Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

4. szám - Dr. Hortobágyi Tibor: Hidrobiológiai vizsgálatok tapasztalatai a Fővárosi Vízmávek esőztető berendezések optimális szórófej kötésének meghatározása

172 Hidrológiai Közlöny 1976. 4. sz. Dr. Hortobágyi T.: Hidrobiológiái vizsgálatok ják, hanem kénhidrogénes (anaerob) bomlást is okozhatnak. Az algák nagymérvű elszaporodását egyéb környezeti tényezők mellett elsősorban a víz hidrogénkarbonát tartalma okozza. Ennek a kikapcsolása, elbontása feltétlenül hatna az algák faj- és egyedszámára. Segítene az áramlási viszonyok javítása, a pangó területek felszámolása, időnként a szűrőágy legfelső 1—2 cm-es rétegének a legyalulása (Öllős, 1970), a betonrézsűk rendszeres tisztítása, új technológiák kialakítása, hogy megelőzzük a tápanyagdúsulást (eutrofizálódást), megakadályozzuk az asszimilációt. A medencékben kvalitative a zöldalgák (Chlorophyceae) Chlorococcales rendjébe tartozik a legtöbbféle alga. Az 1968 óta folyó vizsgálatok során az idetartozó taxonok száma jóval meghaladja a 300-at. A rendbe tartozó nemzetségek közül különösen a Scenedesmus genus tűnik ki nagy taxonszámával és sok egyedével. A kimutatott zöldalgáknak több mint a fele ebbe a nemzetségbe tartozik. A második helyen a zöldalgák után a kovamoszatok (Bacillariophyceae) állnak, ezeket a kékalgák (Cyanophyta) követik. Előfordulásuk a literenkénti néhány példánytól a csaknem 100%-os megjelenésig rendkívül változatos. A kékalgákhoz tartozó Microcystis fajok vízvirágzást okozhatnak. Több alkalommal a planktongombákhoz tartozó Planctomyces fajok igen jelentős egyedszámban mutatkoznak, ami a szennyeződés szempontjából figyelemre méltó. Az egyes algatörzsek az élővilág alakulásában térben és időben nagyon változatosan vesznek részt. Ezt részben az ökológiailag különböző spektrumú és szokatlanul nagyszámú taxon, részben a Dunával való állandó kapcsolat és a változatos környezeti tényezők magyarázzák. C. Mervin Palmer szerint (1964) az amerikai vízellátásban jelentős és gyakori alganemzetségek száma 136. A vízszolgáltató berendezésekben komoly gondot okozó nemzetségek a kék-, ostoros-, sárgás-, barázdás- és a zöldalgákhoz tartoznak s ezek száma 27. Cyanophyta: Anabaena, Microcystis, Aphanizomenon, Coelosphnerium, Oscillatoria. Euglenophyta: Euglena. Chrvsophyta: Dinobryon, Synura, Uroglenopsis, Vaucheria, Asterionella, Cyclotella, Fragilaria, Melosira, Stephanocliscus, Synedra, Tabellaria. Pyrrophyta: Ceratium, Peridinium. Chlorophyta: Chlamydomonas, Pediastrum, Scenedesmus, Cladophora, Pithophora, Staurastrum, Spirogyra, CJiara. Amerikában mennyiségük alapján ezeken kívül gondos figyelmet érdemelnek még a kovaalgák közül a Navicula, a zöldalgákból a Chlorella és az Ankistrodesmus fajok (Palmer, 1964). A felsorolt 30 nemzetségből a medencékben 20 előfordul. Rossz tápvíz a Duna vize? Tömeges elszaporodást csupán alkalomszerűen figyeltem meg. A Schizomycophvta törzsbe tartozó Planctomyces Békefii Gim. VIII—X. hónapokban mutatkozott 6,5—13%-ban. A kékalgákhoz tartozó Merismopedia punctata Meyen júliusban fordult elő 7,5%-ban, a Merismopedia tenuissima Lemm. VII-ban 80%-ban volt megfigyelhető. A Microsystis