Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
9. szám - Szakváry Jenő: A bányavízhasznosítás szerepe a vízgazdálkodásban
394 Hidrológiai Közlöny 1976. 9. sz. Szakváry J.: A bányavízhasznosítás szerepe a Dunántúli-Középhegység egyes szén- és ércbányáiban kényszerű melléktermékként termelt bányavizek hasznosításánál. Ami a víz, illetve az előbbi értelmű bányavíz értékének megállapítási módszerét, illeti, a teljes egészében elfogadhatók azok az elvék, amelyeket 1974. évben az OMBKE keretében tartott Bányavízjogi és Bányavízhasznosítási Konferencián fogalmaztak meg. Ezekből és a vázolt mellékterméki fogalmakból következik, hogyha a szükségletek kielégítéséhez még szükséges legkedvezőtlenebb forrás költségével meghatározott vízérték és a kényszerű mellékterméket jelentő bányavíz szállítási (és tisztítási) költségének különbsége pozitív, akkor ez a körülmény minden esetben növeli az alapvető ásványi nyersanyag műrevalóságát, illetve in situ értékét. Előfordulhat az is, hogv valamely ásványi nyersanyagelőfordulást éppcm a bányavíz léte tesz műrevalóvá. (A kényszerű melléktermékként termelt bányavíznek természetesen nem lehet önálló in situ értéke, ez utóbbi csak az alapvető ásványi nyersanyag in situ értékének lehet része akkor, ha ez is, és a bányavízérték is pozitív. Egyébként ebből is következik, hogy a kényszerű melléktermékként termelt — és nem használt — bányavizet nem lehet a vízkészlethasználat tárgyának tekinteni.) Äz előzőekből következik, hogy a bányavíz értékének és eladási árának megállapításánál nem a bányánál felmerülő és az alapterméket terhelő víztelenítési és vízemelési költségből kell kiindulni, hanem ehhez épp úgy a vízérték és a bányavíz szállítási (és tisztítási) költségének különbségéből képzett bányavízértéket kell alapul venni, mint ahogy ez szolgál alapul az alapvető ásványi nyersanyagok értékét növelő többletérték megállapításához. Ez ugyanis az a népgazdasági eredmény, amely a bányavíz hasznosításból akkor is keletkezik, ha a bányavízszolgáltató vállalat valamely indokolt vagy indokolatlan megfontolás alapján nem kapja meg a bányavízérték szerint egyébként helyesen kalkulált árat. És végül még egy gondolat: nem volna jó, ha a bányavíz hasznosítása körüli vita bármilyen mértékben is vállalati árvitává, vagy a témakörben érintett hivatalok presztízs vitájává fajulna és nem maradna meg azon a magas szakmai színvonalon, amely ezeket a népgazdasági optimum keresésére irányuló vitákat eddig általában jellemezte és amelyek — többek között az erre hivatott Bányavízhasznosítási Szakbizottság keretében — a jövőben is alkalmasak lehetnek arra, hogy e fontos témakörben is kizárólag a valóságos népgazdasági érdekek érvényesüljenek. POHL KÁROLY (Alumíniumipari Tervező Vállalat) Bányavízvédelmi módszerek A bányák művelésének mélységét évszázadokkal ezelőtt is a kőzetekben tárolt víz korlátozta. Az általa okozott veszély leküzdésének előfeltételeit a hidrogeológiai törvényszerűségek fokozatos megismerése és a technika fejlődése teremtette meg. A múlt század első felének végéig a bányában fakadó vizet csak kézi, vagy állati erővel tudták eltávolítani kisebb mélységekből, illetve kedvező esetben gravitációsan vezették el, mély völgyekből kis "lejtésű tárókkal, altárókkal. Ahogy fokozatosan a gőzgépet, a villamos motort, centrifugális- és a búvárszivattyút e cél szolgálatába tudták állítani, úgy fokozódott a víz föld alatti áramlására, a befolyásoló természeti tényezők megismerésére irányuló kutatás. E két párhuzamos tevékenység eredményeként fejlődött a bányák vízvédelme a mai szintre. A magyar bányászat — sajnos — kénytelen e témára az átlagosnál lényegesen nagyobb súlyt fektetni, mert a barnakőszén, a bauxit és az ércelőfordulásaink többségükben vízveszélyesnek minősülnek. A hazai gyakorlatban a bányavízvédelemnek három alapvető módszerét különböztetjük meg: — a preventív, — a passzív és — az aktív módszereket. A felsorolás sorrendje az időrendi fejlődés sorrendjét is tükrözi, de nem azt jelenti, hogy az egyik korszerűbb a másiknál, mert az adott ásványelőfordulás esetében a hidrogeológiai és települési viszonyok határozzák meg, hogy a három közül melyik, vagy melyeknek kombinációja alkalmazható a biztonság és gazdaságosság feltételeinek összehangolása mellett. A preventív módszer alkalmazásának feltétele, hogy az egyébként vízveszélyes környezetben található ásványelőfordulás viszonylag „nyugodt" településű legyen, ne túl sok vető szelje át és az ásványtestet megfelelő minőségű és vastagságú vízzáró, vagy vízrekesztő kőzetréteg válassza el a vízvezető — víztároló kőze8. ábra. Preventív és passzív védekezés Jeliii»i:.vurázal; ásványtest (a), víztároló közét (b), védőréteg (c), védöpillér ídj, vízszint (e), a védőréteg megengedhető minimális vastagsága (v), a passzív védekezés elemei (cementáló fúrólyukak, vízemelő berendezések) ff), külszíni kutatás során nem észlelt vető ({/) Puc. 8. npeeenmueuan u naccuenan 3auiuma OírbHCHeHne: MHiiepajibHbift MHCCHB (a), BOflOHOCHaH nopo/ia (b), 3amHTHbifl cjiotí (c), 3amHTHaH onopa (d), ypoBeHb BOflbi (e), flonyCTHMaH MMHMMa/ibnaíi TOJnuHHa 3auiHTHoro cjiofl (v), 3JICMCH'!!.1 nacCMBHOÍÍ 3amHTbi (ueMeHTHpylomaH MH>KCktui IMh, BojionojrbeMHoe 060pyflOBaHHe) (f), c6poc, He 3aMeqeHHbiíí BO BpeMfl Hafl3eMHoft pa3BenKH (g) Abb. 8. Präventiver und passiver Schutz Zeichenerklärung: Mineralkörper (a), wasserspeicherndes Gestein (b), Schutzschicht (c), Schutzpfeiler (d). Wasserspiegel (e), zulässige minimale Stärke der Schutzschicht (v), Elemente des passiven Schutzes (Zementierungsbohrlöcher, Wasserförderanlagen (f), während der ohertägigen Forschung unbemerkt gebliebene Verwerfung (g) I
