Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
6. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
272 Hidrológiai Közlöny 1976. 6. sz. Stundl, K.: A Mura és a Dráva vízminősége 1974 őszén üzembe lépő nagy gráci szennyvíztisztítótelep mechanikai teljesítménye 230 000 leé számára. A Mura vízgyűjtőterületén levő három fémfeldolgozó üzemben semlegesítő berendezés épül az edzőüzem szennyvizei számára. Egy papírgyárban egy mechanikai-kémiai maradékvíz-tisztítótelepet és egy további papírgyárban víztisztítóberendezést építettek a rostot tartalmazó szennyvizek számára, továbbá egy kohóműben tisztítóberendezés épült. A Steiermark! Tartományi Kormányzat Hivatala korábbi vizsgálatainak és javaslatainak kiegészítéseképpen alapvető vizsgálatokat végeztek a Mura vízminőségének megjavítása érdekében, amelyeket 3 főiskolai tanár által adott (biológiai és vízkémiai, vízhigiéniai és vízgazdálkodási szempontokat tartalmazó) szakvéleményben rögzítettek, amely a Szövetségi Mezőgazdasági és Erdőgazdasági Minisztérium számára alapul szolgál a további tervezéshez. Ezen szakvélemény alapján a Szövetségi Mezőgazdasági és Erdőgazdasági Minisztérium rendeletet adott ki a Mura vízminőségének javítására. Ebben a rendeletben megállapítják, hogy meg kell tenni a szükséges intézkedéseket arra vonatkozólag, hogy 1978 szeptember 30-ig a Mura minden szakaszán, amely ma a 111. ill. a III— IV. vagy IV. vízminőségi osztályba tartozik, a vízminőség II— III. osztályának megfelelően javuljon fel. Ezeknek az intézkedéseknek a költségeit annakidején 2,5 milliárd Schillingre becsülték, amelyből 1,4 milliárd Schilling kommunális, 1,1 milliárd IKidig ipari berendezésekre jutott. IgV 1978 végéig számolni lehet a Mura vízminőségének lényeges javulásával. ( Folytatás a 267. oldalról) — véglegesen ki kell építeni Segesvár, Medgyes, Dicsőszentmárton és Kiskapus városok árvédelmi rendszerét, annak érdekében, hogy végérvényesen biztosítva legyen árvédelmi biztonságuk; — a Marps mentén, Gyulafehérvár és Déva városoknál meg kell építeni a töltéseket és az előirányzott mederrendezési és partbiztosítási munkálatokat. A program előrehozott megvalósításai között még 1975-ben el kellett készülnie Gyulafehérvár, Déva, Medgyes ós Segesvár árvédelmi rendszerének. Az 1975-ös árvizek alkalmával megépített védőművek kiegészítését ós megerősítését azonnal meg kellett kezdeni, a helyreállításokkal egyidejűleg. 1976-ban meg kell kezdeni a nagyméretű tározók építését többek között a Maros vízgyűjtőjében is. A sajtóban megjelent híradás szerint november hónap végén elkészült Déva város árvédelmi töltése, az alábbi jellemzőkkel: hossza 10 km, magassága 8 m (az eddigi LNV, amely részben elöntötte a várost 1970-ben ós 1975-ben is, 7 m alatt volt), korona szélessége 4 m, több mint 1 millió köbméter föld beépítésére került sor. Ugyanakkor megerősítették, ill. kialakították Marosillye, Sztrettye, Aurel Vlaieu és Gelmár községek védtöltóseit is, több mint 20 km hosszúságban, 350 000 köbméter föld beépítésével. A Tisza vízrendszert érinti az is, hogy decemberben befejezték a Szamos töltéserősítését is Szatmár térségében. 