Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

12. szám - Szabó Lajos: A Baja–Dunapataj közötti Duna balpart, töltéserősítő hidromechnizációs technológiával

Szabó L.: A Baja—Dunapataj közötti Hidrológiai Közlöny 1976. 12. sz. 559 A zagyteret 300—600 m-ként a terepadottságoktól és a vízvisszavezetés lehetőségétől függően kereszttöltésekkel kazettákra osztjuk. A kotrógéptől 300 mm 0 karimás acél csővezetéken érkezik a 160—250 l/sec mennyiségű zagy. A csővezeték a mentett oldali koronáéi vonalában halad egy 90°-os könyök és csőcsonk közbeiktatásával végződik (2. kép). A feltöltés a kazetta vízelvezetéssel ellentétes végén kezdődik és a munka során a cső végét fokozatosan 20—40 m-ként át kell helyezni. Egy kazetta zagyolási munkája átlagosan 3—4 hetet vesz igénybe. A kotort anyag homok, amelynek agyag- és iszaptartalmát folyamatosan ellenőrizzük. A zagytérben az anyag osztályozódik és az agyag iszaptartalom a kazetta végén felhalmozódhat, amely nem engedhető meg. A vizet leggazdaságosabb belvízcsatornába vezetni, amennyiben erre lehetőség van. Szóbajöhet a víznek szivornyás vagy pedig szivattyús átemelése a hullámtéri oldalra. Érsekcsanádon először szivattyús átemelést alkalmaztunk, majd a további kazettáknál, ahol erre már volt lehetőség belvízcsatornába vezettük a vizet. A további szakaszokon szivattyúzás helyett szivornyás átemelést fogunk alkalmazni, erre a hidraulikai számítások szerint a lehetőség megvan. A homok víztartalma a feltöltés befejezése után gyorsan csökken és ezt követően megkezdhető az 1: 4 rézsűhajlásnak megfelelő töltésprofil kialakítása (3. kép). Ezen munka csapadékos téli, tavaszi időszakban is jól végezhető. A kiviteli tervek fajlagos költségadatait összehasonlítva megállapítható, hogy a hidromechanizációs munka nem olcsóbb (1976. évi árszinten) mint a szkréperes építési munka. Természetesen sok előnye van — melyek nagyrészt nem számszerűsíthetők —, amely miatt alkalmazása feltétlen indokolt. Óriási előnye, hogy nem kell értékes mezőgazdasági területeket igénybe venni anyagnyeres céljára. Töltéseinknél az erősítés során 40—50 m

3/fm mennyiséget kell beépíteni. Nagyobb fajlagos térfogat esetén, mivel a járulékos munkák kisebb arányban növekednek, a gazdasági összehasonlítás feltétlenül kedvezőbben alakul. Befejezett építési szakaszunk még nincs, így pontos utókalkulációs adatokkal sem rendelkezünk. Az árvízvédelmi létesítményeink fejlesztését a veszélyeztetett társadalmi vagyon növekedéséve] összhangban végezzük, hogy a rendelkezésre álló erőforrások felhasználása az egész rendszer védőképességét a legnagyobb, de egyenlő mértékben növelje. Árvízvédelmi beruházásaink gazdasági eredménye a népgazdasági ágazatok javára elhárított kár nagyságában jelentkezik. Reinforcement of the left-hand levee along the Danube by the hydraulic fill method between Baja and Dunapataj By Szabó, L. The main levees of 133 km length in the area of the Lower Danube Valley District Water Authority protect 112 550 hectares of flood plains against inundations. The value of property in the flood plain has increased at a fast rate, calling for a higher level of flood safety. The first constructional, measures of flood control development have been started on levee projects around the middle of the past century. The present levee cross-section has developed by repeated strengthening works. The adverse consequences of nonuniform embankment cross-section and poor construction technologies have caused unexpected and grave situations during past floods. The levees have failed at several points during the ice-jam flood of 1956. These were the last similar failures. The levees were then overtopped over great lengths and the failures were due mostly to scouring of the air side slope. Flood control activities were fundamentally influenced by the Danube floods of 1956 and 1965, giving new impetus to flood control development. Reinforcement work on the Baja—Dunapataj section was started after thorough preparations in 1975. These have included a feasibility study, in which the most effective method of reinforcement has been established on the basis of past flood experiences and by surveying the local conditions over the individual levee sections. The soil before-, under- and below the embankment proper is regarded an organic part of the levee. This approach is reflected by the reinforcement work envisaged. Round 60 per cent of the earthwork involved, about 1,3 million cu. m of earth is being performed by the hydraulic fill method. The principal piece of equipment is a MASTER-type floating dredge, by which the soil excavated from the river bed is pumped over a pipeline into the settling basins prepared in advance. The sub-levee for these basins is made of the topsoil cut by means of dozers from the existing levee. The sand settling in the basins is then pushed by dozers and graded to 1:4 inclination for the air-side slope. The sand for reinforcement is placed on the air side, the amount varying from 30 to 50 cu. m per metre run. The transport water of the slurry is removed through the drainage canal on the air side. Under adverse site conditions the water is siphoned over the levee back to the flood bed.