Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

2. szám - Dr. Petrasovits Imre: Az öntözővíznormák fontosabb elvi és módszertani kérdéseiről

60 Hidrológiai Közlöny 1976. 2. sz. Dr. Petrasovits I.: Az öntözővíznormák bázisa a már részlegesen üzemelő „Tisza II. vízlépcső" és öntözőrendszerei. Az itt vázlatosan leírtak alapján is indokoltnak és reálisnak kell tartanunk az Országos Vízügyi Hivatal és a MÉM törekvését az öntözővíznormák újabb és korszerűbb hatósági szabályozására. Ennek a szintetizáló munkának az elvégzésére a ViTUKI keretében egy OVH és MÉM intézményekhez tartozó szakemberekből álló munkabizottság alakult. A továbbiakban azokat az elvi, módszertani kérdéseket tárgyaljuk, amelyeket az új öntözővíznormák tudományos megalapozásán fáradozó kollektív munka során is felvetettek. Szeretnénk továbbá a víznormáklioz szorosan kapcsolódó olyan problémákat is érinteni, amelyek a gyakorlatban nem annyira jelenleg, mint inkább a közeljövőben válnak általánossá, de már ma igénylik a megöl dások kutatását. 1.2. A címbeli kérdések néhány fogalom és értelmezés körülhatárolását is igénylik. Az elsők között ilyen annak a tisztázása, liogy az öntözővíznormák — elsősorban ökológiai normák. Megállapításukhoz tehát azoknak a környezeti — fizikai és biológiai —

7 tényezőknek a vizsgálata útján lehet eljutni, amelyek létrehozzák magát a vízigényt és hatnak annak nagyságára. Öntözött viszonyok között a vízigényen azt a vízmennyiséget értjük, amelynek kielégítése esetén — a megadott valószínűségi fokon — a termést nem a víz limitálja. Az öntözővíznormák tehát elsősorban a termésmennyiségének és minőségének bioökológiai optimalizálását és csak közvetetten az öntözés ökonómiai optimalizálását szolgálják. Az ökológiai optimumok ökonómiai megítélése ez esetben is száijitalan közgazdasági, sőt társadalmi fékező vagy ösztönző, objektív és szubjektív tényező függvénye. Ennek hatását, differenciálódását nehéz lenne — és nincs is rá szükség — hatóságilag rendezni. Az ökológiai és ökonómiai igények összehangolásának ezen a területen központi szabályozása lehet, ha a víznormákat a jelenleginél differenciáltabban állapítják meg és a vízdíjakat — esetleg tájanként eltérően — az öntözés fejlesztésének közgazdasági szabályozójaként alkalmazzák. Ennek egyik fontos feltétele a vízmérés üzemenkénti folyamatos és elfogadhatóan pontos megoldása. Az öntözővíznorma megállapítással kapcsolatos formai követelmény, hogy a vonatkozó állami rendelkezés világos és jól áttekinthető legyen, ezért a differenciáltság mellett is, viszonylag egyszerűsítve kell tartalmaznia az említett ökológiai tényezőket és az azoktól függő számszerű normaértékeket. 1.3. Az öntözővíznormák — akár idény, akár egyszeri öntözővíznormákról van is szó — tervezett és hatóságilag maximált, kötelező vízmennyiséget jelentenek az öntözőüzem egésze számára. A ténylegesen kiadott, illetve felhasznált öntözővíz mennyiségek összege tehát egy üzemre vagy vízkivételre vonatkoztatva a normák alapján számított öntözővízmennyiségnél nem lehet nagyobb, elvileg azt nem haladhatja meg. Az öntözővízigényt kiváltó természeti tényezők hatásának és termesztéstechnikai beavatkozások tervezésének nehézségei, viszonylag tág időbeli és térbeli változékonyságuk miatt az egyes táblákra ténylegesen kiadott vízmennyiségek az üzemben, gyakran nem lesznek azonosak az öntözővíznormákkal, mint előre tervezett és az üzem egészére vagy az üzemek összességére kötelezően megállapított részértékekkel. 1.4. Melyek azok a kérdések, amelyekre az öntözővíznorma számszerű megállapítása érdekében előzetesen, legalább-is elvileg választ kell adni? 1.4.1. Az öntözés eredendő célja miatt, az öntözött növényállományok vízigényéből célszerű kiindulni. Ennek dinamikus értékét a vízzel jól ellátott talajú — a fajra, fajtára és életszakaszra jellemzően, fejlett — jó terméseket [produkáló növényállományok evápotranszspirációjával lebet kifejezni [mm vagy m

3/ha]. 1.4.2. Ennek a vízmennyiségnek egy részét a téli félév csapadékából a talajban tározott víz, a talajvízből felvehető víz (ha a talaj vízszintje közel van) és az öntözési idény alatt hulló csapadékvíz fedezi. A növényállományok vízigényének az a hányada, amelyet ezek a vízbevételek nem fedeznek: az öntözővízigény. Ez számítható a teljes vegetációra idény nor maként vagy öntözésenként egyszeri öntözővíznormaként. 1.4.8. Az öntözővíz szállítása és szétosztása során veszteségek (párolgás, szivárgás, elfolyás) lépnek fel. A tábla határig bekövetkező veszteségekkel növelt öntözővízigény jelenti az öntözővízszükséglelel. E veszteségeket külön célszerű számítani, és ezek nem részei az öntözővíznormáknak. 1.4.4. A teljes tenyészidőre számított öntözővízigény fedezésére tervezett és hatóságilag maximált vízmennyiség jelenti az öntözési idénynormát. Az egyszeri öntözés öntözővízigényének kielégítéséhez nincs szükség hatósági előírásra, mert a befolyásoló tényezők száma helyileg nagyon differenciált. Szükséges lehet viszont a mértékadó időszak és a hozzátartozó öntözővízigény értékének előírása. 1.4.5. Az öntözővízadag fogalma eltér a normáétól és az egy öntözéssel kiadott tényleges vízmennyiséget jelenti. 1.4.6. Az öntözőnorma tehát egy tervezési kategória, amely tervezett igény helyzetekre alapozódik. Alapvető kérdés, hogy milyen méretű és valószínűségű igény helyzetekre történjék a norma megállapítása? Az öntözővíznorma megállapításának elvileg valamilyen valószínűségű vízmérleg számításon kell alapulnia, amely az ország főbb éghajlati körzeteive tagolva figyelembe veszi: — a növényállományok vízigényét (ET), az öntözött talajok tulajdonságait, — a talajvíz helyzetet, — az éghajlati vízhiányt.