategória; o,o , d, es ( Kategória,; III. a kis öntözővíz-igényű kultúrák; 8., 9. kategória. 3. A talaj fontosabb vízháztartási tulajdonságainak figyelembevétele Az öntözési normaértékek megállapításánál — az éghajlati helyek, körzetek és az állományok különbözőségén kívül — fontos a talaj szerepének a figyelembevétele. 3.1. A talaj az öntözővíz túlnyomó mennyiségének is befogadója, tározója és le- (át) adója. A talaj szerepét az öntözött növényállományok vízigényének — ezen belül az öntözővízigényekkielégítésében e hármas funkciója határozza meg. E funkciók határait a termesztett növényzet számára, főként a talajok fizikai, továbbá kémiai tulajdonságai, porozitása, kapillaritása és kolloidális jellemzői határozzák meg. A talajtulajdonságok részben a természettől adott jellemzői a talajtípusoknak, illetve a talajféleségeknek, másrészt a meliorációval tartósan, agrotechnikával átmenetileg bizonyos határok között módosíthatók. 3.2. A talaj vízbefogadó képességét [mm/óra] — a tényleges nedvességi állapottól is függően — az egyszeri vízadag nagyságának a megállapításánál szükséges ismerni. Mint ahogy már szóltunk róla nem indokolt viszont, hogy az öntözővíznorma-rendelet az egyszeri víznormára vonatkozóan előírásokat tartalmazzon, ezért ezt a kérdést a továbbiakban nem tárgyaljuk. 3. 3. Az idénynorma számszerű megállapításához nagy figyelmet érdemel a talajok víztartó képessége, vízkapacitása, illetve a vízkapacitásnak a növényzet számára hozzáférhető része, a hasznos víztartó képesség (Dv). Ezen belül is különösen lényeges az ún. könnyen felvehető víz mennyisége, amely más oldalról a talaj vízátadó képességét is kifejezi. Ennek mennyiségét átlagosan — a normákmegállapításánál— a talaj összes hasznos víztartó képességének 50%-ával célszerű figyelembe venni. Számítása mindenkor a gyökérrel átjárt —fajtól és életszakasztól függő — rétegmélységig történik. Gyakran eltérő lehet a felső és az alsó talajrétegben, az egyes táblák között — sőt, olykor táblán belül sem homogén érték, sem a vízkapacitás és a hasznos víz mennyisége, sem a kettő aránya. 3.4. Az öntözővíz idénynormáját a talajok hasznos víztartó képessége az alábbi összefüggések szerint befolyásolja: áÉ h' Vi—Cs; ahol Vi állomány vízigény (ET); Cs a vegetáció alatti csapadék [mm]; Öi = áÉh—I 1 á> ahol Öi öntözővízigény [mm]; áE h állomány éghajlati vízhiány [mm]; Tá a talajban tározott induló vízkészlet a vegetáció elején, talaj hasznos víztartó képességének 50%-a, a mértékadó talajrétegben. Ez utóbbi a növényfaj fajtától függően: 0,5—1,5 m vastagnak vettük (lásd: 2.4.2.). 3.5. Ezeknek a talajtani vonatkozásoknak a konkrét figyelembevétele a normák meghatározásánál több problémát vet fel. A T á (értéke) mm-ben függhet: a) a talaj tulajdonságoktól; b) az alkalmazott termesztési technológiától és a meliorációtól; c) a tenyészidő előtti csapadék mennyiségétől; d) A tenyészidő előtti el- és ráfolyási viszonyoktól; e) a termesztett növényfajtól.
