Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

5. szám - Dr. Herodek Sándor–Dr. Tamás Gizella: A fitoplankton tömege, termelése és a Balaton eutrofizálódása

226 Hidrológiai Közlöny 1976. 5. sz. Dr. Herodek S.—Dr. Tamás C.: A fitoplankton tömege [31]. Tekintve, hogy a tó felületének csak kis részét borítja hinár, a hinár által termelt szervesanyag nem éri el az algák termelésének 1%-át. A befolyó vizek összes szervesanyag hozamára vonatkozó becslést nem ismerünk, tájékozódó jellegű mérések alapján viszont az egy nap alatt befolyó összes víz kémiai oxigénigényét 30 tonnának veszik [32], Ez mindössze 5 százaléka annak az oxigén mennyiségnek, amelyet méréseinkből átszámítva a fitoplankton naponta átlagosan termel. Ez mutatja, hogv a szervesanyag fő forrása a fitoplankton fotoszintézise, és mennyire fontos a befolyó vizeket a szervesanyagon túl azoktól a szervetlen tápsóktól is megtisztítani, amelyek meghatározzák az algák szervesanyag termelésének intenzitását. A Balaton medencéinek trofitása jelentősen különbözik. A keleti medencében a rohamos eutrofizálódás az öblökben az alámerült száras növények, különösen a korábban ritka kolokán (Stratiotes alloides) és a kanadai átokhinár (Elodea canadensis) rohamos elszaporodásában jelentkezik [33]. A mostanival azonos módon korábban 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben vizsgáltuk a fitoplankton biomasszáját. 1972-ben négyszer magasabb volt az algák tömege, mint hét évvel korábban (5.ábra). TIHANY 6 j; 0 -H í — 1 / 1 / 1 mivnnxx vviwmixxxi ivvvi.vii.vm

IXX.XI ivvviviimix.XMXii.ui.nl. ím 1966 1S67 vivn.vin.ixx v vi. vii m.ix x.xi IV.VVMVIIUX.XJI 1965 1966 1967 vi a viit ix x xi XII i a. ni iv v 1973 1974 RODHE WIMBFRO g C/m

2jé £ oligo hipertróf oligome?o- eu- hipertróf 1 1 1 > i 10

3 10 10

2 (i. ábra. A Bulidon helye a tavak trofitási skáláján .5. ábra. A fitoplankton tömegének emelkedése az utóbbi évtizedben. A fitoplankton összetételében feltűnő változás itt nem mutatkozott az évek során. A fitoplankton termelését 1961-ben Tihany előtt összesen 8 napon mérték májustól szeptemberig, mindig 1 m mélységben [16]. Összehasonlíthatóság kedvéért a mostani méréssorozatból is a május—szeptemberi, 1 in mélységben mért értékeket kiválasztva azt kapjuk, hogv a termelés átlaga 1961-ben 6,4, 1972-ben 9,9' pg C-liter-».óra"

1 volt. Ennek a különbségnek egy része adódhat abból is, hogy az 1961-ben használt Geiger—

Müller csöves módszer a termelés alábecsléséhez vezethet. Tihany előtt tehát a fitoplankton termelése az elmúlt évtizedben nem, vagv csak mérsékelten emelkedett. Éves elsődleges termelésük alapján Winberg [34] oligotróf, mezotróf, eutróf és nagyon eutróf, Rodhe [5] oligotróf, természetes eutróf és szennyezett eutróf tavakat különböztetett meg. A nagyon eutróf vagy szennyezett eutróf tavakat hipertrófnak is nevezik. A két szerző eléggé egybevágó beosztásán (6. ábra) a keleti medence termelése az eutróf szakasz elejére esik. azt mondhatjuk tehát, hogy a medence nyiltvize a mezotrófia és eutrófia határán áll, vagy enyhén eutróf, semmi esetre sem nevezhető azonban oligotrófnak. Ismételt vizsgálatokkal ellenőrizni kell néhány évenként, nem indult-e a termelés gyors emelkedésnek. Bízunk benne, ha 15 éven belül a körcsatorna megépül, ez a medence nem jut a hipertrófia állapotába. A Keszthelyi-öbölben korábban a mélyvíz jelentős részét is hinár (Potamogeton perfoliatus) borította. 1973 nyarán a mélyvízben hinarat nem találtunk, csak a partok mentén. Az algák tömege a korábbi évekhez képest itt is emelkedett (5. ábra), és nyáron meghaladta a 12 mg • liter '-t. A fitoplankton összetétele megváltozott, előtérbe kerültek az eutrofizálódást jelző fajok. A nagy algatömeg megváltoztatta a víz optikai tulajdonságait is. Tihanvnál a víz átlátszósága még a felkavart iszap mennyiségétől függ, és ezért igen változékony a fitoplankton termelésének függőleges eloszlása. Keszthelynél a fény behatolásának már az algák szabnak határt, és a felszíni fénynek kevesebb mint 1%-a hatol 2 méternel melyebbre. A felszíni megvilágítás 1%-a, 400 lux körül van a növényeknél a kompenzációs pont, ahol a fotoszintézis a légzéssel egyensúlyban áll. Ez alatt a légzés már meghaladja a fotoszintézist, tehát nettó szervesanyag termelés, növekedés nincs. Az algák árnyékoló hatásával magyarázzuk a hinár eltűnését. A mély vízben a hínárnak egy métert kellene nőnie ahhoz, hogy a növekedéshez elegendő fényhez jusson, amire természetesen képtelen. Az algák önárnyékolása miatt maguknak az algáknak a fotoszintézise is a felső vízrétegre korlátozódik. Ez a hipertróf tavakra jellemző tünet nagyon veszélyes, hiszen a felső vízrétegben termelődött algák nagyrésze az aljzatra hullva bomlik le, tehát ott fogyaszt oxigént, ahol a fotoszintézis hiányában nincs oxigéntermelés. Hosszú szélcsönd alatt ez oxigénvhiányhoz és a velejáró ökológiai katasztrófához vezethet. 1961-ben két alkalommal mérték keszthelyi vízminta elsődleges termelését, ami az első alkalommal 118, a második alkalommal 48 százaléka volt az ugyanakkor mért tihanyi minta termelésének,