70 km hosszú töltést építettek, ill. erősítettek meg, 1 millió 300 ezer köbméter föld beépítésével, 80 000 ha-t áruíentesítettek. Partbiztosítást 4,5 km-en végeztek el, az új töltések jelentős része (20 km) új nyomvonalon halad, egyidejűleg leszűkíti az átfolyási szelvényt. A fejlesztési nemzeti program részletes előírásainak ismerete nélkül is megtehetünk egyes előzetes észrevételeket, az alsóbb területekre gyakorolt várható hatások szempontjából. Mint az első megvalósításokból is kitűnik, legnagyobb ütemben a töltések építése kezdődöt t meg. A különböző öblözetek megvédése, városi körtöltések megépítése azzal a hatással jár, hogy megnöveli a lefolyás gyorsaságát, megakadályozza a kiterüléseket. Ennek nyomán a Maros alsó szakaszán az árhullámok gyorsabb levonulásával ós magasságuk növekedésével kell számolni. Az árapasztó tározók megvalósítása kedvező hatást igér. Gyakorlati lépések azonban ebben az irányban még nem történtek. A tározásra alkalmas területek a Maros vízgyűjtőjében ugyanis igen sűrűn lakottak, iparosodtak, népgazdasági jelentőségük nagy, így jelentős árapasztást kifejtő tározó megépítése kevéssé látszik valószínűnek. Véleményünk szerint a tározók jelentős része energetikai célokat, valamint vízgazdálkodási célokat fog szolgálni. A felsorolt, konkrétan meghatározott tározók olyan kisvízfolyásokon vannak, amelyek hatása a Maros szempontjából külön-külön jelentéktelen. A hajózási feltótelek javítása egyértelműen kedvező tevékenységnek tekinthető. Boga T. László Konferencia a karsztok, barlangok és karsztvizek védelméről Másfél évszázada annak, hogy Vass Imre, az első tudományos barlangkutató az aggteleki Baradla barlang hosszát felfedezésével 6 km-re növelte. Az évforduló alkalmából a Magyar Karszt- ós Barlangkutató Társulat (MKBT) 1975. augusztus 26-29. között „Baradla 150" néven nemzetközi konferenciát rendezett. A konferencián — az évfordulóval kapcsolatos megemlékezés mellett — szakmai ülésszak is szerepelt, melynek témaköre a karsztok és barlangok védelme volt. A téma világszerte annyira időszerű, hogy az UNESCO keretében működő Nemzetközi Barlangtani Unió (UIS) az 1975-ös évet a barlangvédelem évének nyilvánította. A konferenciát dr. Tjáng Sándor egyetemi tanár, az MKBT elnöke nyitotta meg, majd dr. Dénes György, az MKBT társelnöke a magyar karszt- és barlangkutatás elmúlt 30 évi eredményeiről számolt be. A konferencia szakelőadásait dr. Tőkés Ottó, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese nyitotta meg. Bevezető előadásában kitért a természetvédelmi törvényre, amely — világviszonylatban egyedülállóan — védelmet biztosít az ország valamennyi barlangjának, majd ismertette a Hivatal keretében létrehozott Barlangtani Intézet jelentőségét, szerepét ós feladatát a barlangok védelmével és kutatásával kapcsolatban. A továbbiakban vázolta a jövő terveit, végül a társadalmi szervekkel — köztük elsősorban a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattal — való szoros együttműködés formáit ós jelentőségét méltatta. Az ezt követő előadások kót szekcióban kerültek sorra. Az első szekcióban a karsztok, barlangok és karsztvizek védelmének szempontkaival és módszereivel kapcsolatos előadások hangzottak el. Két előadás foglalkozott a karsztvizekkel. Bónaki László (Pécs) ,,A pécsi Mecsek karsztjának és karsztvizének védelme a víznyomjelzési vizsgálatok ismeretében" c. előadásában annak a széleskörű morfológiai, hidrográfiai és szpeleológiai vizsgálatsorozatnak az eredményeit ismertette, melyek alapján a mecseki források védendő ( Folytatás a 283. oldalon)
