Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
4. szám - Dr. Hortobágyi Tibor: Hidrobiológiai vizsgálatok tapasztalatai a Fővárosi Vízmávek esőztető berendezések optimális szórófej kötésének meghatározása
Dr. Hortobágyi T.: Hidrobiológiái vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1976. 4. sz. 171 is előfordulhatnak. A folyóvizet, mint biotopot a mozgás, az állandó tápanyagutánpótlás jellemzi. Limnológiailag hova sorolhatók a budapesti ülepítő és talajvízdúsító medencék? Nem vehetők azonosaknak a hullámtéri holtágakkal, a kubikgödrökkel, mert azok a folyóvízzel csupán a vízállástól függően jutnak átmenetileg kapcsolatba; egyébként limnológiailag már elkülönült, individualizált állóvizeknek tekinthetők. Magas vízálláskor, ami általában tavasszal következik be, mind a holtágak vagy halovánvok, mind a gödrök szinte valóságos részeivé válnak a folyónak, máskor meg legfeljebb a buzgárok révén kapnak folyóvízi utánpótlást, egyébként teljesen függetlenek a folyóvíztől. Az ülepítő medencék viszont állandó kapcsolatban állnak az élő vízzel, vízutánpótlásuk megszakítatlan s folyóvíznek tekintendők, azonban bennük a vízfolyás tetemesen lassul. A közvetlen kapcsolat a Dunával különösen a befolyás körül erős, amely az ülepítő medencék kifolyásáig fokozatosan gyengül. Ez élővilágukban is megnyilvánul. Planktonjuk potamoplankton, de a táplálóvíz potamoplanktonjának egyik speciális megnyilvánulása. Élőviláguk a folyóvíz nyugodtabb öbleiben kialakuló cönózisokhoz hasonlatos-r A talajvízdúsító medencékbe az ülepítőkből jut a víz. Ezért a dúsító medencék befolyása táján hasonlatos leginkább az ülepítő medencék élővilágához. A befolyástól távolodva a vízmozgás mindinkább lassul, csupán a talajbaszivárgás marad állandó. Itt a vízmozgás tehát horizontálisan fokozatosan gyengül, a vízmozgás fóképpen a vertikális mozgásokra korlátozódik. Ez viszont tetemes, mert a dúsító vize naponként gyakorlatilag egészen elszivárog. A dúsító medencék közvetett kapcsolatban vannak a Dunával. Planktonjukat nem vehetjük állóvízinek, hiszen a medence állandóan Duna-vízutánpótlásban részesül. Élőviláguk mintegy átmenetet alkot a potamoplankton és az állóvízi plankton között, Élőviláguk olyan folyóvízi nyugodt, védett öblökéhez hasonló, ahol az öblök vize egy vízalatti emelkedéssel csupán kis mélységű vízzel csatlakozik a folyóvízhez. Elszivárgás itt is van. Mivel a dúsítók vize az ülepítő medencék közvetítésével folyamatosan folyóvízutánpótlásban részesül, a víz állandóan elszivárog s a talajvizet dúsítja, planktonjukat potamoplanktonnak minősíthetjük, de a potamoplankton egyik szélsőséges esetének kell tartanunk. Biocönózisa a nem állandó (asztatikus) természetes vizekéhez közel áll. Limnológiailag tehát az ülepítő és a talajvízdúsító medencék élővilága a folyóvízhez, a Dunához tartozik. Ezt nem csupán a hazai, a saját vizsgálataim, banem Kttl és Juris Pozsonytól Budapestig végzett megfigyelései is igazolják (1967). Az is tény, hogy a medencék létviszonyai a Duna vizének befolyásától a dúsító medencék végéig mind szélsőségesebbekké válnak. A medencékben sok vonatkozásban olyan környezetváltozás áll elő, mint a folyóvíztározókban, vagy a halastavakban. A tározók nem kerülnek szárazra, a medencék vizét viszont a tisztítási szünetekben leengedik. Ebben a halastavak őszi lehalászása utáni állapotokra emlékeztetnek. A medencékben az élővilág a rézsűk falán és a szűrőágy felületén vészeli át a szárazrakerülést. Ez viszont igen jelentős szelekciós, modifikációs és mutációs tényező. Alkalmas új taxonok kialakulására, megőrzésére. Érthető, miért figyelhető meg a medencékben — különösen a talaj vízdúsítók ban — aránylag sokféle, szokatlan megjelenésű, vagy eddig még teljesen ismeretlen, a tudományra új szervezet. Ez a magyarázata a halastavak különösen gazdag, számos újdonságot felmutató élővilágának is. Az ülepítő, kivált azonban a talajvízdúsító medencék helyzete, fekvése, kivitelezése (betonrézsűk) folyamatos víz- és tápanyagellátása, a folyóvíznél jobb hő- és fényviszonyai az év jelentős részében elkerülhetetlenül az eutróf, a sekély vizekre jellemző élővilág kialakulásához vezetnek. Ez viszont már káros a vízszolgáltatás szempontjából. Az élővilág elszaporodását a medencék kialakításának módosításával és a víz anyagforgalmazásának megfelelő befolyásolásával jelentősen gátolhatjuk. A medencékből 1968—1969-ben 415 meghatázott taxont mutattam ki. Ez különösen gazdag élővilágot jelent, ha egybevetjük hazánk álló- és folyóvizeiben, vagy az egész Dunában a Feketeerdőtől a Fekete-tengerig észlelt szervezetek számával. A sok és sokféle szervezet igazolja, hogy a Duna vizével bejutó szervezetek már a lassabban áramló vizű ülepítő medencékben kedvezőbb körülmények közé jutnak. A talaj vízdúsítóban a létfeltételek még jobbak a mikroszervezetek számára. A nehezebb lebegtetett hordalék az ülepítőijen viszszamarad, így a víz zavarossága csökken, a fényviszonyok kedvezőbbekké válnak, a vízhőmérséklet ennek következtében emelkedik, az áramlás csökken, a vízfolyás és a turbulens mozgások okozta algasérülések kevesbednek, a tápanyagutánpótlás pedig a Dunából folyamatos. A fenéken történő beszivárgás szintén dúsítja a fitocönózist. Ezáltal olyan szervezetek is nagyobb egyedszámban mutatkoznak, amelyek a Dunában egyébként igen gyér előfordulásúak, ígv megtalálásuk és megfigyelésük lehetővé válik. Csupán az 1968—1969. vizsgálatok során 237 olyan taxon került elő, amelyeket a Dunából eredésétől a torkolatáig nem ismertünk. Ez a szám a későbbi vizsgálatok során még emelkedett. Mindezek után érthető, ha alkalmas meteorológiai feltételekre a mikroszervezetek feldúsulása olyan fokra jut, hogy tömegprodukció alakul. Nem csupán a planktonszervezetek száma emelkedik, hanem a fenéken is jelentős algapopuláció jön létre. A taxon- és egyedszámdúsulás a Dunától a talajvízdúsító végéig határozottan megnyilvánul. Az egyedszáinfeldúsulás mellett a tározókban nagyon sok kis példányszámú szervezet is előkerült, ezek az egyes környezeti tényezők szélsőséges eltolódását is jelzik. Közöttük sok a véletlenül odakerült, a cönoxen és a szélsőséges környezeti feltételeket is elviselő euriök szervezet. A mikroszkopikus növényzet igen jelentős mértékben járult hozzá az eltömődéshez. Az exkretumok, a leülepedő elpusztult szervezetek, a fenéken kialakuló biocönózis nem csupán a beszivárgást gátol-