Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

4. szám - Dr. Magyar Gábor: A növénytermelési rendszerek és a vízgazdálkodás kapcsolata

Dr. Magyar C.: A növénytermelési rendszerek Hidrológiai Közlöny 1976. 4. sz. 179 ten és összehangoltan kerül kielégítésre. A termelési folyamatban a technológiai elemek láncszerűen kapcsolódnak egymásba. Az egyik láncszem feltételezi az előtte és utána következőt, ezért ha valamelyik elemet nem a szükségletnek megfelelően elégítünk ki, akkor egy láncszemet kikapcsolunk és a lánc megszakad. A termés elmarad, a jövedelem és az eszközkihasználás csökken. Az iparszerű növénytermelési rendszerek kialakulását elősegítette az ipari eredetű anyagok mind nagyobb arányú részvétele mellett a mezőgazdasági dolgozók rohamos csökkenése, a részleges gépesítést felváltó teljes gépesítés, a termelési struktúrában bekövetkezett szakosodás és koncentráció. A korábbi években a gépesítésnek elsősorban az volt a célja, hogy az embert mentesítse a nehéz fizikai munkától. A mezőgazdasági dolgozók nagyarányú csökkenése miatt ma már nem lehet megoldani a feladatokat egy-egy gép beszerzésével. Napjainkban a gépesítés célja a technológia valamennyi munkafolyamatának géppel való elvégzése, az emberi munka helyettesítése. A komplex gépesítés, a nagy adagú műtrágya és a vegyszeres gyomirtás következményeként erőteljes szakosodás és koncentráció ment végbe a növénytermesztés szerkezetében. A korábbi sok növény helyett néhány, a természeti adottságoknak legjobban megfelelő növény termesztésére rendezkednek be gazdaságaink. Az iparszerű növénytermelési rendszerek kialakulását elősegítő tényezőkkel összhangban minden növény iparszerű termelési rendszerének bevezetését az a törekvés jellemzi, hogy — nagy termést és kiegyensúlyozottan jövedelmező termelést valósítsanak meg, tehát nem mindenáron, hanem ökonóinusan nagy termést takarítsanak be, — a termelést kevés munkaerővel és magas színvonalú technikával lehessen folytatni, — a termelés és a termékfeldolgozás vertikális rendszere zavarok nélkül kialakuljon. Munkamegosztás és szellemi kapacitás Az iparszerű növénytermelési rendszerben a termelést előkészítő, tervező és szervező munka elkülönült a termelési folyamat végrehajtásától. Munkamegosztás következett be, élesen elkülönült a technológia kialakítása, a termelési feltételek biztosítása és a termékelőállítás folyamata. A mezőgazdasági üzemek nagy része nem rendelkezik a termelést fejlesztő, szervező és előkészítő szakembergárdával. Nem rendelkeznek azzal az információval sem, mely a technológia kialakításához és állandó továbbfejlesztéséhez szükséges. A termelést előkészítő, szervező és fejlesztő munka elvégzésére jöttek létre a társulások, és hozták létre a rendszerközpontokat. A rendszerközpont feladata, hogy a hazai és külföldi technikai, kémiai, biológiai és szervezési, tudományos és gyakorlati eredményeket felkutassa, összegyűjtse, feldolgozza és rendszerbe foglalja. Koordinálja a tudomány és a gyakorlat tevékenységét, felmérje mindkét részről az igényeket, közvetítse a feladatokat és az eredményeket, összekötő kapocs legyen a tudományos intézmények, vállalatok és a gazdaságok között. A korszerű termesztéstechnika és a vízrendezés, valamint az öntözés Az iparszerű termelési rendszerek megvalósítása korszerű, de igen drága gépekkel lehetséges. A magas beruházási összegen kívül magas termelési költséget jelent a megfelelő mennyiségű műtrágya, növényvédőszer és vetőmag használata. Összességében az iparszerű termelési rendszer bevezetésével jelentősen megemelkedik a hektáronkénti termelési költség, lényegesen megnő a kockázat. A nagy termés és a kiegyensúlyozottan jövedelmező termelés feltétele, hogy az eszközölt ráfordítások realizálását a növény igényét kielégítő vízgazdálkodással biztosítsuk. A szélsőséges időjárásunk és az egyenlőtlen csapadékeloszlás erre nem minden évben nyújt lehetőséget. A vízbőségből és a vízhiányból származó bizonytalanságot a vízrendezéssel, és ahol az adottságok lehetővé teszik az öntözéssel mérsékelni lehet. Ezért meg kell teremteni a káros vizek levezetésének lehetőségét és fel kell használni az öntözés termésnövelő és termelési biztonságot nyújtó hatását. A vízrendezéssel és az öntözéssel, optimális mértékben, a többi termést befolyásoló tényezővel összhangban kell a növényállomány vízellátását kielégítenünk. A hosszan tartó csapadékos időszak, hirtelen lehulló nagy eső, télen pedig a gyors olvadás idézhet elő olyan vízháztartási állapotot, amikor a talajba be nem szivárgott, feleslegként jelentkező víz, vagy a túltelített termőréteg károkat idéz elő. A talaj felszínén jelentkező vizek mennyiségét és a termőréteg túl telítődését egyaránt a terület talaj és domborzati viszonyai befolyásolják. Ebből eredően a vízrendezés mértékét is ezek figyelembevételével kell meghatározni. A jó vízgazdálkodású — jó víznyelő, vízvezető és vizet megtartó — talajokon a növények igényét az üzemi vízrendezés kielégíti. A nagyméretű táblák szélein megépített vízlevezető csatornák biztosítják az esetenkénti káros vizek levezetését. A rossz vízgazdálkodású — a vizet rosszul nyelő és vezető — talajokon, magas talaj vízszintű területeken az üzemi szintű vízrendezés már nem, hanem a táblán belüli vízrendezés, felesleges vízlevezetés feltételeinek a megteremtésével lehet a növényállomány igényét kielégíteni. Bármilyen szinten — üzemen vagy táblán belül — valósítjuk is meg a vízrendezést, a tervezésnél, kivitelezésnél elsődleges szempont legyen, hogy a csatornák, műtárgyak a nagy teljesítményű gépek üzemeltetését ne akadályozzák. Nem a táblák területi nagysága a döntő, hanem a mérete. A viszonylag keskeny, de 600—1000 m hosszú táblákon a nagy teljesítményű gépeket hatékonyan lehet üzemeltetni. Az üzemeltetést nagyon akadályozzák a felszabdalt viszonylag rövid méretű táblák. Az öntözés lehetőségeivel rendelkező területeken az iparszerű termelési folyamatnak ugyanolyan tartozéka az öntözés, mint pl. a műtrágyázás.