Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

7. szám - Könyvismertetés

326 Hidrológiai Közlöny 1976. 7. sz. Gefferth K.: Duna-vízzel végzett talajvízdúsítás lehetőség van a bioplankton életkörülményeinek olyan megváltoztatására, amely kedvező az üzemelésre. IRODALOM [1] ELTE Állatrendszertani Tanszékének összefoglaló jelentése a Fővárosi Vízművek 3109/1969. sz. megbízása alapján. Budapest. [2] KLTE Állattani Tanszék, Debrecen 1970. Zárójelentés a Fővárosi Vízművek I. Átemelő telepén végzett hidrobiológiái vizsgálatok eredményéről. Budapest. [3] Frank W. H.—Schmidt K. : Biologische Studien zur Weiterentwicklung der Künstlicher Grundwasseranreicherung. Das Gas — und Wasser jach, 106. 565—569 (1965). |4] Schiejner Kálmán : A borsodsziráki talajvízdúsítás és az Albert-telepi oxidációs árok biológiai vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 1968. [5] Fázold Ádám—Biró Zsigmond—Takács Sándor— Schiejner Kálmán : Talajvízdúsítás Borsodmegyóben. Egészségtudomány : 11, 4—65 (1967). [6] Hortobágyi Tibor: The Microflora in the Settlin and Subsoil Water Enriching Basins of the Budapest Waterworks. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. [7] Jaber Hussam Saleli—Hegedűs János : Az algák szerepe a lassúszűrő tisztítási folyamatban. Hidrológiai Közlöny, 1973. 551—556. [8] ELTE Állatrendszertani Tanszék, Budapest. Összefoglaló jelentós a Fővárosi Vízművek 6670/1968. számú megbízása alapján végzett kutatómunkáról. [9] ELTE Állatrendszertani Tanszék, Budapest. Jelentós a surányi törpecsáposkutak, valamint a medencés és vad talajvízdúsítási eljárások hidrobiológiái vizsgálatáról. Megbízás száma: 2172/1972. Fővárosi Vízművek. [10] Höll Karl: Wasser. Berlin 4. Auflagen 1968. Einige Erfahrungen bei (len hydrobiologischen Untersuchungen der mit Donauwasser durchgeführten Grund wasseranreicherung Gefferth, K. Ein Teil des aus dem Boden geförderten Wassers wird durch Grundwasseranreicherung ersetzt. Die bestimmungsgemässe Benützung unserer Grundwasseranreicherungs-Beeken wird aber durch ihre rasche Verstopfung erschwert. In vorstehender Abhandlung befassen wir uns mit der Frage, in welchem Masse neben dem hineingelangten Schwebstoff die Zunahme von organischen Stoffen zur Verstopfung des Beckens beisteuert, weiters ob das Phyto- oder das Zooplankton eine grössere Veränderung verursacht. Ich war bestrebt, in vorstehendem Artikel die bei der Anreiclierungsanlage des Schöpfwerks I erhaltenen Erfahrungen zu nutzen. Laut den mehrjährigen Messungs-Durchschnitten im südlichen Anreicherungsbecken tritt die Verstopfimg im Sommer um 38 Tage früher ein als im Winter. Auf einer Fläche von 2400 m

2 bildet sich während 50 Tagen eine derartige Menge von autochtonen organischen Stoffen, die das Sickervermögen derart verringert, als ob 700 kg Schwebstoff hineingclangcn würden. Wie in Tabelle 1. ersichtlich ist, verringert das Absetzbecken den ganzen im Wasser befindlichen Stoffgehalt, insbesondere im grösseren Körnungsbereich. Hier verlangsamt sich nämlich die Wasserbewegung bis zu einem Wert von ungefähr 3 — 4 m/Std. Dieser Umstand übt hingegen mit der besseren Durchleuchtung und der höheren Temperatur besonders im Sommer auf die Vermehrung von organischen Stoffen eine günstige Wirkung aus. In Tabelle 2. ist es ersichtlich, dass im Anreiqherungsbecken der Glühverlust weiter anstieg, trotzdem sich der gesamte Stoffgehalt verringerte. Im Absetzbecken war der gelöste Sauerstoffgehalt in der Sommerperiode im allgemeinen höher als der Sättigungsgrad. (Tabelle 3.). Im Verhältnis zur Donau verringerte sieh meistens das Wasserstoffkarbonat (Tabelle 4. und 5.), der pH-Wert stieg aber im allgemeinen an (Tabelle 6. und 7.). Diese chemischen Veränderungen zeigen die zunähme der primäre Produktion von organischen Stoffenan. Im Anreicherungsbecken enthält das Wesser schon weniger gelösten Sauerstoff als im Absetzbecken und in den Sommermonaten wird auch der pH-Wert um etwas niedriger. Aber auch unmittelbare Organismenzählungsund ßeobachtungsdaten beweisen den zeitweise fast verblüffend hohen Anstieg der Verzehrenden-Organismen. Auf Einfluss der günstigen Verhältnisse steigt im Absetzbecken die primäre Produktion von organischen Stoffen an. Dieser Prozess nimmt im Anreicherungsbecken zu, wo sich die Verzehrungsorganismen vermehren. Hier finden sie nämlich reichlich Nährstoffe. Die Verstopfung dieser Becken verursachen sowohl mittelbar als auch unmittelbar die Algen. Besonders die Fadenalgen sind schadhaft, weil sie eine fast wasserdichte Haut an der Beckensohle bilden. Die Verringerung der Produktion von organischen Stoffen kann schwer gelöst werden, in erster Reihe die Verringerung der Zahl der produzierenden Organismen. Von unseren bisherigen Versuchen hat sich die gestaffelte Überflutung als die erfolgreichste erwiesen. Ein wirksamer Eingriff kann wahrscheinlich mit der kombinierten Anwendung mehrerer Methoden erreicht werden. Könyvismertetés Ausgewählte Methoden der Wasseruntersuchung. Bd. I. Chemische, physikalisch-chemische, physikalische und elektrochemische Methoden. Lfg. 2. — Jena: VEE Gustav Fischer Verlag 1973. il42 oldal, 4 ábra, 5 táblázat. Lose-Blatt-System. — 17,— M. A vízvizsgálati eljárások, módszerek első kötete 1971-ben látott napvilágot s azt a Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. számában ismertettem (p. 80). Felhívtam a figyelmet erre a nélkülözhetetlen segédkönyvre, amelyet a gyakorlatban éppúgy, mint a tudományos laboratóriumokban egyaránt nagy haszonnal forgathatnak; a kezdő hidrobiológusok pedig világosan fogalmazott, jó! szerkesztett és tagolt tankönyvként használhatnak. Felsoroltam az egyes fejezeteket összeállító szakemberek és a tanácsadók neveit, azokat nem ismétlem. Az ott ismertetett szerzők a most megjelent második füzetben kiegészítik az egyes fejezeteket. A sűrűségről 3 oldalon, a polarográfiás meghatározásokról 10 oldalon olvashatunk. Az oldott gázokról írt 27 oldal a klórral, széndioxiddal és az oxigénnel foglalkozik. A most megjelent füzet legnagyobb része a 10 kationt tárgyalja, ismerteti a kolorimetriás, polarográfiás, langfotometriás, gravimetriás meghatározásokat az ólomnál (10 o.), kadmiumnál (2 oldal), krómnál (2 o.), vasnál (3 o.), káliumnál (4 o.), réznél (2 o.), nátriumnál (5 o.), nikkelnél (6 o.), ezüstnél (6 o.) és a cinknél (3 o.). Az anionok közül a karbonátot és a hidrokarbonátot (3 o.) és a hidrogénfluorid sókat (5 o.) tárgyalja. Az extrahálható anyagokkal 11 oldalon, a szerves kötésű szénnel 6 oldalon foglalkozik. A szerves savak (4 o.) és a felületaktív anyagok (tenzidek, NIT) 5 oldalnyi ismertetése zárja a füzetet. Ez a második füzet tartalmában, megfogalmazásában, tagolódásában, a gyakorlat szükségleteinek a felismerésében méltóan csatlakozik az 1971-ben megjelent első füzethez. A vízvizsgálati módszerek mind szélesebb területen nyernek alkalmazást s a vizek mindenirányú vizsgálatát, ellenőrzését ma már az egész társadalom igényli. Ezért ajánlhatom melegen ezt a füzetet az érdekeltek számára. Dr. Hortobágyi Tibor