Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

1. szám - Hozzászólások „Dr. Bozza Józsefné: A korszerű vízminőség-vizsgálat igényei” c. tanulányához

Hozzászólások dr. Bozzay J -né tanulmányához Hidrológiai Közlöny 1976. 1. sz. 45 nyiség felé tolja a normát, a közgazdasági pedig a gazdaságos mennyiség felé. Végül is minden norma kompromisszum eredménye, de soha nem szabad, hogy elérje a betegségokozó szintet. Miután sok-sok ezer anyagra vonatkozóan rendelkezünk közegészségügyi-toúikológiai normával, a továbbiakban már csak az a kérdés, hogy milyen széles terület ellenőrzésére képes a közegészségügyi szervezet, vagy milyen széles terület rendszeres kontrollját írja elő a kötelező szabvány. Ez lényegében műszerek és szakember ellátottság függvénye. Ma már mindenképpen igény — főleg a felszíni vízből készített ivóvíz vonatkozásában — hogy általános toxikológiai hatásra, valamint az adott vízben gyakran előforduló tényezőkre a szabvány előírásokon túlmenően is végezzen ellenőrzéseket. A másik jelentős tényező az időfaktor. A szennyező anyagok pl. felszíni vízből készített ivóvíz esetén folyamatosan kerülhetnek az ivóvízbe, a vizsgálatok pedig szakaszosak. Feltétlenül folyamatossá kell tenni a vizsgálatokat, vizsgálni kell a gyakran előforduló szennyező anyagokat és mindenképpen vizsgálni kell a víz általános toxikus vagy nem toxikus voltát. Ujabb elgondolkoztató problémát vet fel a víz mikroba tartalmának vizsgálata. A most levett mintából 48 óra múlva lehet csak megoldani, hogy szennyezett volt-e a víz, tehát akkor, mikor a lakosság már régen elfogyasztotta. Ebből az következik, hogy a tenyésztéses mikrobiológia nem alkalmas a víznek a mintavétel időpontjában való jellemzésére. Jó viszont az utólagos kontrollra. A mikrobiológiai vizsgálatokat tehát egyre inkább a mikroszkópos vagy még inkább a biokémiai, vagy biofizikai módszerű mikrobiológiai kontroll irányába kell eltolni. Az sem egészen eldöntött kérdés, hogy a mikrobiológiailag szennyezett, vagy fertőzött viz fertőtlenítés után 100%-osan ártalmatlannak ítélhető-e avagy sem. (Pl. a sok elölt mikroorganizmus testet tartalmazó steril injekciós készítmények pirogén hatását említve). Ugyanígy előfordulhat allergizáló hatás, vagy kifejezetten endotoxin hatású mérgezés. A minősítési problémák tömegét veti fel az a tapasztalat, hogy vízadó rendszereink vizének közegészségügyi vizsgálati leletei sok esetben mutatnak pozitivitást. Az évenkénti kb. 500 000 vízminta legiíjabb ellenőrzései szerint egy éves periódus alatt: — az ásott közutak leleteinek 35%-a kifogásolt Colira, 16%-a vegyileg, — a mélyfúrású kutak 11%-a kifogásolt Colira, 3%-a vegyileg, — a vezetett vizek 9%-a kifogásolt Colira, 3%-a vegyileg. Ilyen vagy ennél rosszabb a helyzet — főleg a nagyobb gyakoriság miatt — a Fővárosban is. Ezeket a vizeket azonban a pozitív leletek esetén is fogyasztották, a vízzel összefüggésben viszont nem írtak le megbetegedéseket, kérdés azért jó volt-e ez a víz? Vagy ezek után milyen követelményt kell felállítanunk a közegészségügyi minőséggel kapcsolatban? Nyilvánvaló ennek eldöntése sokrétű probléma, azonban mindannyiunknak keresni kell a választ ezekre az élet által felvetett kérdésekre. Javaslatként a különböző szakmák képviselőiből alakult szakértői bizottság készítsen tanulmányt arról, hogy mit kell tenni a továbblépés érdekében. J)r. Öllős Gém (MTA Vízellátási és Csatornázási Albizottsága) elnöki zárszava: Az elhangzott előadás és a hozzászólások alapján a következő javaslatok szem előtt tartása kívánatos: 1. A vízminőség vizsgálat kérdéseihez a vízgazdálkodás egészén belül átfogóan, rendszerezetten kell hozzányúlni, — egyes esetekben a felülvizsgálat, — más esetekben a továbbfejlesztés, avagy — a korszerűsítés felé kell törekedni. Az alapszemlélet a KGST keretein belüli szemlélettel legyen mindenkor összhangban. Döntőnek ítéljük meg az érdekelt társtudományterületek szakembereinek összehangolt együttműködését kutatási eredményeik hatékony, céltudatos szintézisét. 2. A „vízminőség vizsgálati modell" egyértelműbben vázolandó fel. Ennek továbbfejlesztésekor az elméleti alapok erősítésére kell törekedni. így pl. a mintavétel, az adatfeldolgozás, a számítógépek alkalmazhatósága, a vízminőségvizsgálati igény, a folyamatszemlélet (pl. a klórozás hatásai, esetleges akkumulációs jelenségek az élő szerkezetekben), a közegészségügyi vonatkozások megítélése és tárgyalása határozottabb elméleti alapokra helyezendő. Hasonló a helyzet a gazdasági vonatkozások mérlegelésekor is. 3. A vizsgálati rendszer tervezés ügyét a kutatás, tervezés, oktatás, szabványalkotás, a kézikönyveken keresztül fokozottabban tudatosabban kell szolgálni. 4. A vízminőségvizsgáló laboratóriumokat a reális igényfelmérés, az elérhető és hasznos szerepük tisztázása alapján átfogóan kell megtervezni. Műszerekkel való ellátásuk szintjének megítélése, feladataik és helyes céljaik rögzítése a közeljövő igénye. 5. A monitorállomások kiépítése, céljuk, várható szerepkörük reális megítélése a különböző vízrendszerek esetében részletes kiművelésre váró feladat. 6. A vízminőség-vizsgálat — a tervezés — víztisztítás szoros kapcsolata a humáncentrikus szemlélet alapján ítélendő meg. 7. A vízminőség vizsgálati szabványok dinamikus szemlélet alapján való alkotása, korszerűsítése folyamatos feladatnak tekintendő ezen a gyors fejlődésű területen. Szabványalkotás szükséges többek között: — az előkészítő vizsgálatokra, — a mikroszkópos vizsgálatokra, — a toxikológiai vizsgálatokra.