Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

20 Hidrológiai Közlöny 1976. 1. sz. Kontur 1.: Hidrológiai rendszervizsgálati modell Myio MOFLEJTB. B

HÄHMO, B STOH oßjiacTH ÖYFLET HaHMeHee TpyflHO ycTpoHTh npaKTimecKyio npoBepi<y MOflejni. PacXOKfleHHJI Me>Kfly MOflejlbK) H fleílCTBHTejIbHOCTblO MOWHO coKpaTHTb B ^ocTaTOMHOH CTeneHH. B nyHKTe 5 c noMoutbio MeTo«a CTOxacTHiecKoro cnCTeMHoro aHaJTH3a aBTop npeflCTaBJijieT CB5i3b MOKfty BePOHTHOCTHOH Moflejibio c pacnpeflejieHHbiMH rtapaMeTpaivui H jiHHeiiHoií RHÄPOIIORH^ECKOH CHCTeMOH. TaKoií npneM npiiMeHHGTCH äjih npoBepKH napajweTpoB MOfleJin. B paßoTe npeacTaBJineTCfl HOBMH no^xo« K coBMecrHOMy H3yieHHio noBepxHOCTHoro H nofl3eMHOro CTOIO. HoBinecTBO unen 3aKJii0MaeTCH B TOM, MTO (])H3imecKHe ocHOBbi rnapoJiorHiecKHX npoueccoß äaHHaa MOfleiib — B OTiiHMHe ÓT npeflyflbimnx — ywrbiBaeT SoJiee uinp0K0, HO B TO >Ke BPEMA BMCCTO rHapaBJiHMecKHx ypaBHeHHÖ onepnpyeT BepoHTHOCTHbiM annapaTOM H npwvieHfleT cjiylafÍHoe 6NY>KflaHHe AJIH yieTa BOSMOJKHHX TpaeKTopHH BOflHblX HaCTHU. Hydrologie systems analysis model for generating runoff time series By I. Kontur By assuming an exponential distribution of runoff times from the catchment, a flood wave following the gamma function is obtained. For the practical determination thereof two isochronous maps of the catchment must be prepared by assuming normal velocity for one and the "probably" highest velocity for the other. Since a probabilistic model has been formulated, the method is much less sensitive to errors in assuming the velocity than the one based on the conventional catchment characteristics. As a by-product the shape of the distribution function of velocities (Eq. 7) is also obtained (Fig. 2). Adopting a constant ratio for the shortest and normal runoff times the construction can further be simplified (Fig. 3). In Section 3 a model considering evaporation and infiltration as well has been described. Both surface- and underground runoff have been regarded stochastic processes and consequently the seepage velocity, too, is a random variable. Evaporation, infiltration and further flow of precipitation is described by a random walk model (18), (Fig. 4 ). Using the model ready allowance can be made for the reduction in unit flood yield experienced as the catchment area is increased. The normal- and highest seepage velocities are the parameters of the underground system. No spatial variability has been assumed. The hydrograph of the underground runoff, too, assumes the shape of a gamma distribution (Fig. 5). The runoff hydrograph of a non uniform slope section has been determined in Section 4 by applying the model described. The most relevant experimental verification is expected in this field. The differences between the model and the prototype can here be reduced considerably. The relationship between the stochastic, split parameter model and the linear hydrologic system has been described ~in Section 5, adopting the procedures of stochastic systems analysis. This approach serves as a check on the model parameters. A new approach is thus opened for the combined study of surface- and underground runoff. The conceptual novelty of the model lies in the fact that the physical foundations of the hydrological processes are taken more thoroughly into consideration than the earlier models, but instead of the hydraulic equations, a random-walk, stochastic formulation has been adopted, by considering the potential paths of the water particles. Könyvismertetés Dr. Zákonyi Ferenc: Hévíz múltja és fejlődése 1820-ig. (Hévíz, 1974. 77 oldal, 25 képes melléklet.) A kiadvány a ,,Hévízi füzetek" 3. számaként jelent meg. A bevezetésből megtudjuk, hogy a világ második és Európa legnagyobb melegvizű tavának partján kialakult gyógyfürdőtelep 1975-ben, megalapításának 180. évfordulóját ünnepli. Az első füzet Csekey István és Degré Alajos tollából Hévíz első ismertetőjének, Babócsay József orvos doktornak életrajzát mutatta be, a második pedig Csekey István: Hévíz bibliográfiája. A felelős kiadó, Krikkó József hévízi tanácselnök további füzetek megjelentetését tervezi. A tanulmány nyolc fejezetben tárgyalja Hévíz történetét a hévízi tó keletkezésétől a gyógyfürdőtelep kialakulásáig, a szerzőnek az Országos Levéltárban és a Festetics Levéltárban végzett fáradságos kutatásai nyomán. A tó víztükre 109,39 m Adria feletti magasságban csillog és a tófelszín területe az 1959-ben végzett mérések szerint 44 479 m

