Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
2. szám - Dr. Petrasovits Imre: Az öntözővíznormák fontosabb elvi és módszertani kérdéseiről
Dr. Petrasovits I.: Az öntözővíznormák Hidrológiai Közlöny 1976. 2. sz. 61 2. A növényállományok vízigényszámításának ökológiai alapjai 2.1. A növényállományok vízigényének számításához elfogadható alapot jelentenek a bevezetőben említett evapotranszspirométerekkel 1965 óta konkrét helyen, években és növénykultúrákra vonatkozóan kapott vízfogyasztási értékek. Ezek az öntözött növényállományok vízfogyasztásának (a vízigény dinamikus oldalának) felső határát jelentik, amelynél elvileg kizártnak tekinthető, hogy a víz hiánya korlátozza a termést. Ezt nevezzük az állomány teljes vízigényének. Ezek az értékek éghajlattól, fajtától stb. függően tartalmazhatnak bizonyos ún. „luxus vízfogyasztást" is, különösen a közepes, de méginkább a kis víz igén vességű fajoknál, ami ökonómiai szempontból nem kívánatos. Ma még azonban kevés pontos adattal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a teljes vízigény milyen mértékű „luxus fogyasztást" tartalmaz. A teljes vízigényt csökkentő és később közölt 0,9, illetve 0,8-as szorzók a megfigyeléseink során kapott becsült adatok. 2.2 Az evapotranszspirációs mérőhálózatban mért értékek matematikai feldolgozása útján kapott adatok a különböző szerzők ET számítási képletek kialakítására vagy már ismert képletek ellenőrzésére használták fel. fgy rendelkezünk több olyan hazai tanulmánnyal, amellyel a növényállományok vízigénye (Vi) és az egyes állományok különböző valószínűségű éghajlati vízhiánya (áEh) a következő közismert összefüggéssel számítható: áEh = Vi—Cs, (ahol Cs = a természetes csapadék mennyisége). 2.3. A kérdés azonban az, hogy a „norma"inilyen valószínűségű éghajlati vízhiányt vegyen alapul ? A különböző kultúrák biológiai sajátosságaitól, hozamától és piaci áraitól vagy az egyes gazdaságok színvonalától függően elméletileg indokolt lehet a kisebb vagy nagyobb biztonságra való törekvés. Lehetséges pl. az 50, 80, 100% éghajlati vízhiánnyal a teljes vagy részleges vízigény alapján számítani az öntözővízigényt és ebből a normát. A normának külön a vízigény valószínűsége és külön a csapadék valószínűsége alapján történő számítását módszertanilag hibásnak kell tartani. Az öntözővízigény ugyanis e két jelenség (a vízigény és a csapadék) azonos tér és időbeli összevetésének eredménye, azok eredője. A vízigény és a csapadék külön számított sok évi valószínűségi értékeinek összevetéséből számított éghajlati vízhiány értékek ettől lényegesen eltérhetnek. Több valószínűségi értéksor nehezen foglalható össze egy központi normarendeletben. Ezért praktikusabbnak tartjuk, ha a norma — a sokévi átlagos öntözővízigényt tartalmazza. Ez az egyes gazdaságoknak még módot ad a helyi differenciálásra. A gazdaságok számára az üzem összes öntözővízigényét, az egyes kultúrák víznormái alapján kell számítani. Az üzemen belüli differenciáltabb vízszétosztás, ha a normától való eltérést valamilyen gazdaságon belüli ok indokolja, lehetséges anélkül, hogy akár a vízdíj összege, akár a gazdaságon kívüli terület vízkészletgazdálkodási vagy vízszétosztási tervén változtatni kellene. 2.4. A mezofita ökotípushoz tartozó termesztett növények (talajnedvesség optimalizálást célzó) öntözővízigényességét a „növény- faj — fajta" oldaláról megközelítően két növénytulajdonság határozza meg. 2.4.1. Az egyik az adott növényállomány faj — fajta talajnedvesség igénye. Ezt egyszerűsítve két mutatóval fejezhetjük ki: az egyik jellemzi, hogy az adott növényfaj, fajta milyen talaj nedvességtartalom határok között növekszik és fejlődik jól; a másik, hogy a teljes vegetációs idejéből hány nap esik az öntözési idényre (május 1.—augusztus 31. közöttre). Ezek alapján megkülönböztethetünk: Talajnedv. tartalom igény határa, Dv"/ 0 n) nagy I alajnedvosscgigényű kultúrák b) kis Ialajnedvességigényű kultúrák <•) közepes talajnedvesség igényű kuli úrák, amelyeknek vagylagosan Vegetációs napok száma az önt. idényben 70 — 90 75 (több mint 75nap) 50-70 75 (kevesebb mint 75 nap) t alajned vességtartalom igényük nagy (Dv% 70 — 90), do 75 napnál rövidebb a vegetációs idejük az öntözési idényben, vagy kisebb talajnedvességet igényelnek (Dv% 50 — 70), de az az öntözési idényben 75 napnál hosszabb ideig tart az ET. Az állomány ET-ját a vízleadó rendszer oldaláról növeli a talaj nagyobb nedvességtartalma. Ezért a vízigény számításánál a fentebbi a) kategóriánál a növényállományok teljes vízigényével, b) kategóriánál a „teljes vízigény 80%-ával", c) kategóriánál a „teljes vízigény 90%-ával" számolunk. 2.4.2. Az öntözővízigényt befolyásoló másik növénytulajdonság az adott faj-fajta vízfelvevő képessége, amelyet a gyökerezési mélységgel jellemzünk (mértékadó talajréteg): a) sekély gyökérzetű növényzet: átl. 50 cm b) közepes mélységű gyök. átl. 100 cm c) mély gyökérzetű növényzet: átl. 150 cm 2.4.3. A talajnedvesség igény és a vízfelvevő képesség együttesen fejezi ki a növénynek a környezete (a talaj) vízháztartási állapotával szembeni ökológiai nedvességigényét. Az elmondottak alapján a mezofita növényfajokat tehát az öntözővízigény és víznorma megállapítás szempontjából, ökológiai nedvességigényük jel lemzésére a következő 9 kategóriába sorolhatjuk:
