Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

7. szám - Buzetzky Győző–Dr. Zsuffa István: Természetvédelmi területek vízrendezésének hidrológiai előkészítése

318 Hidrológiai Közlöny 1976. 7. sz. Buzetzky Gy.— dr. Zsuffa I.: Természetvédelmi területek vízfelület nem kívánt időben összezsugorodik vagy ennek ellensúlyozására a Kiskunsági Főcsatornából kell idegen vizet szolgáltatni. Természetesen ebben az esetben a vízminőségi vizsgálatok a rossz mi­nőségű víz bevezetését meggátolhatják. A tározó üzemi rendjének ily módon történő rögzítése után további feladat a vízpótlást szol­gáló műtárgyak hidraulikai méretezéséhez a mér­tékadó vízhozamadatoknak az összeállítása. Az évi 1 millió m 3/s-os vízpótlást általában a nyári időszakban kell biztosítani egy-két hónap alatt. Ezért úgy véljük, hogy egy 200 1/s vízhozamot biz­tosító táblás zsilip a megfelelő vízszintek kialakítá­sát mindenképpen biztosítja. Ezzel a 200 1/s-os vízhozammal 2 hónap alatt lehet az évi vízigényt az egyik tározóból a másikba átengedni. A vízház­tartási vizsgálatokat mutató táblázat szerint az 1969. évben jelentkező vízhiányt, amely 80 mm volt, elsősorban március—április—május hónapokban lehetett volna úgy pótolni, hogy a kelemenszéki vízfelület ezt a vízhiányt meg sem érezte volna. Hasonló számításokat végeztünk a fölös vizek le­vezetésére is. Az 1970-ben jelentkező fölös víz­mennyiségek viszonylag egyenletesen alakultak ki. Ha a fölös vizeket 3 hónap alatt akarjuk elvezetni, akkor 200 1/s-os zsilipek ezt a vízmennyiséget úgy tudják levezetni, hogy még néhány cm-es túl­duzzadást is elkerülhetünk. Az elemi (igen kis valószínűségű) elöntések kialakulásával is számol­tunk, rendkívüli csapadékok, hóolvadás idejére. Ezért a tározó körtöltésének a legdélibb pontján, a lecsapoló csatornához közel, olyan árapasztót lé­tesítettünk, amely 20 cm-es átbukás esetén 0,5 m 3/s víz levezetését biztosítani tudja. Tekintettel arra, hogy a tározóba a környező területek belvizét egy 600 1/s-os szivattyútelep emeli át, ez a víz­lebocsátó a legnagyobb elemi erejű záporok esetén éppúgy, mint egy esetleges szélviharnál keletkező vízlengésnél a katasztrófát vagy gátszakadást meg tudja előzni. Megjegyezzük még, hogv a Fehérszék, Kelemenszék legmélyebb pontjain fenékleürítő zsilipre elsősorban vízminőségi okokból lehet szük­ség akkor, amikor valamilyen emberi vagy termé­szetes hatásra a Kelemenszék vízminősége leromlik és teljes vízcserét kell biztosítani. A Kelemenszék vízszintjének tartásához figyelembe kell venni azt, hogy a tófelületre közvetlen lehulló csapadék a víz­szintet általában a csapadék magasságától függő mértékben emeli. Ezért a nagy nyári záporok esetén a 80—100 mm napi — esetleg több napi — csapa­déknak megfelelő 8—10 cm-es vízszintemelkedé­sekkel lehet számolni. Ahhoz, hogy ezeket a víz­szintemelkedéseket megfelelő gyorsasággal le tud­juk vezetni, szükséges, hogy a zsilipek mintegy 600 (esetleg 800) 1/s vizet is szállíthassanak. 600 1/s esetén napi 2,5 cm/nap, 800 1/fe esetén pedig 3,5 cm/nap vízszintsüllyedést lehet biztosítani (3. ábra). A számítógépi modell adatait felhasz­nálva, megszerkesztettük még a Fehérszék adott vízfogyasztások esetén előálló vízállásaink elosz­lását. Mint mondtuk már az évi állandó 250 ezer m 3-es vízszolgáltatás mellett 1,1 millió m 3 szélső vízfogyasztásra is sor kerülhet. E két értéknek megfelelően a modell adatlapjáról a két vízfogyasz­táshoz tartozó tározó állapotokból szerkesztett 8. ábra. A Fehérszék tó felületeinek valószínűségi eloszlása Puc. 8. BepoHrriHOcmHoe pacnpedeAeHue nAoufadeü noeepxnocmu 03epa <t>exepceK Abb. 8. Wahrscheinlichkeitverteilung der Seeflächen Fehér­szék tározó állapotok valószínűségéből szerkesztettük meg a 8. ábrán látható két görbét. A görbe függő­leges tengelyén a tófelületek vízállásai, a vízszintes tengelyen ezek előfordulási valószínűségi találha­tók. A két görbe két határesetet jelent, hiszen 250 ezer m 3 átlagos vízfogyasztásnál több vizet kell általában biztosítani, de minden bizonnyal a másik, 1,1 millió m 3-es szélső értékre mindössze 20%-os valószínűséggel van szükség. Tehát a fehérszéki tófelületek alakulását a két határgörbe között húzott valószínűségi eloszlásfüggvény mu­tatja. A fenti görbe birtokában a koordináta rend­szer két függőleges tengelyén leolvashatók a víz­szintek, vízmélységek és a tófelületek is, ame­lyekkel a vízi madarak életterének jellemzői is megállapíthatók. Megjegyezzük, hogy a modell a tófelület párolgási veszteségeit, azaz a fehérszéki tározó veszteségeit figyelembe veszi. Végeredményben a kialakítandó tórendszer biz­tosíthatja a besűrűsödő madárvilág életkörül­ményeinek javulását. A rendszer egyes egységeinek mind a madárvilág, mind a vízpótlás igényeinek megfelelő üzemeltetése és a hidrológiai vízgazdál­kodási méretezés alapján javasolt újabb művek, földmunkák, illetve műtárgyak tervezése meg­kezdődött. IRODALOM [1] Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai (fejezet ,,A vízgazdálkodás fejlődése" c. kiadvány­ból Szerkesztő: Nagy László, VIZDOK, 1974. Buda­pest). [2] Peterson—Mountfort—Hollom : Európa madarai, Gondolat, Budapest 1969. [3] Sajó Eleméi— Trümmer Árpád : A magyar szikesek, Budapest, 1934.

Next

/
Thumbnails
Contents