Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

1. szám - Hozzászólások „Dr. Bozza Józsefné: A korszerű vízminőség-vizsgálat igényei” c. tanulányához

Hidrológiai Közlöny 1976. 1. sz. 38 Hozzászólások ,Dr. Bozzay Józsefné: A korszerű vízminőség-vizsgálat igényei" című tanulmányához Szakváry Jenő (Országos Vízügyi Hivatal): A vízminőség-vizsgálat korszerűsítésének jelentősége a vízgazdálkodásban A vízügyi szolgálat az elmúlt húsz évben nagy gondot fordított arra, hogy a kívánalmakkal és célkitűzésekkel lehetőleg összhangban fejlődjön a vízminőség-vizsgálatok köre, módszere, színvonala és mindezeket elősegítő feltételek biztosítása. Az első vízügyi laboratórium 1953-ban létesült a VITUKIban, mely a felszíni vizek minőségének állapotfelvételében az akkori legkorszerűbb vizsgálati eszközöket alkalmazta. A vízügyi igazgatóságok 1965. és I960, között szervezett laboratóriumainak felszerelése a feladatokkal párhuzamosan fejlődött és 1972-ben mindegyik már korszerűnek minősülő munkahellyel és műszerekkel rendelkezett. Ez lehetővé tette a felszíni és felszínalatti vizek, valamint a szennyvizek vizsgálatának színvonalas elvégzését, beleértve több mikroszennyező meghatározását is. Ezek a jelenleg is használt műszerek azonban ma már és a jövőben méginkább elégtelenek azon mérési igényekhez, amelyeket elsősorban a lakosság vízellátása, az ipari és mezőgazdasági üzemek vízigény kielégítése támaszt a természetes vizek és szennyvizek ellenőrzése terén. Az élővizek minősége — annak ellenére, hogy jelentős erőfeszítések történnek a különféle szennyvizek tisztítására -— érdemben alig változik, mert a kibocsátott szennyvizek mennyisége az általános fejlődés következtében úgy külföldön, mint hazánkban állandóan és jelentős mértékben növekszik. Ugyanakkor nemcsak nagy mértékben nő a vizek külföldi és hazai eredetű váratlan szennyezéseinek veszélye, hanem a szennyezésveszély jellegében is jelentős változás következett be, mert a túlnyomórészt szerves eredetű szennyezésekkel szemben egyre inkább az összetettebb, ipari jellegűnek mondható szennyezés dominál. A vízminőségmérésekkel szemben három általános követelmény kaphat fokozott hangsúlyt: — a nagyobb gyakoriságú mérések, méréssorozatok biztosítása a vízgazdálkodás értékelő, döntéselőkészítő feladatainak megbízhatóbbá tétele és az operatív tájékozódás, tájékoztatás érdekében, — az újabb szennyező anyagok mérési lehetőségeinek biztosítása, továbbá a kisebb mennyiségeknek is megbízható kimutatása, rendszeres ellenőrzése, — a havária-jellegű szennyezések gyorsabb és folyamatosabb mérése, értékelése, a gyors tájékoztatás kiterjesztése. így szükségszerű a hidrometeorológia jelzőhálózattal együttműködő mérőállomások (monitorok) hálózatának kiépítése, a korszerű sorozat mérések A HOZZÁSZÓLÁSOK az MTA Vízgazdálkodástndoiuányi Bizottsága Vízellátási és Csatornázási Albizottsága 1974. III. 13-iki előadóülésen hangzottak el. hez és a mikroszennyezők vizsgálatához szükséges műszerek és eszközök biztosítása. A vízminőségi Project keretében megkezdett monitor-hálózatot alkalmassá kívánjuk tenni a vízszennyezések fontos és leggyakrabban előforduló paramétereinek ellenőrzésére, de biztosítani kell a határon túlról mind gyakrabban érkező, továbbá a hazai eredetű rendkívüli szennyezések azonnali észlelését, hogy így elegendő idő legyen a még hatékonyabb védekezés megszervezésére, a károk csökkentésére, az előrejelzések folyamatos biztosítására. A monitorok fontos eszközök lesznek a felszíni vízkivételi művek és vízellátó rendszerek technológiai vezérlése számára szükséges folyamatos vízminőség-előrejelzésben. A monitor-hálózat lehetővé teszi majd a vízminőségváltozásoknak a hidrológiai ós meteorológiai változásokkal párhuzamos megfigyelését, ezen keresztül a szennyezettség (terhelés) mértékének és változási tendenciájának rögzítését, a vízminőségi prognózis megalapozását. A mikroszennyezők elterjedése vizeinkben sürgeti az ezirányú ellenőrzés fokozott megszervezését és a bővült kívánalmakhoz alkalmazkodó mérések előfeltételeinek biztosítását. Ezt illetően három bonyolultsági fokozat különböztethető meg: — valamely kémiai csoport szintjének mérése (pl. fenolok), — egyes ismert vegyületek mennyiségének mérése (pl. egyes fenolhomológok), — ismeretlen szennyezők azonosítása. A csak nagyvonalakban vázolt feladatok nagyságrendileg különböző és sokfajta műszer beszerzését igénylik, de az egyes laboratóriumok differenciált felkészítése keretében a feldolgozandó minták nagy száma szükségessé teszi az automata laboratóriumi analizátorok biztosítását is. Nyilvánvaló azonban, hogy a vízminőség vizsgálatok körének bővítése, újabb vizsgálati módszerek kidolgozása, a vízminősítés rendszerének fejlesztése, a vizsgálatok gyakoriságának növelése, a vizsgáló állomások optimális rendszerének kifejlesztése, a személyi és tárgyi feltételek biztosítása csak egy középtávú program keretében, a fokozatosság elve alapján és jelentős anyagi ráfordítással lehetséges. Ezzel összhangban a szervezeti forma korszerűsítése, az előrejelzés, adatfeldolgozás, adattárolás is fontos szerepet kell, hogy kapjon. Továbbiakban rá kell mutatni azon problémákra, kapcsolatokra és feladatokra is, amelyek a vízhasznosítók szemszögéből nézve kihangsúlyozott jelentőséggel bírnak a vízgazdálkodással foglalkozó szakemberek mindennapi tevékenységében. A különböző célú vízhasznosítások csaknem teljes körére érvényesnek lehet tekinteni azon helyzetet, hogy a hasznosítható vízkészletek korlátozott volta, a vízminőségek különbözősége, a felszíni vizek és a felszínalatti vízkészletek minőségét befolyásoló emberi beavatkozások hatása miatt nincs