Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

9. szám - Szakváry Jenő: A bányavízhasznosítás szerepe a vízgazdálkodásban

398 Hidrológiai Közlöny 1976. 9. sz. Szakváry J.: A bányavízhasznosítás szerepe talán a víz szennyeződési lehetőségeinek arányosságát is kifejezik. Több üzemünkben előfordul, hogy ivóvíz céljára ugyan nem használják a bányavizet, azonban az üzemi fürdők vízellátására igen. Ez abból a meggondolásból fakadhat, hogy a fürdővízzel szemben kevésbé szigorú követelményeket kívánnak meg egyes helyeken, mint az ivóvízzel szemben. Meg kell mondani, hogy ez nem , helyes álláspont, ugyanis a fürdővízre vonatkozó előírások ivóvízminőséget írnak elő. Ezt higiénés szempontból feltétlenül helyeseljük. A Baranya megyei üzemeknél az a gyakorlat alakult ki, hogy a fakadó vizeket és a porvédelemhez használt vizeket zsompokban összegyűjtik, majd innen kiemelve a környéken levő patakokba vezetik. Vasas bányán a fakadó .víz egy részét fürdés céljára használják. A komlói Kossuth bányában a bányából kiemelt víz egy részét derítés és klórozás után használják fürdővízként. A mecseki ércbányákban a fakadó vizeket megtisztítják rádium- és urántartalmuktól és azután használják fel ipari célokra. A Fejér megyei bányák területén olyan gyakorlat is kialakult, hogy a bányavizeket tározó után vezetik el és lakossági ivóvízellátás céljára használják. A borsodi és ózdi szénbányák kibocsátott bányavizeit több alkalommal vizsgálták az üzemegészségügyi-járványügyi szervek kémiai, bakteriológiai és biológiai szempontból. A vizsgálatok eredményeit az ivóvíz szabvánnyal hasonlították össze. Megállapították, hogy a szabvány előírásainak egyik sem felelt meg. Bakteriológiai szempontból csak két víz nem esett kifogás alá. A legtöbb víznél magas volt az oxigénfogyasztás, az ammónia, a nitrit, a szulfát, a vas, a mangán és a víz keménysége. A részletesebb tanulmányozás során azt is megállapították, hogy a feltalálási helyeken a vizek kevésbé voltak szennyezettek, mint „vándorútjuk" során. A bányavízfelhasználás területéről is rendelkezünk sajnos hazai járványügyi tapasztalattal. Néhány évvel ezelőtt a Kányásbányatelepi ivóvíz céljára használt bányavíz szennyeződött és több száz fős disenteria járványt okoaott. A bányavizek szennyeződése —, mint az előzőek is mutatják — a termelési folyamatokkal érintkezve biztosan bekövetkezik. Nem feltétlenül szükséges viszont, hogy a bányavíz találkozzon a termelési folyamattal. Ez azt kívánja meg, hogy a rétegvizet, vagy karsztvizet a bányaműveléstől függetlenül vízemelő rendszerekkel kell felszínre hozni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ilyen víz higiénés szempontból gyakorlatilag nem minősül az előző értelemben vett bányavíznek. A bányaművelés során az aktív vízvédelem higiénés szempontból preventív védelemnek minősül. A bányákban kialakított védőterületek nagyon sok esetben nem tudják ellátni feladatukat, kivételt képeznek ez alól a nem művelt aknákban gyűjtött vizek. A végkövetkeztetés ezek után az lehet, hogy a bányavizek tekintetében törekedni kell az aktív vízvédelemre, s a bányaműveléstől független vízelvezetésre, ahol ez nem lehetséges, ott a vizeket gyakori kontroll vizsgálatnak kell alávetni, de még negatív vizsgálati eredmények mellett is szükségesnek látszik a biztonsági klórozás. Amennyiben bővíteni kívánjuk a nem aktív vízvédelem mellett kitermelt bányavizek hasznosítását, akkor feltétlenül indokolt víztisztító rendszerekkel megtisztítva és fertőtlenítve használni ezeket a vizeket. VARGA MIKLÓS (Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság) A bányavízemelések vízelvonó hatása és kárelhárítása Az előadás részletesen tárgyalta azoknak a bányáknak a tevékenységét, melyek geológiai adottságuknak megfelelően, valamilyen módon — aktív, vagy passzív vízvédelemmel — befolyásolják környezetük vízkészletét. A vízkészletbe beavatkozó bányák többsége a Dunántúlon helyezkedik el Veszprém és Fejér megyében, vagyis a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területén. Az itt üzemelő bányák őszesen 400 m

3/p vízmennyiséget emelnek a felszínre, közülük a Bakonyi és a Fejér megyei Bauxitbánya Rákhegy II. bányája aktív, az Ajkai Szénbányák, az urkúti mangánbánya, a padragi, a dudari, a balinkai, várpalotai szénbányák passzív vízvédelem mellett folytatják tevékenységüket. A kiemelt bányavíz nagyságrendje is mutatja, a bányászattal összefüggő vízgazdálkodási tevékenység területi jelentőségét. A bányászati vízemelések hatására vízelvonások az 1960-as évek elején kezdődtek. A kezdeti időszakban a vízügyi és a tanácsi szervek is csak ismerkedtek az újszerű, a klasszikus vízgazdálkodási problémáktól eltérő, de rendkívül fontos, nagy területet érintő kérdésekkel. A bányavízgazdálkodás legfontosabb kérdései: — a vízügyi államigazgatási eljárás során követendő eljárási rend kialakítása, — az aktív vízvédelem során létrehozott depresszió hatása a felszíni és felszínalatti vízkészletekre, — a vízelvonással sújtott területek vízkészletének pótlása, — a vízelvonás pótlásán felül kiemelt vízkészlet felhasználása. A bányavíz emelésekkel öszefüggő vízügyi állásfoglalás kialakítását a kezdeti években rendkívül megnehezítette az a körülmény, hogy nem volt egységes eljárási utasítás. A bányászati tevékenységgel összefüggő vízgazdálkodási kérdésekben az 1960. évi III. törvény, a végrehajtásáról szóló 9/1969. 1. sz. kormányrendelet, az 1964. évi IV. törvény a vízügyről, s ennek végrehajtásáról szóló 32j1964. sz. kormányrendelet előírásai az irányadók. A kezdeti időszakban, azonban tisztázatlanok voltak, hogy egyes kérdések mely törvény rendelkezései alá esnek.