Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

4. szám - Dr. Hortobágyi Tibor: Hidrobiológiai vizsgálatok tapasztalatai a Fővárosi Vízmávek esőztető berendezések optimális szórófej kötésének meghatározása

Dr. Hortobágyi 1.: Hidrobiológiái vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1976. 4. sz. 173 jelentéktelen. A mérsékeltövi folyók jellegzetes szervezetei, vagyis a zöld-, kova- és kékalgák a Dunára, a medencékre is különösen jellemzőek. Mivel még nem tartunk ott, hogy valamennyi mérsékeltövi folyó szennyezett vagy annyira túlszennyezett, hogy szinte élettelen, ezért a Dunára, a medencékre karakterisztikus élővilág amellett bizonyít a szaprobiológiai minősítéssel együtt, hogy folyónk általában (de már nem mindenütt!) a jó vizű folyókhoz tartozik. A „tisztának" nevezhető folyókban a zöldalgákból elsősorban az egysejtű és a csoportosult szervezetek uralkodnak (Chlorococcales rend taxonjai). így van ez a Dunában is. A megfigyelt szervezeteknek kereken fele ilyen. A Duna vizében a legtöbb növényi mikroszervezet a szervesanyagbontás, illetve tűrés szempontjából a betamezoszaprob csoportba tartozik. Ahol az ebbe a csoportba tartozó növények a jellegzetesek, ezek szaporodnak el leginkább, az a víz kevéssé szenynyezett. Kedvező az oxigéntartalom, napi ritmusa határozott. Élénk a baktériumtevékenység, megindul a szervesanyagok lebontása ammóniumra, nitrátokra. Igen változatos a növény- és állatvilág. A Duna vize tehát általában jó tápvíz, mégis egyes szakaszainak a vízminősége komoly aggodalomra, féltő vigyázásra és intézkedésre ad okot. A vízben levő részecskék eltávolítása terén Öllős (1970) szerint a biológiai tényező a legfontosabb. A folyók relatív tisztaságának megőrzése tudományos alapon, társadalmi összefogással valósítható meg. Mivel a mikroszervezetek igen alkalmas indikátorok, érthető a folyóvízi biológiai kutatások jelentősége, a helyzet fel mérő tanulmányok fontossága, a víztározók élővilágának a megismerése, hogy biztos alapot kaphassunk a további intézkedésekhez. Csupán így remélhető a tisztítási technológiák javítása, folyóink jelenlegi és távlati vízvédelme. A Duna vize védelemre szorul atekintetben is, hogy élővilága a tudomány számára is nagyjelentőségű, amit igazol a Budapest körzetében 1968—1975 között megfigyelt mintegy 700 féle növényi mikroszervezet. Ezekből csupán Budapest körzetében él kereken 300 féle olyan, amiket a Duna folyásában eddig még sehol sem észleltek. Ügy tűnhet, mintha túl sokat foglalkoztam volna a medencék vizével, élővilágával, de ezen keresztül mutathattam be legszemléletesebben a Duna vizének biológiai jellegzetességeit. Ha ilyen állapotú a nyersvíz, ez kihat a Fővárosi Vízművek technológiai, kémiai, minden víznyerési tevékenységére. A továbbiakban röviden ismertetem az egyéb ivóvíznyerési eljárások biológiai vizsgálatai közben tapasztaltakat. A törpecsápos kutak hidrobiológiái viszonyainak a felderítése abból a célból fontos, hogy a kutak vizét minél sokoldalúbban megismerhessük és a létesítendő újabb kutak várható vízminőségére nézve bizonyos tájékozódást adhassunk. A törpecsápos kutak vizét semmi fény nem éri. A kutakon át a kutak vizébe gyakorlatilag a szervezetek behatolása nem lehetséges. E kútsorok a Duna partvonalával párhuzamosan legfeljebb 120150 m-re vannak. A homokos-kavicsos üledékben 2. tcép. Szigetszentmiklósi csáposkutnk Bild 2. Horizontalbrunnen in Szigetszentmiklós a talajáramlási viszonyok nem egységesek, amit a kutak vizének hőmérsékleti adatai is igazolnak. Sok esetben a Duna vizétől való hőmérsékleti függetlenség Bérezik szerint azt a feltevést támasztja alá, hogy a kutak vize jelentős részben nem a Duna legközelebb eső szakasza felől áramlik a kutakba (1970). V. Kozma Erzsébet vizsgálatai szerint e kutak vize a Duna vizénél általában töményebb, ami elsősorban a lúgosság, az összes keménység értékeiben, valamint a Ca, Mg és a HCÜ

3 ionok menynviségében tapasztalható. A Cl-ion és a pH értékek általában a Dunáéval azonosak (1970. Jelentés). Minden egyes kútvízben az algák közül nagyon kevés kivételtől eltekintve csupán öyanophytonok éltek, táplálkozásukhoz az oldott szervesanyagokat és a számunkra láthatatlan sugárzásokat is felhasználhatják (Hortobágyi et Vigassy, 1966). A kutakból vett vízminták algaegyütteseit összevetve az ugyanakkor gyűjtött Duna-víz fitocönózisával, igen nagyok az eltérések. A talaj erőteljes szűrőhatása nagyon jól érzékelhető. A Duna élővilága igen változatos, míg a kutaké rendkívül szegényes. A törpecsápos kutakban az egész vizsgálati idényben az egyes gyűjtések között szinte nincs lényeges kvalitatív eltérés. A kutakban észlelt kékalgák, még ha részben a Dunából is mosódnak oda, mind mennyiségileg, mind minőségileg lényegesen különböznek a folyó fitocönózisától. A kutakban élő szervezeteket jellegzetes talaj vízlakó, sötétséghez alkalmazkodott algáknak, illetve ökotípusoknak kell tartanunk. Egyedszámuk világos jelzésül szolgálhat az ott uralkodó trofitási viszonyok felől. A megfigyelt kékalgák: Letestuinema Bourrellyi Hortob., Lyngbya limnetica Lemm., Microcystis protoeystis Crow. Aphanocapsa elachista W. et W., Aphanocapsa elachista W. et W. var. planctonica G. M. Smith, Oscillatoria limnetica Lemm., Oscillatoria planctonica YVolosz., Oscillatoria pseudogeminata G. Schmid, Aphanizomenon flos-aquae (L.) Ralfs., Phormidium mucicola H.-P. et Nauman, Synechocystis minuscula Woronichin, Synechocystis salina Wislouch, Spirulina tenerrima Kiitz., Achroonema anguslatum (Koppe) Skuja, Lyngbya endo*