Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

7. szám - Buzetzky Győző–Dr. Zsuffa István: Természetvédelmi területek vízrendezésének hidrológiai előkészítése

316 Hidrológiai Közlöny 1976. 7. sz. Buzetzky Gy.—dr. Zsuffa I.: Természetvédelmi területek -J FehérsisK vízgyűjtőterülete __ fíemenszéls^L Fehérszék l I }Javasolt tófelület -Feh ér szék - Fehérszék vlzfölöslege 1,1 • 10

6m

3/év 0 _ 100 200 300 WO 500 _ 600 A C csapadék, P vízfelület párolgás, 1 hozzá folyás évi átlagos értékei [mm/év] Ij. ábra. Az egyensúlyi lójelületek kijelölése grafikus úton Puc. 5. Ha3uaHenue paenoeecuux riMUfadeü 03ep apatfwiecKUM nymeM Abb. 5. Graphische Bezeichnung der Gleichgewichts-Seeflächen E három egyenessel könnyen kijelölhető az egyensúlyi állapot, illetve az a tófelület, amelyhez a hozzáfolyás átlagos értéke éppen megegyezik az átlagos csapadék és az átlagos párolgás különbségével. Ez az az átlagos tófelület, amely körül ingadoznak az időjárás alakulásától függően a mindenkori tényleges tófelületek, ha sem elvezetés sem hozzávezetés nincs. Mindkét főegységre, Kelemenszékrc éppúgy, mint a Fehérszékre, ezeket a függvényeket mutató egyeneseket megrajzoltuk [5]. Kiindulásként a szabad vízfelület 'párolgására a Szesztay-féle térképről 820 mm/év értékeket, a csapadéktérképről 540 mm/év értékeket vettünk, a hozzáfolyást pedig saját vizsgálataink alapján 150 mm/évben határoztuk meg. A számításoknál Kelemenszék esetében 10 km

2 vízgyűjtő területtel, Fehérszék esetében 12 km

2 területtel számoltunk. Az eredményeket az 5. ábra mutatja. Megjegyezzük, hogy szikes területen a felszíni lefolyás a környező homokdombokénak többszöröse; a szikesen a beszivárgás mind számításaink, mind a tapasztalat szerint igen kicsi. Az ábra szerint Kelemenszék esetében az egyensúly 3,4 km

2 körüli tófelíileteknél alakulhat ki, de a domborzati viszonyok lehetővé teszik az ennél nagyobb, mintegy 4 km

2-es 99,20 m Balti szint feletti tófelületeknek a kialakítását. Ehhez azonban átlagosan 250 ezer m

3/év hozzávezetésre van szükség, hogy az átlagos hozzáfolyás és párolgás különbségét kiegyenlítsük. Ezt az értéket tehát mindenképpen más vízgyűjtő területről, például a Fehérszék vízgyűjtő területéről, illetve a Fehérszéken kialakított tározóból kell biztosítani. Az előzőekkel ellentétben ugyanis a nagyobb vízgvűjtőjü Fehérszéknél az egyensúlyi állapot a mintegy 4 km

2 nagyságú tófelületnél alakul ki. Ezzel szemben itt mindössze 1,4 km

2 nagyságú tófelület létesítését irányoztuk elő, amely körtöltéssel védve tározóként alakítható ki. Itt az ábra szerint tehát, mintegy 1 000 000 m

3/év átlagos fölös vízmennyiséghez jutunk hozzá. Ennyivel több a tóba érkező átlagos hozzáfolyás, a tóból átlagosan elpárolgó és arra hulló átlagos csapadék különbségénél. Végeredményben tehát a Kelemenszéken, ahol a legértékesebb sziki madarak számára akarunk optimális, tocsogós vízfelületeket biztosítani, a természetes egyensúlyinál valamivel nagyobb tófelületet alakítunk ki oly módon, hogy az egyensúlyt a Fehérszék vízgyűjtőjéről biztosítjuk. Ugyanakkor a Fehérszéknek vízi madarak részére fenntartott tározóját kis felülettel építjük úgy, hogy itt jelentős vízmennyiség többlet adódjék, amelyet nyilván el kell vezetni lecsapoló csatornán, illetve át lehet vezetni a Kelemenszék vízhiányának pótlására. Megjegyezzük, hogy a szikes tavak jellegéhez az időszakos kiszáradás hozzátartozik, a víz minősége is, sőt a növényzet ennek megfelelően alakult. Az időszakos kiszáradást, a biológus irányításával mesterségesen biztosítjuk. A jövőben ezeket a vízjárási jellegzetességeket a kisegítő tározóval úgy tudjuk kormányozni, hogy a feldúsult madárvilág kárát ne vallja, azaz lényegében a természetes viszonyokat mesterségesen szabályozva állítjuk elő. Ezzel szemben a Fehérszék vízi élővilágát a nagyobb arányú vízjárás változások nem zavarják, sőt ennek vízmennyiségét éppen az értéktelenebb vízfoltok feláldozásával meg is növeltük. A vizsgálatokat azonban nem korlátozhatjuk az átlagos állapotra. Számításaink szerint 1972-ben mintegy 800 000 m

3/év vízhiány, 1970-ben pedig ugyanekkora víztöbblet volt. Ahhoz, hogy az optimális viszonyokat ilyen időszakban is biztosíthassuk, a tározót fokozottabban kell kihasználnunk, amelyhez a következőkben mutatjuk be számítási eljárásunkat. 2.2.4. Tározó és vízpótlórendszer méretezése az időjárás ingadozásainak kiegyenlítésére. A Fehérszéken kialakítandó, a vízi madarak részére életlehetőséget biztosító tározónak elsődleges feladata az értékes sziki madarak részére a Kelemenszék vízfelülete mindenkori optimális értékének a fenntartása megfelelő vízpótlással. Ennek a tározónak a méretezéséhez mindössze ötéves adatsor állt rendelkezésünkre, de ez az adatsor egy olyan száraz és nedves évcsoport határán alakult ki, amelyről feltételezhetjük, hogy a statisztikai számításokhoz, legalább becslés jelleggel, elég jó támpontot nyújt. A méretezést a sorbanállás elméletén alapuló modell segítségével hajtottuk végre úgy, hogy a modellt ilyen becslésre kissé átalakítottuk. Az öt év adatainak a felhasználásával és természetföldrajzi analógiákkal való összevetés alapján előállítottuk az évi hozzáfolyások valószínűségi eloszlását mutató görbét (6. ábra), [7]. Erről az ábráról olvastuk le a modell számítógépi adatlapját kitöltő húsz adatot, azaz a sokévi középvízhozam egytizede alapján diszkretizált valószínűségi változó valószínűségi értékeit. A modell igen részletesen kidolgozott matematikai módszerekkel szolgáltatja a tározási jelleggörbe adatait. Ennek birtokában megszerkeszthető