3, azaz 4,44 hektár. A tó területének legnagyobb része 1—2 m mély, a forrástölcsér a tó legmélyebb része, melyet az 1953. évi búváros vizsgálatkor 35,6 m mélynek mértek. A Hévíz-tó két hegyszerkezeti törésvonal keresztezésénél keletkezett, gyógyvize karsztvízzel keveredett rétegvíz. A tómeder a holocén — jelenkori — tőzegbe ágyazódott. A tó termális gyógyvize a geológiai múltban nem a jelenlegi szinten, hanem magasabban tört fel. Ezt a hévforrásnyomokból lehetett megállapítani. A Hévíz-tó gyógyvize a Balaton keletkezésével egyidőben fakadt a mai helyén, területét az átmeneti kőkorig (mezolitikumig) a Balaton mainál magasabb szintű vize borította. Hévíz és környéke a magyarok bejövetele előtt is lakott terület volt. A hévízi völgyet keletről határoló Dobogó domb évezredek óta különböző (vaskor népei, kelták, rómaiak, hunok, keleti gótok stb.) népek lakótelepe volt. A kutatások során számos római korból származó emléket tártak fel. A honfoglalás után a Hévíz környéki falvak lakói halászattal, vadászattal, állattartással és kis mértékben földműveléssel foglalkoztak. A bőrrel való foglalkozásnak, a csetző vargaságnak egyik művelete, a bőráztatás a hévízi tóban is történt. Ezt tanúsítják a ránk maradt bőrkifeszítő vasnehezékek (vasbuckák). Az 1328. évi oklevélben szerepel először Hévíz (heuvyz) neve, mely folyó, meleg forrásvizet jelentett a régi magyar szóhasználatban. A török megszállás idején Hévíz környékének népe a végvári vonal közelében lakó falvak életét élte. Török támadáskor a mocsarakban és sűrű erdőkben kerestek menedéket, de igazi védelmet csak a végvárak nyújtottak. Sehol sem maradt fenn annak emléke, hogy a török idők alatt Hévíz tavát fürdőzésre vagy gyógyításra rendszeresen használták volna. A XVI—XVII. századbeli Hévíz-környéki vízrendezési munkálatok a tó és a Balaton közötti vízfolyásokat érintették és a malmok miatt történtek. Nem volt céljuk — a szerző kutatásai alapján — a hévízi gyógyvíz környezetének javítása, az esetleges fürdőélet fellendítése. Clements angol utazó keszthelyi látogatása idején (1715) a keszthelyi Bozót — melyben Hévíz tava rejtőzött — még hatalmas mocsár volt, s valószínűleg ezért nem történik róla említés az útleírásban. Bél Mátyás (1684 —1749) Veszprém, Somogy és Zala megyékről szóló kézirata megemlékezik a hévízi tóról, de nevének említése nélkül. Megemlít egy tóparti fürdőházat, mely öszszeomlott és emiatt már nem használják a fürdőt. A hévízi tó vízének első tudományos kémiai és fizikai vizsgálatát 1769. június 24-én Szláby Ferenc Zala megyei orvos végezte. A tóvíz hőmérséklete a „felbuggyanó ( Folytatás a 26. oldalon)