Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

3. szám - Dr. Oroszlány István: Üzemi belvizek keletkezésének dinamikája

Dr. Oroszlány I.: Üzemi belvizek Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. 105 szempontjából e megállapításnak különös jelentősége van. A folyamatban levő vizsgálatainak nagy várakozással nézünk elébe. A levezető csatornahálózat sűrűsége A kondorosvölgyi mintaöblözet vonatkozásában a kérdést kérésünkre Kienitz Gábor vizsgálta, s arról részletesen be is számolt [18J. Munkájából csupán néhány olyan megállapítást szeretnénk kiemelni, melyek mostani tanulmányunk szempontjából különös jelentőségűeknek tűnnek. Feltevésünk az volt, hogy síkvidéki viszonyok között a levezető hálózat sűrítésével meggyorsíthatjuk a keletkező felszíni vizek levonulását a tábla szélén levő levezető hálózati elemekig, és csökkenthetjük a lefolyástalan teknők számát, illetőleg az ezek megnyitását célzó tereprendezési munkákat. A . mintaöblözet jelenlegi csatornasűrűsége 1,4 km/km'

2. A vizsgálathoz Hartyáni két fejlesztési fokozatot dolgozott ki. Az elsőnél a hálózatot 2,3, a másodiknál 4,3 kmlkm

2-re kaptuk. Kienitz vizsgálatai, melyet a Drainage hidrológiai modelljével végzett [47], erre a három esetre vonatkoztak. A lefolyás és összegyülekezés meggyorsítása mindenekelőtt a vegetációs időszakban jelentős feladat, mert a növények víztűrőképessége ekkor a legrövidebb. És mint Sági vizsgálataiból kitűnt [38], az öntözött területek vízrendezése szempontjából is kiemelkedő fontosságú. Kiemelve ezért a nyári vizsgálatok alapjául választott 1970. június 2-án kezdődött lefolyás-hullámmal végzett vizsgálatait, megállapítható, hogy háromszori ismétléssel, a lefolyó víztömeg egyezése mellett, modelljével jó alaki hasonlóságot és a csúcsvízhozamok jelentéktelen eltérését sikerült elérnie. A vizsgálat azt az eredményt adta, hogy — csupán a hálózat sűrítésével — az első fejlesztési fokozatban a lefolyt vízmennyiség megkétszereződött, a másodikban megháromszorozódott. A lefolyás-hullám időtartama elhanyagolható mértékben rövidült. A teknők lefolyási viszonyainak tereprendezéssel történő javítása esetén, a levezetett vízmennyiség az alapesethez képest megnégyszereződött, ill. megtízszereződött, és a lefolyási idő 1, illetve 2,5 nappal megrövidült. Kienitz eredményei egyértelműen igazolják azt a feltevést, hogy a pangó vizek csökkentése, a táblák homogenizálása, a levezető hálózat sűrítésével jelentős mértékben befolyásolható. A kérdés további vizsgálata, az üzemi vízrendezés fejlesztése kapcsán, feltétlenül indokolt. Mintaöblözetek adatainak transzformálása A Tájjellemző Területek Magyar Nemzeti Bizottsága 1975-ben, magyar fordításban szétküldötte az USA Geológiai Szolgálata Országos Központja által kiadott e tárgyú tanulmányát [35], Bár a szerző a lefolyást természetes vízfolyások vízhozamadataira értelmezte, néhány megállapítását hasznosnak tűnik itt is kiemelni. A következőket mondja: ,,A lefolyás jellemzőinek meghatározásához, a folyamat szélsőséges jellege miatt, általában több évtized mért adatsorára van szükség. Ezért, ha lehetséges, célszerűbb a rövid idejű idősorokat analitikus módszerekkel meghosszabbítani, mint a helyszíni méréseket vég nélkül folytatni. Még általánosabb probléma a nem mért vízgyűjtőterületek lefolyási jellemzőinek meghatározása" ... „A vízhozamadatok térben és időben történő kiterjesztése lehetséges a tájjellemző és kísérleti vízgyűjtőkön végzett adatgyűjtő és kutatómunka alapján." „Csúcsvízhozamok időbeli extrapolációját egy csapadéklefolyás-modell kalibrálásával, és a kalibrált modellnek a megfelelő csapadékidősorokkal történő futtatásával végezhetjük el" ... „Az extrapoláció megbízhatósága függ a következőktől: a víz hozamadatok minősége, a csapadék milyen mértékben képviseli a területi átlagot, a két vízfolyás vízjárásának hasonlósága, az alkalmazott modell alkalmassága" . .. „eloszlásokat csak olyan regresszióból származó adatokkal lehet számítani, melyek korrelációs együtthatója 0,8 vagy ennél nagyobb;" Hidrológiai adatokat általában úgy szokás térbe extrapolálni (transzformálni), hogy összefüggést keresünk a lefolyási jellemzők és egy vagy több vízgyűjtő-jellemző között" ... „A leggyakrabban számított lefolyási jellemzők... a meghatározott valószínűséggel előforduló csúcsvízhozamok" ... „A vízgyűjtő-terület kiterjedése minden vagy legalábbis majdnem minden lefolyási jellemzőt befolyásol... A csatorna esése befolyásolhatja a csúcsvízhozamot, ... az egyes záporok jellemzői gyakran szoros összefüggésbe hozhatók a csúcsvízhozamok jellemzőivel"; „A vízgyűjtőterület jellemzőivel történő területi extrapolációt széles körben használják: különösen humid, sík területeken. Ügyelni kell azonban arra, hogy a vizsgálat csak olyan részterületekre terjedjen ki, melyeket azonos jellemzők befolyásolnak, azonos módon" stb. A fenti idézeteket azért emeltük ki, hogy saját munkánkat a nemzetközi megállapítások tükrében ellenőrizni tudjuk. A kondorosvölgyi mintaöblözet adatainak más vízgyűjtőkre végzett transzformálásának eredményeit és módszerét már a korábbiakban bemutattuk [26, 27]. A mintaöblözet havi adataiból kapott kulcsnak lefolyás transzformálásra történő felhasználásánál az alábbi megfontolásokkal dolgoztunk : 1. Valamely öblözet lefolyásainak számításánál, a területet jellemző legalább 3 csapadékmérő állomás, 1 — 2 jellemző talajvíz észlelő kút és léghőmérsékleti idősorai szolgáljanak alapul. A kulcsban szereplő küszöbértékeket regressziós egyenlettel számítsuk át. Ellenőrizzük a hidrológia jelenségeket jellemző adatsorok korrelációs tényezőit, az azonos hidrológiai viszonyokat. 2. Ellenőriztük a transzformálás alapjául szolgáló kulcs megbízhatóságát. Összevetve a Kondorosvölgyben mért 15 éves adatsorból képzett értékeket a számítás alapján ugyanott kapott 35 éves adatsoréval, az 5. táblázatban bemutatott adatpárokat kaptuk. Mint látható, legnagyobb eltérés az olvadási időszak 5%-os adatai között van, amit az utóbbiban szereplő 1940—4l-es erősen belvizes évjáratok kiugró értékei alá is támasztanak. Egyébként az adatpárok jól egyeznek.