Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

1. szám - Hozzászólások „Dr. Bozza Józsefné: A korszerű vízminőség-vizsgálat igényei” c. tanulányához

Hozzászólások dr. Bozzay J -né tanulmányához Hidrológiai Közlöny 1976. 1. sz. 39 mód minden esetben a kívánt mennyiségben és módon a víztermelés optimális helyének kiválasztására. Számolni kell továbbá a beszerezhető víz minőségének időbeni változásával, így a vízkezelési technológia megválasztásában a statikus szemlélet helyett a dinamikus szemléletet kell érvényesíteni. A vízkezelési technológia hatékonysága csak akkor biztosítható, ha egyrészt a technológia bizonyos mértékű rugalmas változtatására is lehetőség van, másrészt tudatosan törekszünk már a tervezés időszakában a várható újabb szennyező anyagok káros, vízminőséget rontó, illetve veszélyeztető hatásának prognosztizált figyelembevételére. Mindezt elősegíthetjük a leghatékonyabb vízkezelési technológia kisminta-, vagy modellkísérlet útján való kiválasztásával, illetve üzemelő létesítményeknél a víztisztítás-technológiai fegyelem fokozott betartásával és a vízminőségváltozáshoz lehetőség szerint alkalmazkodó technológiai rugalmassággal. A vízminőség-vizsgálat korszerűsítésének irányelve a következőkben összegezhető: 1. A vízminőség-vizsgálatok súlypontképzése alapján kell mérlegelni a különböző szakterületek intézményei középtávú műszerfejlesztésének körét, módját, célját, az együttműködés fejlesztését. 2. A víztisztítás-technológiai folyamatokat ellenőrző mérő-regisztráló műszerek körére, az általuk megállapítandó komponensekre az értékeléseket alátámasztó mérési metodika egységesítésére ,,Tervezési és üzemeltetési irányelvek" kialakítása szükséges. 3. Az üzemelő felszíni víztisztító művek működésének hatékonysági vizsgálata és az esetleges szükségszerű technológiai kiegészítések, módosítások eldöntése érdekében 5—10 évenként korszerűsítési felülvizsgálat indokolt és ezzel legyen összhangban a korszerűsített üzemeltetési utasítás. Dr. Karácsonyi Sándor (Földmérő és Talajvizsgáló V.): A vízellátásra igénybevehető vízkészletek vízszerzési és vízminőségi összefüggései A vízigények rohamos növekedésével a teljesen védett rétegvíztől a nyers felszíni vízig a legkülönbözőbb minőségű és elszennveződési veszélynek kitett vízféleséget kell a vízellátás körébe vonni. Ilyen feltétel mellett is kívánalom, hogy a vízellátási rendszerbe kerülő víz minősége — függetlenül a beszerzési helytől és módtól — közel egyenértékű legyen. A vízellátásba kerülő víz — mint végtermék — nyilvánvaló más-más előkészítést igényel, és a közvetlenül felhasználható rétegvíztől a legsokrétűbb tisztításra szoruló felszíni vízig a beavatkozás szükséges mértéke széles skálán mozog. A felhasználandó víz minőségének és szennyezettségének eltérő jellegéből egyenesen következik, hogy a különböző vízféleségek esetén a vizsgálatok is csak eltérő jellegűek lehetnek. Ezek részletessége, sokrétűsége szoros kapcsolatba hozandó a víz származásával, szennyezettségével egyéb tulajdonságaival. Ezen belül eldöntésre vár a különböző vízféleségeknél a követelményszerű vizsgálatok fajtája és módja, továbbá meg kell keresni azokat a kritikus jellemzőket, amelyek a továbbvizsgálat kérdésében iránymutatók lehetnek. A vizsgálatoknál tehát — cél és a víz minősége szerint — az eddiginél differenciáltabb, másrészt sokkaltakövetkezetesebb módszert kell alkalmazni. Ahhoz, hogy az eddigi vizsgálati és értékelési gyakorlatból felépüljön a korszerű, a jelenlegi igényeknek sokkal inkább megfelelő metodika, az elhangzottakhoz a víz származása oldaláról a következő gondolatok kapcsolódnak: Minden, a vízellátás körébe vonható víz környezetével szoros kölcsönhatásban van, amelynek során mind a közeg hat a vízre, mind pedig a víz hat a vele érintkező közegre. Mindebből következik, hogy a vizsgálandó és értékelendő víz környezetétől nem,függetleníthető és csak komplex módon, minden lényeges körülményre kiterjedően lehet a feladat helyes megközelítéséhez jutni. A víz és a környezet kölcsönhatása időben és térben permanensen változó, következésképp minden egyedi vizsgálat egy adott helyre és egy adott időpontban jellemző. Ezen belül a vizsgálati —döntően pedig a mintavételi — mód további behatárolást von maga után. A vizsgálati mód korszerűsítése tehát nemcsak az elemzés eddigitől eltérő gyakorlatának változtatását, de szükségszerűen a másodlagosnak tekintett problémák jelentőségének átértékelését is igényli. Más megfogalmazásban: a megbízható, a valóságot jobban tükröző eredmények elérése nem korlátozható a laboratóriumban végzendő tevékenységre, sőt döntően a vizsgálathoz kapcsolódó ismeretszerzésben, az adottságokat jobban elemző helyszíni munkában jelölhető meg a fejlesztés szinte leglényegesebb fázisa. Nézzünk egy példát — s hogv ne érezzük találva magunkat — egy más szakterületről. Egy talajminta laboratóriumi szemcseelemzése az alkalmazott gyakorlat mellett +10% hibahatárral jellemezhető és komoly erőfeszítés folyik e minőségi eltérés csökkentésére. A feltárás helyén a rendelkezésre álló nagytömegű anyagból a mértékadó minta kiválasztásánál — különösen heterogén szemcsés talaj esetén — a tévedés lehetősége jó esetben is 50%-os hibahatárral jellemezhető. Egy ilyen heterogén réteg fúrásánál a fúrási és mintavételi módtól függően 100%-on felüli eltérés is tapasztalható. A reprezentatív minta kiválasztás sára ugyanakkor alig, a fúrási és mintavételi mód fejlesztésére pedig egyáltalán nem fordítódik figyelem. A vizsgálat és a mintavétel ezen problémái kisebb-nagyobb áttétellel a vízre is sajnos érvényesek. A vízellátás szempontjából a legbiztosabb és legegységesebb vízminőséget a rétegvizek szolgálják. A víz minőségének állandósága a védettség fokozódásával arányosan növekszik. Ezzél párhuzamosan változik a reprezentatív minta biztosításának feltétele, hisz egy 300 m mélységben levő réteg vize csak ennek megfelelő hosszúságú csővezetékben való áramlás után kerül vizsgálat közelbe, miközben hőmérséklete, különösen pedig nyomásállapota megváltozik. E hosszú áramlási úton nyilvánvalóan a kút szerkezetéből eredő újabb behatások érik, így a víz természetes minőségére csak igen közvetett információkhoz juthatunk. A természetes rétegállapotnak megfelelő vízminőség ismeretéhez nyilvánvalóan kiilönlege-