marginata (Menegh.) Kütz és a Microcystis Wesenbergii Komárek VIIT-ban vízvirágzásokat okoztak. A kovaalga Stepfianodiscus Hantzschii Grun. különösen III—VI. hónapokban szaporodott el: 60—90%. Tömegesen elszaporodó kovamoszatokhoz tartoznak a Cyclotellák is. A Pyrrophyta Cryptomonas erosa Ehr. X-ben 70%-ban volt jelen. A zöldalgákhoz tartozó Hyaloraphidium contortum Pasch, et Korsch. var. tcnuissimum Korsch. XI-ben és I-ben szaporodott el: 16 —21%. Ankyra Judai (G. M. Smith) Fott VII: 33%. MicractiniumpusillumFres.X: 13%. Scendenesmus fajok V—X: 6—39%. A medencékben aránylag nem sok szervezet s csupán alkalomszerűen szaporodott el nagyobb vagy nagymértékben. A literszám 3 millió (1970. XII.) és 960 millió (1972. VIII.) között ingadozott. Ha nincs tömeges elszaporodás, akkor a literszám a dúsítás legintenzívebb szakaszában 17 és 31 millió között mozog. Milyen szennyezettségi képet tár elénk a részletes minőségi elemzés? A természetes vizek szennyeződése különösen nagy gondot okoz századunkban. Az indikátor vagy jelző szervezetek, a szaprobionták tájékoztatást nyújthatnak egyéb tényezők figyelembe vételével egy-egy víz szennyezettségéről. A külső körülményeken kívül a minősítéskor elemeznünk kell a szaprobiontáknak ítélt szervezetek literszámát, a fitocönózis minőségi és mennyiségi állapotát is az egész vegetáció periódusban. Rendszeresen végzett sorozatgyűjtések beható analízise, a környezeti tényezők szinkron vizsgálata alapján kaphatunk valós képet. A rendelkezésre álló irodalom (Kolkwitz, 1950, Fjerdingstad, 1950, Pavalovszka, 1950, Liebmann, 1962, Sládecek, 1963, Uherkovich, 1961, 1962, 1964, 1971, Hortobágyi, 1957, Breitig, 1970), valamint újabb saját megfigyeléseim alapján megkíséreltem a medencék szaprobionta indikátor szervezeteinek az összeállítását. Ezek száma az 1968—1969. vizsgálataim alapján 158, melynek nagy valószínűséggel megadják a Duna vizének s így a medencék vizének biológiai vízminőségét. A 158 féle szervezetből oligoszaprobionta 3, oligo-beta-mezoszaprobionta 34, beta-mezoszaprobionta 65, beta-alfa-mezoszaprobionta 49, alfa-mezoszaprobionta 6, poli-szaprobionta 1. A Fővárosi Vízművek medencéiben a Duna vize beta-mezoszaprob jellegű, ez a tulajdonság azonban a talajvízdúsító medencében erősebben jut kifejezésre. Itt a víz egyes időszakokban és a medence bizonyos helyein beta-alfamezoszaprob jelleget ölthet. A kimondottan alfamezoszaprob szervezetek száma mindössze 6, közülük is csupán a Planctomyces Békeffi Gim. a jelentős, a többi mennyiségileg elhanyagolható. Az egyetlen poliszaprób kékalga, a Beggiatoa leptomitiformis (Menegh.) Trevisan a két év folyamán csupán két alkalommal és akkor is kevés egyedszámban került elő. A mérsékeltövi folyók algaegyütteseiben általában a zöldalgák (Chlorophyta), a kovamoszatok (Bacillariophyceae) és a kékalgák (Cyanophyta) dominálnak, ezek a jellemzőek. A zöldalgák közül is az egysejtűek és a kisebb telepekben előfordulók a jellegzetesek. A mérsékeltövi folyókkal szemben a trópusi folyókban a járommoszatok (Conjugatophyceae) fajainak nagy változatossága figyelhető meg. Ez az algaosztály képviselve van a mérsékeltövi folyókban, de faj- és egyedszáma mindenkor