Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

9. szám - Szakváry Jenő: A bányavízhasznosítás szerepe a vízgazdálkodásban

Szalcváry J.: A bányavízhasznosítás szerepe Hidrológiai Közlöny 1976. 9. sz. 399 Különösen kártalanít'ási kérdésekben volt a helyzet bonyolult. Így fordulhatott elő, hogy míg pl. Hegyesd község lakói komoly vízellátási gondokkal küszködtek, a kártalanítással kapcsolatos különböző fokú államigazgatási és bírósági eljárások 1968. szeptemberétől 1970. márciusáig tartottak. Az egyértelmű eljárási szabály a 3/1970-es OVH—OBF együttes állásfoglalásának kiadása óta áll rendelkezésünkre. Az állásfoglalás lerögzíti, hogy a vízszintsüllyesztés és az ehhez kapcsolódó vízgazdálkodást érintő tevékenység vízjogi engedély köteles. Ezzel megteremtődött a vízügyi ágazat bányászati vízemeléssel kapcsolatos joga, a vízszintsülylyesztés engedélyezésével a kártérítések határidőre történő megvalósításának előírására. Ennek jelentősége abban áll, hogy a feltárási tervekben meghatározott várható vízelvonások pótlását nem kártérítési, hanem kártmegelőző intézkedésnek kell tekinteni és mint ilyet, az illetékes szakhatóság előírásainak időpontjára kell megvalósítani. Az egyes bányanyitásokkal összefüggően a Vízügyi Igazgatóság tevékenysége, a vízelvonások, károk megállapítására, s a pótlások műszaki megoldásának meghatározására a következőkben összegezhetők. A bányanyitást megelőző vizsgálatok eredményéből a kiemelkedő víz mennyisége és a depressziós tölcsér kiterjedése becslésszerűen megállapítható, amelyből a várható leszívási terület valamennyi vízhasználatát felülviszgálva megállapíthatók a vízelvonással valószínűleg érintett vízfogyasztók, amelyek vízellátás szempontjából négy csoportba oszthatók: — olyan helyiségek, melyeknek vízellátása a terület alatti karsztvíztároló képződményből történt és ezért a bányászati vízemelés közvetlenül veszélyeztette, — azok a települések, melyek vízellátása nem karsztvízből, hanem talaj, vagy rétegvízből történik, de lehetőségük volt, hogy olyan korszerű vízművet építsenek, mely a karsztvizet csapolja meg. A vízelvonó hatást tehát itt egy esetleg később építendő vízművel kapcsolatban kellett figyelembe venni, — olyan települések, melyek vízellátását talaj, vagy rétegvizek biztosították és ahol vízföldtani adottságok nincsenek a karszt közvetlen megcsapolására, vagy a réteg és karsztvizek hidrológiai kommunikációjára, — települések, melyek vízellátását talaj, vagy rétegvizek biztosították, de vízföldtani adottságok alapján nem volt kizárható a karsztvízzel való hidrológiai kommunikáció. Ezen alapesetek figyelembevételével kerülnek meghatározásra a vízelvonással érintett települések, melyek a bányavíztelenítő rendszerek üzemelése során természetesen változnak, részint az elméleti depressziós sugár torzulásai, részint a négy alapesetbe nem beilleszthető geológiai esetek miatt. Ennek ellenére a felmérés jó kiindulási alapot szolgáltat a vízelvonással érintett vízhasználatok megállapítására. A vízelvonás-pótlások műszaki megoldásának kérdésénél alapvető szempont a vízigények területi eloszlása, itt figyelembe lehet venni egyéb bányászattal nem érintett település vagy ipar vízigényét is, valamint a hidrogeológiai viszonyokat. Ily módon a nagy vízigények és rossz földtani adottságokkal rendelkező térségekben a bányáktól közvetlen, vezeték útján biztosítható az igényelt vízkészlet. így alakultak ki a regionális vízművek az összesen 270 000 m

3/nap kapacitással. A regionális rendszerekkel gazdaságosan el nem látható, bányakárt szenvedett települések vízellátását olyan vízbázisra telepítve kellett biztosítani, melyeket a tervezett teljes vízszintsüllyesztés nem fog befolyásolni. Alapvető kérdés a bányakárok értékelése során, hogy a vízelvonást okozó' bányavállalatot milyen ellátási szintű rendszer kiépítésére lehet kötelezni. Ahol korábban vezetékes vízellátás volt, ott egyértelműen a vízbázist kellett pótolni, vagy új kúttal, vagy regionális vezetékekkel. Olyan településeknél, ahol csak ásott kutak voltak, s ezekből történt a vízelvonás, ott a bányavállalat a község szélén biztosította a vízvételi lehetőséget, s a magasabb ellátási szintet jelentő elosztó hálózatot a község lakosai társulati úton valósították meg. Fenti kérdések összevont vizsgálati anyagát az Igazgatóság Intézkedési terv formájában adta ki. A tervek 1967—1968. évben készültek el, s jó alapot szolgáltattak a különböző kártérítési ügyben készítendő szakvéleményezéshez. DR. KARÁCSONYI SÁNDOR (Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat) A bányavízhasznosítás vízellátási kérdései A bányavízemelés vízgazdálkodási vonatkozásainak felvetése rendszeresen visszatérő probléma. Ez lényegében két körülményre utal, egyrészt a bányavízemelés fokozódó jelentőséggel bír, másrészt pedig csak következetes, hoszszantartó erőfeszítés vezet el a célszerű megoldásra, a bányavízhasznosítás vízgazdálkodási érdekekkel népgazdasági optimum alapján történő egyeztetésére. A bányavízemelésnek, a bányavizek elleni védekezésnek igen sok a változata, a bányászkodás .jellegétől, a bánya állapotától és számos egyéb körülménytől függően. A vízgazdálkodás szemszögéből nézve különbséget tehetünk: — a műveléssel közvetlenül összefüggő bányavízemelés, — a felhagyott vágatok víztelenítése, — a felhagyott aknák vizének hasznosítása, — víztelenítéssel művelt külbánya, — víztelenítés nélküli külbányászat és — központi vízszintsüllyesztés jellegű a bányászattól függetlenített vízemelés szerint. A felsorolás a hasznosíthatóság értékrendjét adja azzal a kiegészítéssel, hogy a területi adottságok ezt alapvetően módosíthatják. Egyes víznyerésre alkalmatlan területeken így a bányá-