Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

12. szám - Szabó Lajos: A Baja–Dunapataj közötti Duna balpart, töltéserősítő hidromechnizációs technológiával

558 Hidrológiai Közlöny 1976. 12. sz. Szabó L.: A Baja—Dunapataj közötti nek középpontjában az árvízi tapasztalatok és helyi adottságok számbavétele alapján az azonos árvízvédelmi biztonságnak megfelelő leghatékonyabb erősítési mód megválasztása szerepelt. Számszerűen értékeltük az egyes szóbajöhető műszaki beavatkozások biztonságnövelő hatását. (Munkánkat tanácsaival és számítási módszerek átadásával Galli László segítette.) Ahol a betervezett és számítással igazolt alaperősítés nem nyújtott elegendő biztonságot, ott egyedi beavatkozást irányoztunk elő. (Résfal, ellennyomó medence, hullámtéri anyagnyerőhely betöltése.) Az 52 km hosszúságú töltésszakaszt tárgyaló programot 1975-ben 319 millió Ft-tal Főhatóság jóváhagyta. A munkákat 1975—1981 közötti időszakra ütemeztük. A programban a földmunkák mellett gátőrtelep, csőzsilip, árvízvédelmi bekötőút vízmérce építés, URH és mikrohullámú hírközlés fejlesztés, véderdő telepítés és egyéb munkák szerepelnek. Hidromechanizációs töltéserősítési munkák A program szerint tervezett összes földmunka 60%-át mintegy 1,3 millió m

3-t hidromechanizációs technológia alkalmazásával fogjuk az V. ötéves tervidőszak során beépíteni. Az építési munka 1975 szeptemberében a 60 + 490—63 + 500 tkm közötti szakaszon (Érsekcsanád térsége) megkezdődött. A MASTER típusú úszókotrót igazgatóságunk 1971-ben kapta. A Margitta-szigeti munkáknál ebben az időpontban már csak a Szeremle—Baja közötti szakasz erősítése volt hátra, ahol a helyi adottságok miatt alkalmazására nem kerülhetett sor. A kiviteli terveket igazgatóságunk tervezési osztálya és a FOKA Vállalat készítette illetve készíti. A hidromechanizációs technológiával épülő töltésszakaszokat a program készítése során választottuk ki. Döntő szempont volt a Duna-mederben rendelkezésre álló alkalmas anyag (5% alatti agyag és iszaptartalom) helye és a kotrógép nyomási hatótávolságának figyelembevétele. A kijelölt kotrási területnek ezenkívül a Duna általános szabályozási tervével is összhangban kell lennie. A felsoroltak nagyon leszűkítik a hidromechanizáció alkalmazási területét. Ezért a program készítés során a 60%-os részarányt úgy értük el, hogy egyes szakaszokon zagyelevátoros technológiát terveztünk. (Vedersoros kotró és sárdereglyés szállítás, majd pedig zagyelevátor csővezetéken továbbítja a kb. 10%-os zagyot.) A technológiát mentett oldali erősítésnél alkalmazzuk. A meglevő töltéstest biztosítja a nagyobb vízzáróságot az 1: 4 hajlású mentett oldali homok háttöltés pedig a szükséges megtámasztást adja. A töltéserősítés során koronaszint magasításra nem kerül sor. Az alkalmazott technológia szerint az előkészítő munkák során 25 cm vtg-ban humuszletolást végzünk dózerral és ebből a töltéslábtól 25—30 m távolságban a tengellyel párhuzamosan 1,5—2,0 m magas zagyfogógát készül (1. kép). A tapaszX 1. kép. Megépült zagyfogógát Fotó: Gemenci Tiborné 111. 1. Sub-levee basin completed for settling 2. kép. Zagykazetta töltése Fotó: Gemenci Tiborné III. 2. Slurry pumped into the settling basin 3. kép. Töltésrézsű kialakítása Fotó: Gemenci Tiborné III. 3. Construction of the levee slope talatok szerint szükségtelen és költséges megoldás a zagyfogógát szabályos töltésszelvénynek megfelelő elkészítése. A humuszt a töltéstengelytől a zagyfogógát nyomvonaláig szükséges eltávolítani. A zagytér szélességét a szükséges zagytérfogat és a gátmagasság szabja meg. Amennyiben a humusz mennyisége nem elegendő a zagygáthoz úgy a zagytéren a nyesésvastagságot 30—35 cm-re növeljük.