Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

10. szám - Könyvismertetés

450 Hidrológiai Közlöny 1976. 10. sz. Tóth G.: A Központi-Bükk karsztvíztérképe [41] Szlabóczky P. (1972): Gsipkéskúti karsztvízösszefüggés-vizsgálat. Karszthidrológiai térkép (kézirat). [42] Tóth G. (1965): Intermittáló karsztforrások működése. Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 411. p. 585—593. [43] Tóth G. (1966): Vízhozammérési adatok a NyugatBükk területén. 1966—1970-ig (kézirat). [44] Tóth G. (1973): Adatok a Nyugati-Bükk karszthidrogeológiájához. Földr. Ért. 2—3. p. 277—286. [45] Tóth G. (1973): A karsztvíz, karsztvízszint, karszterózióbázis karsztnevezéktani alapfogalmakról. Acta Acad. Agriensis 11. Eger p. 377—384. [46] Tóth G. (1974): A Nyugat-Bükk időszakos karsztforrásainak aktivitása a terület vertikális karsztvízmozgásának természetes jelzője. Miskolc. 1974. p. 24—35. Fiatal hidrogeol. II. Találk. a MHT kiadványa. [47] Tóth G. (1974): Karsztvíz összefüggés-vizsgálatok a Nyugat-Bükk területén. Adta Acad. Agriensis 12. Eger p. 503—511. [48] Venkovits I. (1953): Üjabb megfigyelések a karsztvízkérdéssel kapcsolatban. MTA Műsz. Oszt. Közi. 1953. [49] Zsilák Gy. (I960): A szilvásváradi Szalajka-völgy hidrológiai és hidrogeológiai vizsgálata. Hidr. Közi. 1. p. 58—64. Karstwasserkarte des Zentrulen-Biikkgebirges Tóth, G. Das zentrale Bükkgebirge, dieses grösste vertikal gegliederte Kartsgebirge Ungarns wird in einer Schieb tenlinien-Karstwasserkarte mit Höhenlinien dargestellt. Im zentralen Teil des Bükk und in seiner unmittelbaren Umgebung zeigt das Karstwasser bedeutende vertikale Niveauunterschiede. Somit kann mit grosser Wahrscheinlichkeit behauptet werden, dass das Karstwassersystem des Bükk-Gebirges die grösste Verschiedenartigkeit, die steilsten Karstwasseroberflächen in Ungarn aufweist. Nach Einsammlung der zur Verfügung stehenden Daten, weiters der neuen Daten der im westlichen Teil des Bükk-Gebirges vorgenommenen periodischen Karstquellen-Beobachtungen und Heranziehung der Resultate der auf dem höchstliegenden Gebirgsteil durchgeführten Wassermarkierungen, wurde die Karstwasserkarte des Gebiets konstruiert. Neben den zur Verfügung stehenden eingemessenen Karstwasserniveaudaten haben wir alle Forschungsergebnisse berücksichtigt, die auf Erkundung des Karstwassersystems und seiner räumlichen Lage ausgerichtet waren. Wegen Umfamg des Gebiets und Zahl der zur Verfügung stehenden Daten, kann vom Gebiet nur eine schematische, die Hauptzüge der räumlichen Lage der Karstwasser wiederspiegelnde Karstwasserkarte angefertigt werden. Die Karstwasserkarte ist zugleich eine Summierung der auf die Oberfläche des im Zentralen Bükkgebirge und in seiner Umgebung befindlichen Karstwassers bezogenen Arbeiten, weil bisher nur über einzelne Teile des Bükk-Gebirges eine Schichtenlinie-Karstwasserkarte angefertigt wurde. Bei der Darstellung der Karstwasserform des Bükk-Gebirges wird die höchste Lage des Karstwassers zum erstenmal skizziert undzwar auf dem Gebiet der Feketesár-bérc und Mély sár-bére. Zur genaueren und detaillierterer Darstellung des Biikk, erweist sich die Inbetriebsetzung von zahlreichen Karstwasserniveau-Messbrunnen — zumindest an einigen Schlüsselstellung einnehmenden Gebieten — für notwendig. Könyvismertetés Dr. Horváth Imre szerkesztésében a közelmúltban jelent meg az Élelmiszeripari szennyvizek tisztítása és hasznosítása c. szakkönyv. Hosszú évek óta az első olyan szakkönyv, mely átfogóan foglalkozik a környezetvédelmi szempontból jelentős ipari szennyvíz tisztításával és elhelyezésével. A különböző élelmiszeri üzemek korszerűsödésük folytán egyre nagyobb vízigénnyel, s ezzel arányosan nagyobb szennyvízmennyiséggel jelentkeznek. Az élelmiszeri szennyvizek tisztításával kapcsolatban ma már igen számottevő irodalmi adat és a gyakorlatban átültetett kutatási eredmény kristályosodott ki, s vált hasznosíthatóvá, így azok összefoglalását ez teszi méginkább aktuálisabbá. A könyv három fő részre tagozódik. Az első rész (Dr. Horváth Imre munkája), a szennyvíztisztítás, valamint az iszapkezelés alapfogalmait, jelentősebb technológiai folyamatait és az ott felhasznált berendezéseket rendszerezi. Arányosító összefüggéseket mutat be a különböző létesítmények fajlagos költségtényezőire vonatkoztatva. A második rész (melynek szerzői Dr. Bartha István és Dr. Tookos Ildikó), a különböző élelmiszeripari szennyvizek tisztítási technológiáival foglalkozik, ezen belül az első fejezet az élelmiszeri szennyvizek osztályozását, a szennyvizek főbb hatásait ismerteti, majd ezt követően résziletesen tárgyalja a húsipari, a tejipari, a konzervipari, a cukoripari, a szeszipari, söripari, keményítőgyártás, burgonyafeldolgozóipari, malomipari, növényolajfeldolgozó és margaringyártó üzemek szennyvizeinek tisztítását. A harmadik rész — szerzője Dr. Vermes László — az élelmiszeripari szennyvizek mezőgazdasági hasznosításával foglalkozik. Ismerteti a szennyvízhasznosítás célját és jelentőségét, a hasznosításhoz szükséges kezelést, a hasznosítás általános szempontjait és rámutat annak hazai lehetőségeire. A könnyen áttekinthető, jól szerkesztett 270 oldalas könyvet — mely a Mezőgazdasági Kiadó ízléses gondozásában jelent meg — 95 ábra és grafikon magyarázza és teszi szemléletessé. A bemutatott 75 táblázat az ágazat legfontosabb adatait foglalja össze és teszi a művet színessé. A megjelent könyv elsősorban tervezők számára igen értékes, de a szerzők gondoskodtak róla, hogy a hatósági szervek, a beruházók és üzemeltetők egyaránt értékes segítséget kapjanak — a könyvben foglaltak felhasználásával — értékes munkájukban. Dr. Juhász E.