Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

7. szám - Gefferth Károly: Duna-vízzel végzett talajvízdúsítás hidrobiológiai vizsgálatainak néhány tanulsága

I Gefferth K.: Duna-vízzel végzett talajvízdúsítás Hidrológiai Közlöny 1976. 7. sz. 325 A két dúsítómedence közül a déliben nagyobb a szervesanyag-termelő folyamatok intenzitása. Itt a talaj kisebb szemcseméretű, ezért a beszivárgás kiegyenlítettebb és az üzemelési idő is hosszabb. Az északi dúsítómedencénél eleinte gyors az átáramlás a nagyobb beszivárgási sebesség miatt. Később a medence gyorsabb eltömődése miatt a beszivárgás rohamosan csökken. Ebben az időszakban nő a biológiai tevékenység, mint arról a 6. képen látható kagylós levéllábú rákok tanúskodnak. Az aljzatot a dúsítási periódus elején főleg az elszaporodó algák tömik el. Később nagy tömegben megjelennek az őket táplálékul felhasználó gerinctelen állatok és így a beszivárgást ezek váza is akadályozza. Az eltömődés szempontjából különösen károsak a fonalas- és térrácsos szerkezetű algák. 3. Kísérletek az üzemelési körülmények javítására Ha a szervcsanyag-termelést hátráltatni akarjuk, akkor elsősorban a növényzet (jelen esetben az algák) túlszaporodását kell csökkenteni. Ez elvileg kétféleképpen történhet: — a külső környezeti tényezpk megváltoztatása, — vegyszeres kezelés révén. A külső környezeti körülmények — mint láttuk — kedvezőek az algák túlszaporodása számára, a bőséges tápanyagellátottság, kedvező átvilágítottsági és hőmérsékleti viszonyok, valamint a csökkenő áramlási sebesség miatt. További fontos körülmény, hogy a dúsítók hosszabb ideig üzemelnek megszakítás nélkül. 1972-ben, amikor például az üzemelés elég szaggatott volt, a dúsítóműnél vett minták valamennyi állati szervezeteinek egyedszáma kisebb volt, mint az előző években, továbbá alig csökkent a medencékben a hidrogénkarbonát- és a kalcium-ionok koncentrációja, eltérően attól, amit a folyamatos üzemeltetésű időszakokban tapasztaltunk. A medencék kiszáradásakor a lerakódott üledék bomlik, víztartalma csökken, töredezik. Ugyanakkor károsodik a biológiai szűrőréteg is, ez kedvezőtlenül hat a kutak vízminőségére. A dúsítómedencék hatékony üzemeltetésének nagy akadálya, hogy nyaranta — és jó idő esetén más évszakokban is —- lényegesen nő a vízben levő formált szervesanyag-tartalom (az alatt az idő alatt ami feltétlenül kell a szervetlen lebegőanyag leülepítéséhez). Különösen a pangó vízterekben nagy a szervesanyag-termelés. Mint a 2. ábrán látható, a medencének ugyanazon részéhez csatlakoznak a befolyócsövek, mint ahonnan a dúsítómedence tápvezetékei kiindulnak. A Duna felőli oldalon egészen minimális a vízmozgás. Itt mindig nagyobb az algaszám, mint a másik oldalon. Egy erősebb széllökés bekeverheti ezt a biomasszát a dúsítómedence tápvizébe. Jelenleg keressük azt a megoldást, amellyel a pangó víztereket a lehető legkisebbre visszaszoríthatjuk, ugyanakkor az ülepítőmedence egész víztömegét nagyobb mozgásra kényszeríthetjük anélkül, hogy gátolnánk az ülepedést. Ez nagyon fontos, mert a dúsítómedencében a még kedvezőbb viszonyok 6. kép. Kagylós levéllábú rákok az északi dúsítómedencében Fotó: Dr. Simonffy Miklós Hild 6. Muschelige-blätterrankige Krebse im nördlichen Anreicherungsbecken következtében az algák is, de a gerinctelen állatok még nagyobb mértékben tovább szaporodnak. Egyelőre nem kifizetődő a dúsítómedence víztömegének mozgatása. 1971 nyarán kísérleteztünk a kavicstakaró alatti beszivárogtatással is, ugyancsak az I. Átemelő telepen. Az északi dúsítómedencében 220 m

2-es területet befedtünk kaviccsal, 70 cm vastagon. Ezzel az algákat megfosztottuk az asszimilációhoz szükséges fénytől és csökkent a víz hőmérséklete is. Az algaszám a befolyó vizének mindössze 1 — 2%-át érte el. A fajeloszlás és az egyedszám hasonlatos volt a kutakéhoz. Ugyanezt tapasztalta Hortobágyi Tibor is [6]. Csökkent a gerinctelen állatok egyedszáma is. Vegyszeres kezelést 1973 év őszén próbáltunk. Alumíniumszulfáttal derítettük az ülepítőmedence befolyó vizét. Így a lebegőanyagra igen jó hatásfokot értünk el, tie a tisztább vízben megnövekedett napsugárzás elősegítette az algák túlszaporodását. Számuk a dúsítómedence vége felé haladva fokozatosan növekedett. A fonalas algák is erőteljesen szaporodtak. Néhány alkalommal poralakú rózszulfátot (crist.) szórtunk a vízbe, jelentős eredményt azonban nem értünk el. Az Oscillatoriák ós Scenedesmusok akkor is óriási tömegben voltak jelen, amikor számítások szerint a rézszulfát koncentrációja 1 mg/l volt. K. Holt az Oscillatoriákra 0,5; a Scenedesmusokra 1,0 mg/l határérték koncentrációt adott [10]. A tanulmányban ismertetett vizsgálatok igazolják, hogy a medencék korai eltömődésének biológiai okai vannak. A legtöbb kárt okozó szervezetek megismerésével —amint a tanulmányból látható —