Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

4. szám - Ihrig Dénes: Kvassay Jenő mint vízimérnök

Ihrig D.: Kvassay Jenő Hidrológiai Közlöny 1976. 4. sz. 153 korlati Mezőgazda, a Gazdasági Lapok és a Gaz­dasági Mérnök című lapban jelentek meg, de cikkei jelentek meg az Athenaeum-ban, Budapesti Szemlé­ben, a Wiener Landwirtschaftliche Zeitung-ban, Journal L'Agricultur-ben és a Geologische Reichs­anstalt lapjában is, mely utóbbi tanulmánya német nyelven a magyar alföldi szikes talajokról szól. Ezért a tanulmányáért 1876-ban, 26 éves korá­ban, a Reichsanstalt levelező tagjává választja. Ezután a további ifjúkori tanulmányaiban már mindinkább a vizek kötik le figyelmét, előbb álta­lános természettudományi témákkal (Földközi­tenger hajdan és most; Bordeaux és Gascognei part szomorú jövője; A tenger színének süllyedése A föld árjáról; A föld árja mozgásának irányáról). Később azonban már olyan tanulmányokat is ír, melyek a jövő munkájának előhírnökei. így 1872­ben a ,,Duna szabályozása" címen a Duna Budapest körüli szabályozási munkáiról, a téli kikötő épí­téséről és az Al-Duna szabályozásának sürgősségé­ről ír, majd 1875-ben megjelenik a ,,Vizeinkről" és 1876-ban a ,, Rétművelés, tekintettel az alagesöve­zésre és öntözésre" című tanulmánya, mely utóbbiért a Minisztériumtól 600 forintos pályadíjban részesült. Ebben az időben az Annales des Ponts et Choussée­ben a Woltmann-féle vízsebességmérő szárny fej­lesztéséről közöl cikket. Most életének és munkásságának a már említett második szakaszához közelebb érkezett, mert fel­ismerte, hogy Magyarországnak az eddig végzett hatalmas ármentesítési és még kezdetleges víz­rendezési munkái az ország szaporodó népessége számára önmagában nem adják meg a jólétet. A nagy folyók völgyei és azokon kívül a nagy­kiterjedésű, gazdaságilag ki nem használt területek — bár a termelés számára nagy kincset rejtenek magukban —- csak a vízkárok teljes megszüntetésé­vel és a művelés alá vont területek javításával, vagyis az ún. ,,kultúrmérnöki munkák" elvégzése után hasznosíthatók. Ezért pedig évtizedekig tartó szakszerű munkával kell küzdeni. Ifjúkori felkészülése után, 1876-ban kezdődik életének az a második szakasza, amikor fő tevékeny­sége lesz a kidtúrmérnöki munka megalapozása, szervezése és kifejlesztése. Előzményeit az adja, hogy a Szepesvármegyei Gazdasági Egyesület talaj­javításban jártas szakértőt kér az akkori föld­művelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztertől, aki ekkor Kvassayt küldi ki és egyszersmind meg­bízza azzal is, hogy az alagcsövezésről és az öntö­zésről a helyszínen — több helyen is — ismertető előadásokat tartson. Előadásait 1876-ban, majd 77-ben tartotta, és az egyes talaj javítási módokat gyakorlatilag is bemutatta. A szepesmegyei föl­deken részben öntözéseket, részben alagcsövezése­ket rendezett be és Szepesbélán, ahol 300 kisebb­birtokos közös munkára szövetkezett, lecsapolást és alagcsövezést végeztetett. Előadói körútja alkal­mával megismeri az ország számos vidékét, felméri a bajokat, részletesen kifejti a teendőket, és elő­terjesztéseinek eredményeként 1877-ben megbízást kaj) a minisztertől a kultúrmérnöki intézmény fel­állítására. Ekkor kiválasztja segítőtársait és 1879­ben megalakítja a mérnökök első, kisszámú, négy főből álló kultúrmérnöki csoportját; felállítja a kassai rétmesteri iskolát, mely az 1890. évtől mint vízmestéri iskola működik tovább; majd mint a kultúrmérnöki hivatal vezetője megindítja a talajjavítási és vízhasznosítási munkák kivitelél. 1879 novemberében a munkálatok érdekében tett intézkedésekről a víziutak építése és a víz­hasznosítások tárgyában az érdekelt minisztériu­mok által kiküldött bizottsághoz elkészítette első jelen­tését, mely a kultúrmérnöki feladatokról és azok végrehajtásáról az alapelveket többek között a következőkben rögzíti:,,.. .hatáskörükbe és felügye­letük alá tartoznak a gazdasági vízhasznosítások; a vonatkozó minden létező és ezután létesítendő víziút­jókarbantartások', új öntözések, lecsapolások, alag­csövezések tervezése, fenntartása, vagy mások által tervezettek és foganatosítottak felülvizsgálata." A je­lentéseit évenként megismételte és hozzácsatolt tanulmányokkal együtt nyomtatásban is közzé­tette. Az 1879. évi első jelentése lett tulajdonképpen a vízimérnökök tudományos-műszaki lapjának, a ma már 97. évében levő Vízügyi Közlemények­nek első füzete. Ezzel egy időben Kvassay a kultúrmérnöki munka tudományos és szakmai megalapozása végett meg­írja a ,,Mezőgazdasági Vízműtan" című könyvet (1. ábra). E könyvnek — gyakorlati ismeretek adásán túl — a tudományos és szakmai jelentősé­gét kihangsúlyozza az, hogy a Magyar Tudomá­nyos Akadémia a 3000 forintos Fay pályadíjjal jutalmazta. A mezőgazdasági vízszabályozás és vízhasznosítások terén — e könyvben foglaltakkal megalapozottan — végzett több évtizedes vízi­M EZÖGAZDASAG 1 VIZMÜTAN. A MAGVAK TUD. AKADÉMIA ALTAI. A IHK*! KRTOS KÁV-IUJKA MiDKMKSiTKTT PÁI.YAML. TECHNIKAI RÉSZ. 05 ÁHKÁV.M.. IKTA kvassay jenö. BUDAPEST 18S.V KIADJA KÁ 'I'H M Ó R 1. ábra. Kvassay Jenö „Mezőgazdasági vízműtan" c. könyve /. kötetének —- a Technikai rész-nek — címlapja. A pályamű jeligéje: ,,Sine aqua omnia est agricultura miserabilis et sine ejfectu. Varró" volt

Next

/
Thumbnails
Contents