Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

1. szám - Hozzászólások „Dr. Bozza Józsefné: A korszerű vízminőség-vizsgálat igényei” c. tanulányához

44 Hidrológiai Közlöny 1976. 1. sz. Hozzászólások dr. Bozzay J.-né tanulmányához csönöz az alaptechnológiával tisztított felszíni vi­zek. Az algák kumuláló tulajdonsággal rendelkez­nek továbbá elhalásukkor a víznek ízt és szagot kölcsönöznek. Ezért a felszíni víz kezelésénél elsőd­legesen feltétlenül gondoskodni kell, hogy az alap­technológia alkalmas legyen az algák és alga­töredékek eltávolítására. Erre azért is szükség van, mivel a vízelosztó hálózatban az alga maradékok üledéket képezve rothadásnak indulnak és másod­lagosan kellemetlen ízt és szagot okoznak az ivóvíz­ben. A kiegészítő technológia rendszerint szén­szűrés, mely általában kielégítően alkalmazható. A felszíni vizet tisztító műveknél rendszeresen, lehetőleg óránként célszerű organoleptikusan a víz minőségét ellenőrizni. Ez esetben időben észre­veszik a nyersvízben jelentkező szennyező hullá­mokat és a kiegészítő technológiát üzembehelye­zik. Viszont rendszerint kérdés, hogy mi okozza a vízszennyezést. Egyszerű laboratóriumi beren­dezéssel lehet a vízmintát venni és a szennyező anyagokat dúsítani. Maga a készülék két sorba kapcsolt üveghenger szűrőknek kiképezve. Az első szűrőhenger 0,6 mm átlagos szemcsenagyságú, iszaptól mosással megtisztított kvarchomokkal, második deszt. vízzel kimosott granulált aktív szénnel töltött. A homokszűrő feladata, hogy a hordalékot a vízből kiszűrje, az aktívszenes ad­szorbciós szűrő pedig a vízben oldott szerves anya­gokat visszatartja. E laboratóriumi szűrőberende­zés a felszíni vizet szállító nyomóvezetékhez csa­tolva és deszt. vízzel feltöltve készenlétbe tartható. A laboratórium jelzésére a készüléket üzembe helye­zik és a keresztül folyt, szűrt vizet köbözéssel ha­tározzák meg. Az aktív szénről a célnak legjobban megfelelő oldószerrel a szennyezések leoldhatok és identifikálhatok, a különböző érzékeny vizsgálati módszerekkel. összefoglalva a laboratóriumi részletes vízvizs­gálatok nagy segítséget nyújtanak a tervezéshez. Azonban szükséges, hogy a tervező jól tudja ér­tékelni az adatokat és ennek megfelelően kialakí­tani a kezelési technológiát. Főleg vonatkozik ez a költséges kiegészítő technológiákra. A kiegészítő technológiák üzem közben nem mindig biztosítják a kifogástalan víz minőséget. További kutatások szükségesek hatékonyabb kiegészítő technológiák kialakítására. E téren várnak a tervezők segít­séget a kutatóktól. Dr. Pálinkás Lajos (Egészségügyi Minisztérium): A minőségvizsgálat jelentősége és feladata a víz felhasználhatóságának megítélésére. A vízminőség kifejezés önmagában nem használ­ható helyesen, hiszen szinte minden vízfelhasz­nálás más-más minőséget igényel. Az egészségügyi vonatkozású vízminőség is több kategóriát képez. Más az ivóvízminőség, a fürdővíz minőség, a gyógy­szer alapanyagként használt vízminőség stb. A víz minőségével szemben felállított követelményeket mindig az dönti el tehát, hogy a kérdéses vizet mire akarják felhasználni. A minőségnek mindig két szempontot kell kielégítenie — ha az emberi szervezettel közvetlenül, vagy közvetve kapcsolat­ba kerül. Az egyik az ún. technikai minőség, azaz hogy a víz egyáltalán alkalmas-e arra a célra, amire fel akarják használni. A másik, ha az em­berrel érintkezésbe kerül az ún. közegészségügyi víz­minőség. A víz akkor megfelelő, ha mind a techni­kai, mind a közegészségügyi követelményeket ki­elégíti. Nálunk a közhasználatban általában keverik a két minősítést. Előfordult már az is, hogy felelős műszaki szakember azt is kétségbe vonta, hogy van egészségügyi, pontosabban közegészségügyi víz­minőség. Vízminőségi Felügyeletről és nem mű­szaki vízminőségi felügyeletről beszélünk, ami esetleg a kevésbé tájékozottak előtt azt a látszatot keltheti, mintha ez a szervezet egészségügyi szem­pontból is kompetens lenne a vízminőség kérdésé­ben. Le kell szögezni, hogy műszaki minősítés a vízügyi szervezet, a közegészségügyi vízminősítés a közegészségügyi szervezet feladata és jogkörébe tartozik. Természetesen össze kell hangolni a két minősítési rendszert. Az egészségügyi vízminősítés állandó változás­ban, fejlődésben van. Ennek az az oka, hogy a ku­tatási és tapasztalati eredmények állandóan bőví­tik ismereteinket, így esetleg a tegnap még veszély­telennek tartott anyagokról kiderül, hogy veszélye­sek, azért ma másként kell megítélnünk azokat, mint tegnap. A vizsgáló módszerek tökéletesedése ,szintén olyan faktor, ami változást idéz elő egy­egy anyag ártalmas mennyiségének megítélésében. A közegészségügyi vízminősítés a vázolt és egyéb okok következtében tehát állandó változásban van, ezért nem statikus, hanem dinamikus vízminősítési rendről lehet beszélni. A közegészségügyi Vízminősítés kiinduló pontja az, hogy a minősítendő vízben minden biológiailag szükséges anyag benne legyen és ugyanakkor ár­talmas anyag, vagy élőlény ártalmas mennyiség­ben ne forduljon benne elő. Ezzel el is értünk a mi­nősítés legkényesebb pontjához. Tulajdonképpen semmi nem biztosít ma arról, hogy a szabványok előírásainak pontosan megfelelő víz nem tartalmaz az emberi egészségre veszélyes, ártalmas anyagot. Még pontosabban kifejezve a szabványnak meg­felelő víztől meg lehet halni. Véleményem szerint nem is lenne szabad ezt a szót használni, hogy ivó­víz minőségű víz, mert csak arról van szó, hogy az ivóvízszabványnak felel meg az adott víz. A szab­ványban szereplő anyagok határértékeinek meg­állapítása szintén kényes probléma. Minél finomabb módszerekkel vizsgáljuk az egyes anyagok biológi­giai aktivitását, annál kisebb mennyiségekről derül ki, hogy nem közömbös az emberi egészségre. Előfordul, hogy az eddig megengedettnél négy-öt nagyságrenddel kisebb anyagmennyisége pl. elektroenkefalográfiás elváltozást idéz elő a vizs­gált egyeden, vagy szignifikánsan megnyújthatja a reflex-időt, stb. Ezekben az esetekben csak az orvosi, kórélettani tudás és szemlélettel rendelkező orvos képes olyan ítéletet hozni, hogy milyen le­gyen az adott anyag vonatkozásában a megengedett mennyiség. Ez főleg akkor jelent problémát, ha az adott anyag előfordulásának kismértékű csökken­tése is igen nagy összegekbe kerülne. Lényegében egy közgazdasági-orvosi vita, vagy ha úgy tetszik egyezkedés dönti el a végső értéket. Az orvosi logika a legkisebb biológiai aktivitást kifejtő meny.

Next

/
Thumbnails
Contents