Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

7. szám - Dr. Bogárdi István–Koris Kálmán–Vajnai Imre: A Velencei-tó vízgazdálkodási problémái

Dr. Bogárdi I.—Kőris K.—Vajnai I.: A Velencei-tó Hidrológiai Közlöny 1976. 7. sz. 307 kísérelni tényleges vagy relatív kárértékekkel kifejezni. A közgazdasági elemzés módszerét tekintve, az első lépés a tó szempontjából ideális vízszint vagy vízszinttartomány megállapítása, majd az ideálistól eltérő magas vagy alacsony vízállások esetén a különböző jellegű károk elemzése, s végül a kárfajták számszerű felmérése alapján a magas és alacsony vízállásból származó kárfüggvények meghatározása, az év különböző időszakaira. Az ideális vízszinttartomány az eddigi tapasztalatok összegyűjtésével és elemzésével alakult ki, s azt a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság mint I. fokú Vízügyi Hatóság 20043/1971. számú, 1971. március 16-án kiadott határozata rögzíti. Eszerint a Velencei tó vízszintszabályozása ügyében az ideális vízszinteket az agárdi vízmérce ,,()" pontjára (103,29 méter A. f.) vonatkoztatva az alábbi 4. táblázat szerint rögzíti: 4. táblázat A Velencei (ó ideális vízszinttartománya (az 1971. évi határozatnak megfelelően) Table 4. Ideal levels of Lake Velence Hónap Alsó határ* [cm] Felső határ* [cm] Január 1-ón 130 150 Február 1-én 130 150 Március 1-ón 150 160 Április 1 -én 155 165 Május 1-én 160 170 Június 1-ón 160 165 Július 1-én 155 165 Augusztus 1 -én 155 165 Szeptember 1-én 150 160 Október 1 -én 150 160 November 1 -ón 145 155 December 1-ón 135 150 • Agárdi vízállás A megadott határértékek közül az üzemeltetőnek az optimális érték tartására kell törekednie. Ebben a tartományban a tó teljes mértékben kielégíti az üdülés, fürdőzés igényeit és károk nem lépnek fel. Ilyen vízállások esetében ugyanis mindössze 0,5 ha-ra tehető a beépített terület és mintegy 20 ha-ra a mezőgazdaságilag megművelt terület (elsősorban rét-legelő), mely kismértékben károsodhat. Egyébként a tó biológiai élete, a feliszapolódás, a szennyvizek tisztítása és az eutrófizációval összefüggő tényezők szempontjából is kedvező ez a vízállás. Azt azonban tisztán kell látnunk, hogy ezt az ideális vízállást vagy vízállástartományt semmiképpen , semmiféle mesterséges szabályozással nem lehet pontosan betartani. Az év minden időszakában és a természeti viszonyoktól függően a lehető legjobb szabályozási politika alkalmazása esetén is többé-kevésbé eltér a tó vízállása ettől az ideális értéktől. így a Velencei tó esetében is a lehető legnagyobb mértékű kedvező emberi beavatkozás, 5. táblázat A károk jellege a Velencei ló körzetében Table 5. The kinds of losses around Lake Velence Vízállás Károk jellege Vízállás közvetlen közvetett Magas elöntések és belvizek miatt épület, létesítmény és mezőgazdasági károk: egész évben rosszabb üdülési viszonyok: iidiilcsi idényben Alacsony a tó biológiai éleiének, a vízminőség-romlásnak, a hajózásnak kára eqés? évben rosszabb üdülési viszonyok, kevesebb látogató üdülési idényben tehát a két tározó (Zámolyi, Pátkai) tervszerű üzemeltetése esetén sem tudjuk teljes mértékben kiküszöbölni a természetből származó bizonytalanságokat, mégpedig az ideálistól eltérő magas vagy alacsony vízállások fellépését. Célunk csupán annyi, de ez is igen nagy jelentőségű, hogy a lehető legkisebbre szorítsuk, hosszú időszakra, ettől az ideális vízállástól való eltérések miatt fellépő károk várható értékét. A következő lépés az ideálistól eltérő vízállások esetén fellépő károk meghatározása [4]. Az alacsony, illetve magas vízállásból eredő közvetett és közvetlen károkat a jobb áttekinthetőség végett az 5. táblázatban foglaltuk össze. Látható, hogy az alacsony, illetve magas vízállás egyaránt okoz közvetett és közvetlen károkat a Velencei tóban és környezetében. A kárfajták egyenkénti részletes taglalását mellőzve csupán azt emeljük ki, hogy az alacsony vízállás hatása különösen kedvezőtlen az üdülési idényben a Velencei tónál. Ilyenkor ugrásszerűen romlanak a fürdési lehetőségek, ennek közvetett hatása anyagilag jelentős: kisebb az üdülőforgalom, idegenforgalmi bevételek. A kárfüggvények megállapításának általános módszere az, hogy az ideálistól eltérő különböző magas, illetve alacsony vízállások esetére összegezzük a közvetlen, illetve közvetett károk gazdasági értékét és figyelembe vesszük a pénzben ki nem fejezhető társadalmi károsodás hatását. Leggyakrabban azt az eljárást szokták követni, hogy az év minden egyes hónapjában a kárfüggvény jellegét — tehát azt, hogy négyzetes vagy köbös — ugyanannak fogadják el, de a károk mértéke a különböző hónapokban más és más. Ezt az ún. súlyozási tényezővel lehet figyelembe venni, amely azt mutatja, hogy az év különböző hónapjaiban, a legnagyobb kártényezőjű hónapban eggyel jellemzett súlyozási tényezőhöz képest, a károk hányadrésze lép fel. A fentiekből következik, hogy ezeket a súlyokat az alacsony és magas vízállásoknál kialakuló károkra egyaránt meg kell állapítani. Az elemzések szerint a Velencei tóra ezeket a súlyokat az alábbi értékekkel lehet jellemezni (6. táblázat). Természetes, hogy a fenti súlyok tükrözik az 5. táblázatban rögzített károk viszonylagos nagyságát az év egyes hónapjaiban, így világos, hogy viszonylag a legnagyobb károk az üdülési idényben lépnek fel, ahol az alacsony és magas vízállásból származó károk egyaránt okoznak közvetett és közvetlen károkat. A vizsgálatban a magas és alacsony víz-