Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

4. szám - Dr. Magyar Gábor: A növénytermelési rendszerek és a vízgazdálkodás kapcsolata

180 Hidrológiai Közlöny 1976. 4. sz. Dr. Magyar G.: A növénytermelési rendszerek Ezzel szemben a termelési rendszereket működtető rendszerközpontok közül csak a Nádudvari Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés (KITE) dolgozta ki a kukorica, cukorrépa, burgonya és a szója öntözéses technológiáját. A többi rendszerközpont alig-alig számol az öntözés termésnövelő és termelési biztonságot nyújtó hatásával. Az öntözés széles körű alkalmazását gátolja az az ellentmondás, mely a termesztéstechnika és az öntözéstechnika színvonala között van, valamint az öntözés elterjedését akadályozza a magas beruházási és üzemelési költsége. Az ellentmondást az idézi elő, hogy az iparszerű termelési rendszerben a komplex műszaki fejlesztéssel a termesztéstechnika teljesen gépesített, ugyanakkor az öntözéstechnika úgyszólván hagyományos, kézi munkára alapozott. Az öntözéstechnika jelenlegi színvonala nincs összhangban a teljesen gépesített termesztés technikával. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy a kézi munkaerőigény időszakosan jelentkezik, nemcsak egy gazdasági éven belül, hanem az aszályos és csapadékos évek változása miatt az évek között is. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszámának csökkenése nem teszi lehetővé a kampányszerűen jelentkező igények kielégítését. Az időszakosan jelentkező munkaerőigény mellett rendkívül kedvezőtlen, hogy az öntözésnél nehéz fizikai munkát kell végezni. A ma embere már nem vállalkozik arra, hogy az esőszerű öntözésnél kézzel telepítse az öntözőcsöveket a felázott, süppedős, sáros talajon, vagy a felületi öntözésnél kézikapával egyengesse a víz útját az ugyancsak sáros talajon. Az öntözés elterjedését akadályozza a magas beruházási és üzemelési költsége is. Sajnos a tudományos-technikai forradalom korszakát élő mezőgazdaságunk nagyon pénzigényes. Az iparszerű termelési rendszerben a komplex műszaki fejlesztés a gazdaságok fejlesztésre fordítható pénzeszközeit felemészti. Az ugyancsak nagy összeget igénylő öntöző beruházások elmaradnak. A beruházások megtérülése vonatkozásában is az öntözés kerül hátrányba. Ha összehasonlítjuk a termelési rendszerekben alkalmazott világszínvonalon álló, igen drága kukorica-gépsorok megtérülését egy műszakilag korszerű öntözőberendezés megtérülésével, akkor a gépsorok 4—5, az öntözőberendezés sajnos csak 8—10 év alatt térül meg. Mivel a mezőgazdaság fejlesztése minél korszerűbb, annál több pénzt igényel, ezért gazdaságaink nagyon meggondolják, hogy a nagy kockázat ellenére mibe fektessék fejlesztési pénzeszközeiket. A munkaerő rohamos csökkenése miatt elkerülhetetlen műszaki fejlesztés, a beruházások összege és megtérülése közötti nagy különbség az öntözést szolgáló beruházások háttérbe kerülését eredményezi. Feladatok az öntözésfejlesztés terén Az elmondottak alapján az öntözés alkalmazásáról és az öntözőtelepek, fürtök létesítéséről le kellene mondanunk. Szerencsére azonban nem ilyen kilátástalan az öntözés jövője, de feltétlen elgondolkoztató és cselekvésre késztető. Az iparszerű növénytermelés folyamatában valamennyi termést befolyásoló tényező optimális mértékben és összehangoltan kerül kielégítésre. Szélsőséges időjárásunk és az egyenlőtlen csapadékeloszlás nem minden évben, évszakban biztosítja a növények optimális vízellátását. Az iparszerű termelési rendszerben valamennyi növénynél magasak a termelési költségek. A nádudvari KITE taggazdaságaiban a kukorica termelési költsége 9—10 ezer Ft/ha, a cukorrépa termelési költsége 22—25 ezer Ft/ha, ezért egy aszályos időjárásnál igen nagy a kockázat. Hazánk időjárása alapján a növényállomány vízigényének optimális mértékű kielégítése céljából az öntözésre, mint mesterséges vízpótlásra szükség van. Ökonómiai oldalról a nagy kockázat miatt ugyancsak nem mondhatunk le az öntözésről. Ebből következik, hogy feltétlenül meg kell szüntetni az öntözés elterjedését akadályozó ellentmondásokat és keresni kell, illetve meg kell találni a műszakilag és ökonómiailag egyaránt korszerű önti jzéstech n i kát. A termesztéstechnika és az öntözéstechnika közötti ellentmondások megszüntetésének módja, az öntözővíz szállításának és táblán belüli szétosztásának automatizálása. Emberi munka és főként nehéz fizikai munka nélkül történjen az öntözés. Tehát az öntözés munkafolyamatát, hasonlóan a növénytermesztés munkafolyamataihoz, műszakilag korszerűsíteni kell. Erre vonatkozó törekvések már jó néhány éve megkezdődtek nem is eredménytelenül. Az esőszerű öntözésnél sok olyan berendezéssel találkozunk, melyek műszakilag korszerűek, az öntöző csövek áttelepítése emberi munka kikapcsolásával történik. A gépesített áttelepítésű esőztető öntözőberendezéseknél különböző műszaki megoldásokkal történik a szárnyvezetékek áttelepítése. Vannak vontatott, gördülő, csörlős-tömlős szárnyvezetékek, konzolos és körbejáró öntözőberendezések. Ez a választék lehetővé teszi, hogy a növénykultúrák sortávolságának, magasságának megfelelő öntözőberendezést alkalmazzunk. A felületi öntözésnél is történt előrelépés. A táblán belüli vízelosztást szolgáló ideiglenes csatornákat a kis nyomású öntözőtömlők váltották fel. A tömlők elfogadható áron szerezhetők be, jól alkalmazhatók a csörgedeztető és barázdás öntözésnél. Műszakilag korszerű öntözési mód a mélybarázdás öntözés. Jelenleg a legolcsóbb öntözés, a nagy teljesítményű gépek munkáját nem akadályozza, minimális kézimunkát igényel. Hátránya, hogy nem mindenütt, csak megfelelő talaj és domborzati viszonyok mellett alkalmazható. Az öntözés széles körű elterjedését akadályozó ellentmondás a rövid áttekintés alapján feloldható, az esőszerű és a barázdás öntözésnél egyaránt vannak műszakilag korszerű berendezések. Sajnos azonban a műszaki korszerűség nem párosul mindkét öntözési módnál az ökonómiai korszerűséggel. A nyílt csatornából üzemeltetett mélybarázdás öntözésről mondható el, hogy műszakilag és ökonómiailag egyaránt korszerű, ha az alkalmazáshoz szükséges természeti adottságok, talaj és domborzati viszonyok biztosítottak. A különböző műszaki megöl-