Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

3. szám - Dr. Oroszlány István: Üzemi belvizek keletkezésének dinamikája

Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. 101 Üzemi belvizek keletkezésének dinamikája DR. OROSZLÁNY ISTVÁ N,* egyetemi tanár, a mezŐKazdasági tudományok doktora Már kimutattuk azt, hogy a mezőgazdaság termelési színvonala emelkedésével, miként nőtt a mezőgazdasági területek vízgazdálkodásának javítására irányuló igénv, s ezzel a vízrendezési, vízhasznosítási célú műszaki létesítmények hogyan épültek ki fokozatosan [23]. Hadd emlékeztessünk néhány adatra, melv ezt a párhuzamosságot alátámasztja. Az 1. táblázatban felsoroljuk néhány jellemző évjárat több évi átlagtermését, s a jelölt években kiépült belvízlevezető csatornák országos hosszát, valamint az öntözésre berendezett összes területet. A mezőgazdasági termelés századforduló körüli jelentős emelkedése — az árvédelem kiépítése után — a belvízlevezetés fejlesztését váltotta ki, míg a szocialista mezőgazdaság ugrásszerű fejlődése az öntözés gvors elterjedésével járt. A legutóbbi években, az új növénytermesztési rendszerek bevezetése olyan gyors termésnövekedést, termelési szinvonalemelkedést mutatott, ami a mezőgazdaság vízgazdálkodásának fejlesztésében újabb igényekkel jelentkezett. Ez elsősorban a termelés biztonságának fokozására irányuló feladatok megoldásában áll. Az így formálódó igényekkel az öntözés fejlesztése többé-kevésbé lépést tartott. Az üzemi vízrendezés tekintetében azonban egyre inkább világossá vált, hogy síkvidéken a tervezés irányelveinek minőségi változáson kell átesnie. Az ismeretelméleti megalapozást szolgáló kutatások azonban az utóbbi évtizedben mindenekelőtt a nagytérségi kérdések tisztázását szolgálták. Nagy lépésekben haladt a hidrológia alapjelenségeinek feltárása [2, 4, 9, 19, 29, 31, 32, 33, 34, 41, 42, 43, 44, 46, 48, 49, 50], valamint a csatornahálózatokban levonuló vizek mozgásának leírásafll, 12, 14, 15, 16, 17, 20], bár a gépi feldolgozás lehetőségei ma már meghaladják az alapadatok pontosságától és a szántóföldön lejátszódó bonyolult jelenségek hiányos ismeretében várható eredményt [21]. A felszíni vízképződés dinamikájára, a szántóföldön képződő felszíni vizek gyakoriságára vonatkozó ismeretanyag, Molnár György [22] és Sági Károly [38, 39, köz f igyelemre méltó vizsgálatain kívül alig [45] bővült. A néhány mintaöblözetben [10] végzett észlelések ilyen irányú feldolgozása még váratott magára. E nélkül pedig a síkvidéki vízrendezés * Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. minőségi fejlesztése nem is várható, s érthető, hogy azt ma még csak a mennyiségi növekedés jellemzi. fgy következett be a legutóbbi csapadékos évek következményeinek hatására az a panasz, hogy a vízrendezésre fordított jelentős munka ellenére, a belvíz korlátozza a gépi munkák időben történő elvégzését, ami (és elsősorban nem a vízzel borított területek kisebb termése [13]) jelentős közvetett terméskieséssel jár, romlik a drága gépek kihasználása, nő az energiaszükséglet és a termelés költsége. Ezek pedig önmagukban is kétségessé tehetik a magas színvonalú termelés gazdaságosságát. Keresve a vízrendezés távlati fejlesztési koncepciójának megfogalmazását, a Tanszékünkön szervezett széles körű team összehangolt munkájával meg kellett állapítanunk [1], hogy például a Körösök völgyében a hibát általában nem a főművek és nagytérségi hálózatok kiépítettségében kell keresni. A belvíz sokszor még kint „legel" a földeken, a főművek mégsincsenek kihasználva, az. átemelő telepek csak szakaszosan működhetnek. A víz összegyülekezése lassú, a levezető hálózatba való bevezetése hiányos. A következő lépés tehát az üzemi vízrendezés minőségi fejlesztése kell legyen. Az eddigi ismeretanyag és tervezési irányelvek, a főműveken levonuló, nagy területekről összegyűlő vízmennyiségek, valamint a hidrológiai észlelési anyag közötti jó kapcsolatokat és tapasztalati, elméleti összefüggéseket Salamin Pál munkái jól összefoglalták és továbbfejlesztették [36, 37]. Amikor azonban az üzemi vízrendezés fejlesztése céljából, a felszíni vízképződés dinamikáját leíró megbízható összefüggéseket kerestük [28], rá kellett ébrednünk ismereteink hiányosságára. Meg kellett állapítanunk, hogy a felszíni vízképződés — tócsaképződés — sokkal több el nem hanyagolható tényező függvénye, mint amennyivel a korábbiakban számoltunk. így például a lefolyási tényező változékonysága olyan nagy [5, 6], hogy egy-egy „jellemző" érték kiragadása és tervezési alapadatként való előírása sokkal nagyobb bizonytalansággal jár, mint amennyit a megkívánt nagyfokú biztonságára való törekvés, a megengedhető rizikó tekintetében a mezőgazdasági üzemek eltűrnek. A magasabb műszaki színvonalat adó tervezés alapanyaga tehát nem lehet az eddigi módszerekkel közvetve számított belvízmennyiség és a növények víz1. táb lázat Évjárat 1850 1870 1895 1915 1935 1960 1971 A szántó átlagtermése, q/ha, GE 8,5 10,0 14,5 14,9 14,0 19,8 31,5 Belvíz csatornák hossza, 100 km 0,2 11,7 45,3 113,6 173,1 268,6 334,6 Öntözésre berendezve, 1000 ha 1,6 1,9 7,7 9,0 11,0 100,0 464,9